Ezért egészséges hazai halastóból kifogott halat enni

Nagy kócsag repül egy halastó felett egy barcsi erdészet területén

Miközben számtalan hírben számol be az Origo arról, hogy világszerte is egyre nagyobb gondokat okoz a tengerekbe öntött műanyagszemét, elsősorban annak mikroműanyag-részecskékre bomlása miatt, azért egy-két jó hír is akad a műanyag-szennyezettséggel összefüggésben. Az egyik ilyen kedvező hír most, hogy a Laboratorium.hu közölte: a magyar halastavakban minimális a mikroműanyagok jelenléte a többi felszíni vízi méréssel összehasonlítva. Érdemes tehát a hazai halastavakból származó halakat gyakrabban választani az étkezőasztalra szánt ételként, főleg, hogy a halhús fogyasztása egyéb egészségügyi előnyökkel is jár az emberi szervezet számára.

Magyar kutatók nemzetközi szinten is egyedülálló vizsgálataiból kiderült, hogy nem csak a természetes vizekben, hanem az édesvízi tógazdasági haltermelés helyszínéül szolgáló halastavakban is kimutathatók mikroműanyagok. Jó hír, hogy a Laboratorium.hu által közzétett kutatás eredményei alapján megállapítható:

a többi felszíni vízi méréssel összehasonlítva a halastavi koncentrációk minimálisak.

A mikroműanyagok (5 milliméternél kisebb részecskék) jelenléte a környezetünkben egyre összetettebb kihívást jelent a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szakemberek számára. A tengerek és az óceánok esetében a kutatók már évek óta kongatják a vészharangot, nemrég azonban a hazai halastavak laboratóriumi vizsgálatai megnyugtató eredményeket mutattak.

A projekt egyik legfrissebb kutatási fejleménye, hogy a halastavak mikroműanyag-tartalmát is megvizsgálták. A vízben mért értékek jellemzően 5-20 részecske/m3 tartományban mozogtak, ez kevesebb, mint a fele a tavalyi mérések során a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske/m3).

Összehasonlításul: létezik olyan – a mi Balatonunknál háromszor nagyobb - kínai tó, amelyben a mikroműanyag részecskék számát köbméterenként 3.000 és 25.000 közötti tartományban mérték.

A halastavakban az üledékek esetében az elfolyási pontok közelében több helyen nem volt kimutatható a mikroműanyagok megjelenése. Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4-1,6 részecske jelent meg 1 kg üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (pl. a velencei lagúna üledékében) akár ennek száz- vagy ezerszerese is jelen lehet.

A hazai halastavakban minimális a mikroműanyag-szennyezettség Forrás: MTI/Kovács Attila

Jelenleg a nemzetközi szakmai publikációkból is pusztán csak a halak tápcsatornájában megjelenő mikroműanyagokról van információnk, azonban a mikro (vagy inkább nano) méretű műanyagok szövetekbe való átkerülésének, illetve az általuk kiváltott hatásoknak a megismerése még csak a kezdeténél tart. Az ilyen típusú vizsgálatok megvalósítására – éppen a HappyFish pályázat eredményeire támaszkodva – a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete idén intenzív ökotoxikológiai módszerfejlesztésbe kezdett.

Emellett, a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) által koordinált és a tagállamok vízügyi szervezeteinek közreműködésével megvalósuló kémiai és biológiai mérések között idén először szerepel a Duna hossz-szelvénye mentén a mikroműanyagok vizsgálata.

A témáról részletesebben a Laboratorium.hu honlapon lehet olvasni.