Ezek voltak a világkereskedelem legérdekesebb barterüzletei

Soviet sailors at a base of Cuban rocket boats during a visit of Soviet warships to Cuba.

A barter, más néven cserekereskedelem, az egyik legrégebbi módja az üzletkötésnek, amely számos formában létezett, és bizonyosan jóval megelőzte a pénzen alapuló kereskedelem és adásvétel megjelenését. De nemcsak a történelem előtti időkben, vagy kisközösségeken belül volt jelentősége. A cserék még ma is a világkereskedelem fontos ügyletei közé tartoznak, és fejlett országok éppúgy művelik azt egymás között, mint nehéz gazdasági helyzetbe jutó államok polgárai. A BBC összeállítására támaszkodva, bemutatunk néhány meghökkentő barterügyletet a kereskedelem történetéből.

A csereügyletek ma is rendkívül fontos részét képezik a gazdaságnak, az áruforgalom fenntartásának. Arról erősen megoszlanak a közgazdászok véleményei, jó dolog-e az árucsere megerősödése napjaink alapvetően pénzalapú forgalmat bonyolító globális gazdaságában, az viszont tagadhatatlan, hogy a barter jelentősége igen nagy.

A barterezéssel nem pusztán kisközösségekben vagy fejletlenebb pénzügyi infrastruktúrával bíró országokban lehet találkozni.

Rendszerszinten jelenhet meg az fejlettnek tekinthető államokban is, különösen gazdasági megroppanás idején.

Például a tíz évvel ezelőtti gazdasági világválság kitörésekor, a gazdasági összeomlásba jutó Görögországban valóságos "cserehálózatok" szerveződtek a lakosság körében, csakhogy enyhítsék a pénztelenség és áruforgalom krízisét. Napjainkban pedig a teljes szétesés határára sodródó Venezuelában tapasztalni ilyet. A hiperinflációt legyőzni képtelen országban például a halászok zsákmányukat élelmiszerért és gyógyszerekért cserélik el másokkal.

De a barterezést lehet egészen más szinten és léptékben is művelni, például országok és nagyvállalatok, vagy éppen egy nagyon sikeres popegyüttes és a hidegháború egyik szuperhatalma között. Ezen ügyletekből elevenítünk fel néhány emlékezeteset.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Rizs, vadászgép, vodka, és persze hadihajók

A barterügyletekben egészen elképesztő tárgyak és javak cseréltek már gazdát, még a XX. század végén is. Például 1996-ban két ázsiai ország, Indonézia és a Thaiföld kötött egymással szokatlan ügyletet: előbbi - pontosabban az ország repülőgépgyártó vállalata - hajlandó volt két szállító repülőgépet adni 110 000 tonna úgynevezett ragacsos rizsért (a rizs egy változata) cserébe. A thai fél nem is ajánlott mást a gépekért, az üzletet így is nyélbe ütöttek.

Szintén szokatlan javakra tett szert a svéd popformáció, minden idők egyik legsikeresebb együttese, az Abba. A Szovjetunió ugyanis az együttest illető különböző jogdíjakat nem pénzben fizette meg, hanem nyersanyagokban. Az Abba - illetve menedzsmentje - így aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy miközben a négytagú formáció ontja magából a slágereket, közben

zöldségeket, gyümölcsöt, illetve kőolajat dobnak a világpiacra, éppúgy, mint az ezekkel a javakkal hivatásszerűen kereskedők.

Gondolta volna, hogy kőolajjal is kereskedtek? Forrás: AFP/Lindeborg

Nagy múltja van Iránban is a barterezésnek, egész pontosan az 1979-es iráni forradalom óta, minek utána az USA először szabott ki különböző szankciókat az országra. Amikor 2010-ben az ország nukleáris programja miatt az ENSZ is a kereskedelmet tiltó rendelkezéseket hozott, meggátolva azt, hogy Irán a saját valutájával vásároljon javakat a nemzetközi piacokon, Teherán elkezdett a külföldön tárolt kőolajával és aranyával fizetni az olyan alapcikkekért, mint a rizs, étolaj vagy a tea. Újabban pedig Indiával üzletel így, amelynek rizsért és hasonló terményekért cserébe, főként gyógyszerkészítményeket ad.

Egyes információk szerint egyébként Franciaország, Németország és Anglia mostanában is kereskedik Iránnal, a szankciók ellenére, számos áttéten keresztül, de mégis csak áruforgalmat bonyolítva, a tiltások dacára is. Ezekben az ügyletekben viszont főként humanitárius ellátmányokat adnak a szankcióktól sújtott országnak, gyógyszereket és élelmiszert, vélhetően olajért cserébe.

A szocialista berendezkedés utolsó fellegvárai, Venezuela és Kuba, Hugo Chavez és Fidel Castro idején, egészen magas szintre emelte a barterezést:

kőolaj és szellemi tőke forgott a két ország között.

Annak csúcspontján Venezuela napi 50 ezer hordó olajat juttatott Kubának, cserébe az magasan képzett orvosokat, tanárokat és közgazdászokat küldött tanácsadói feladatokra a baráti Venezuelába.

Hugo Chavez korábbi venezuelai vezető, Fidel Castro kubai vezető, és Maradona világhírű labdarugó egy korábbi felvételen Forrás: AFP/-

Nem maradhat ki a sorból Malajzia és Oroszország 1990-es ügylete sem, amikor előbbi a bőségesen rendelkezésre álló pálmaolajából adott Moszkvának, mire az vadászgépeket küldött Malajziának. Nemrégiben a maláj fél újra felvetette egy hasonló ügylet tető alá hozását, védelmi erejének korszerűsítése céljából, igaz, most egy kis pénzt is hajlandó lenne adni a pálmaolaj mellé a korszerű orosz haditechnikáért.

S végül, de nem utolsó sorban, meg kell említeni az 1970-es évek elképesztő barterügyletét, amikor is az amerikai üdítőipari óriás, a Pepsi, megvethette a lábát a Szovjetunióban. Méghozzá úgy, hogy a szovjetek paradicsomszószt adtak a buborékos italokért.

Adódik a kérdés, mihez kezdett a Pepsi a paradicsommal?

Akkor a vállalat a Pizza Hutot is birtokló holdingnál volt, így a szovjet paradicsomot a pizzamárka szinte szó szerint, szétterítette saját termékkínálatában, elsősorban Nyugat-Európában.

Egyébként az oroszok később is vettek Pepsi-termékeket a cégtől, akkor orosz vodkával fizettek érte, valamint 10 kiszuperált szovjet hadihajóval, amiket aztán az amerikaiak eladtak roncsbontóknak. Az ügyletet az amerikai lapok 1990-ben írták meg a nyilvánosság számára.

Szovjet haditengerészek egy kubai hadihajón tett látogatáson Forrás: RIA Novosti/Preobrazhenskiy

Jó dolog-e a barter vagy sem?

Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, és a közgazdászok között is megoszlanak arról a vélemények - igaz, úgy tűnik, azok a hangok az erősebbek, amelyek szerint a barter egy pénzalapú gazdaságban nem olyan jó dolog, mivel általában a kiegyensúlyozott gazdasági működés valamilyen zavarára utal.

Michael Czinkota, a washingtoni Georgetown University docense azt mondja, a barterügyletek számos formát ölthetnek, melyeknek közös jellemzője, hogy nem történik benne pénzhasználat - persze elképzelhető olyan ügylet is, amikor a barterben megjelenik a pénz is, a professzor szerint egyébként ez a vegyes forma egyre inkább jellemző lesz a jövő adásvételeinél, sőt, befektetéseinél is.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Ugyanakkor hozzáteszi:

ezeknek az ügyleteknek a megjelenése általában mindig a hagyományos gazdasági rendszerek nem megfelelő működésének jele.

Azok a cégek, akik ilyen ügyleteket folytatnak, mintegy rákényszerülnek erre, noha egy vállalatnak mindig a pénznek kellene lennie az elsődleges preferenciának - mondja.

Mások szerint ugyanakkor nem ennyire egyértelmű a helyzet. Shirley Mustafa, az ENSZ egyik élelmezésügyi közgazdásza szerint ezeknek az ügyleteknek különösen a 2008-as pénügyi válság után nőtt meg a jelentősége, és arra lehet számítani, egyre több lesz azokból. Számos ország ugyanis elvesztette bizalmát a hagyományos pénzügyi rendszerek iránt, ezért kényszerülnek a korábbitól eltérő cselekvésre - véli a közgazdász.