Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nem mindennapi ötlettel állt elő egy séf a Kajmán-szigeteken, ahol a jelentések szerint két idegen állatfaj is olyan mértékben elszaporodott, hogy az már az ottani, eredeti növény- és állatvilágot veszélyezteti. A vizekben a tűzhalak egy fajtája, a szárazföldön pedig a leguánok okoznak egyre több gondot, az invazív fajok ugyanis a szigetvilág törékeny biológiai egyensúlyának megborításával fenyegetnek. Invazív fajoknak azokat a növény- és állatfajokat szokás tekinteni, amelyek vagy vándorlással, vagy például az ember általi behurcolással jelennek meg egy élőhelyen, ahol korábban nem voltak jelen. Ott pedig olyan mértékben elszaporodnak, hogy az az eredeti élővilág tönkretételével fenyeget.
A Kajmán-szigeteken viszont egy helyi étteremvezető először a tűzhalakat, majd a gyíkféléket emelte be az élelmiszer-alapanyagok közé, és úgy tűnik, sikerrel.
A Vice beszámolójából kiderül, hogy Thomas Tennantot is számos kétség gyötörte akkor, amikor egy helyi fesztiválon először készítettek fogásokat tűzhalakból, és ugyanígy tartott a leguánokból főzött raguk vagy épp tacók fogadtatásától is. A séf azonban sikerrel próbálkozott az új alapanyagokkal, mert bebizonyosodott: van igény az ételekre, melyeket azokból készít. Sőt, már más éttermek is megkezdték ezt a halfélét, illetve a gyíkfajtát beemelni kínálatukba.
Tennant nem is csinál titkot abból, fenntarthatósági kérdésnek tekinti a tűzhalak és a leguánok éttermi felszolgálását, kezdeményezését pedig egy nagyon hamar bevált modellnek, melyet más, hasonló problémával küzdő térségeknek is ajánl. A séf úgy gondolja, mind gazdaságilag, mind a fenntarthatóság szempontjából előnyös az invazív fajok ritkítása.
Egyrészt az azokra irányuló vadászat-halászat bevételt teremt a helyiek számára, hiszen egyre több étterem veszi át alapanyagként a zsákmányt.
Másrészt a túlszaporodott fajok egyedeinek ritkításával óvják a természetes környezetet is a további károktól. Harmadrészt pedig kulináris élvezetet nyújtanak azoknak, akik erre vágynak, akár helyiek, akár látogatók. A séf elmondta ezt is: korábban ő maga is csak néhány alkalommal fogyasztott gyíkhúst, például Hondurasban, ahol ritkán, de felhasználják ezeket az állatokat a konyhában. Tűzhalat viszont korábban rengetegszer evett, és – teszi hozzá – még mindig itt van.
A modell pedig valóban működik. Egyre több helyi adja a fejét halászatra – még tűzhalfogó szövetség is alakult a szigeteken –, vagy leguánok vadászatára, becserkészésére, amiket aztán egy helyi cég 2018 óta már azonnali feldolgozásra vesz át. Az így előállt húskészítményeket az USA-ba, Mexikóba és Közép-Amerikába szállítják. Egy helyi lap jelentése szerint tavaly októbertől idén március elejéig,
a szorgalmas leguánvadászok már 439 ezer állatot ejtettek el és adtak le feldolgozásra.
De a faj elszaporodása miatt még mindig növelnék az elejtési ütemet úgy, hogy év végére elérjék az 1,3 millió példányt. Ezzel állítólag a környezet és a helyi lakosok is jól járnak.
Az invazív fajok problémája máshol is egyre nagyobb fejfájást okoz, mivel az elszaporodó, nem őshonos fajták a maguk körül hagyott pusztítással kézzelfogható gazdasági károkat okoznak. Egy jelentés szerint
csak az USA-ban évente 120 milliárd dollárnyi kár írható a különböző invazív fajok számlájára.
Ez közel 35 ezer milliárd forintnak felel meg.
Új-Zéland kormánya pedig minden évben arra költ dollármilliárdokat, hogy megtisztítsa a „ragadozó fajoktól” a szigetek különleges és értékes élővilágát, hogy 2050-re az ország teljesen invazívfaj-mentes lehessen.
