El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk..." (ősi mexikói mondás)
2003-ban az Amerikai Birodalom válaszolt az Európai Unió és az euró jelentette kihívásra, és elindította az új 30 éves háborút. Akik tervezték, szinte pontosan igazodtak az első harmincéves háború (1618-48) szakaszaihoz, miközben az akkori európai háború mostanra világméretűvé tágult. Akkor a cseh, dán, svéd és francia szakaszt zárta le 1648-ban a Westfáliai Béke. Az új 30 éves háborúban az iraki, angol, orosz és kínai szakaszt zárhatja talán le egy békekötés 2030 körül. Még 1634-ben lehetünk, amikor zárul a svéd és nyílik a francia szakasz. Már 2019-ben élünk, talán enyhül az orosz szankciós szakasz, miközben már beindult az amerikai-kínai háborúskodás.
Azonban mintha változna valami az eredeti forgatókönyvben. Richard Haas tábornok 2018 elején javaslatot tett az amerikai stratégia módosítására: senki sem nyerhet, kerüljük el a teljes háborút, mert századunk világméretű kihívásait egy amerikai-kínai együttműködés képes megoldani, egy világméretű háborúskodás nem.
A múlt század három világháborújából (első, második és hidegháború) mi magyarok óriási veszteségekkel kerültünk ki, most azonban bíztató jövő előtt állunk, amit derékba törhetne egy világméretű tartós háború. Ezért is fontos, hogy felismerjük: mi maradt az eredeti amerikai forgatókönyvből és mi változott?
Nézzünk négy fontos elemet:
Mi magyarok örülhetünk, hogy elmarad a totális háború, de részese leszünk egy elhúzódó európai válságsorozatnak. Lehetünk-e mégis nyertesek?
Csak akkor, ha mindenáron (szó szerint) megőrizzük a 2010-től felépülő siker mögötti aranyháromszöget: a politikai stabilitást, a pénzügyi egyensúlyt és a gazdasági növekedést. E három újkori magyar igazságból már jön a ráadás: felzárkózás Nyugat-Európához.
Ahogy Jamamoto Cunetomo tanítja:
Semmi sem fogható a jelen pillanat céljának egyszerűségéhez (Hagakure)
A szerző a Magyar Nemzeti Bank elnöke