Ez a meglepő dolog nagyon fontos az egyterű irodákban dolgozóknak

egyterű iroda
Vágólapra másolva!
Az egyik vezető külföldi pénzintézetnél minden alkalmazott, aki véletlenül személyes tárgyat felejt az íróasztalán éjszakára, azt másnap a talált tárgyak osztályán veheti át. Így minden munkanap végén kétségbeesetten ellenőrzik a dolgozók, hogy nem hagytak-e valamit az íróasztalukon. Ezzel viszont már a nap kezdete is stresszes lehet. Az Economist utánajárt, vajon mennyire szeretik a munkavállalók a naponta változó munkahelyeket az egyterű irodákban.
Vágólapra másolva!

A brit munkavállalók által júniusban közzétett felmérés szerint az egyterű irodákban, változó helyen dolgozók átlagosan 18 perc alatt találják meg a helyüket.

Ez 66 elpazarolt óra egy évben.

Egyes irodákban az alkalmazottaknak arra kell törekedniük, hogy minél korábban beérjenek a munkahelyükre, ezzel megszerezve a legjobb helyeket. Más munkahelyeken néhány helyet hallgatólagosan fenntartanak az idősebbeknek, hiszen ki merne beleülni annak a személynek a székébe, aki betanította őt?

Nehéz megérteni, hogy a cégek miért alkalmazzák ezt a rendszert.

Ha a vállalatok azt szeretnék, hogy az alkalmazottak ragyogó ötletekkel álljanak elő, akkor segítene, ha kényelmesebben éreznék magukat az íróasztalukon, hiszen az emberek valószínűleg leginkább barátságos környezetben érzik jól magukat. Bár egy közismert célja lehet ennek a rendszernek a csapatmunka elősegítése, de ez sem működik feltétlenül. Egy tavaly közzétett tanulmány megállapította, hogy

a személyes kommunikáció csökkent a nyílt terű irodákban, és a falak lebontása után nem a beszéd, hanem az e-mailek használata növekedett meg.

Herman Melville "Bartleby, az írnok" című könyvében a főhős is elismeri, hogy saját íróasztala a kulcsszó a rendetlenséghez. Azon tartja ugyanis azokat a könyveket, melyeket már megszeretett és meg is akar tartani, aztán azokat, amelyeket elkezdett olvasni, és be kellene fejeznie őket. Sőt, még azokat a könyveket is, melyeket valószínűleg soha nem fog olvasni, de bűnösnek érezné magát, ha eldobná őket. Ezen kívül vannak még egyéb kiadványok és magazinok, amelyeket ugyanígy lehetne kategorizálni. Még Arnold Schwarzenegger is küzdene, ha ezeket minden nap haza kéne vinnie a hátizsákjában.

Az egyterű irodákban dolgozók is ragaszkodnak a saját íróasztalhoz Forrás: --

Természetesen sok ember nem ilyen rendetlenség közepette dolgozik, így semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy a saját íróasztalukat olyan rendezetten tartsák, amennyire csak szeretnék. A napi váltás miatt kényszerűen betartott rend azonban nem teszi vonzóbbá a változó íróasztalok rendszerét a munkavállalók szemében: a Workplace Unlimited korlátlan, az irodai típusok széles spektrumában dolgozó alkalmazottak körében végzett felmérésben

a hat irodai rendszer közül ez az ötödik helyen állt - valószínűleg az egyszemélyes irodákat rangsorolták a legutolsó helyre.

A gyors munkavégzés egyre szélesebb körű elterjedése annak köszönhető, hogy egyre több vállalkozás vesz igénybe szabadúszókat, ahol az állandó íróasztal kijelölése nem célszerű. Ugyanez vonatkozhat azokra is, akik hetente két vagy három napig otthonról dolgoznak, vagy állandóan úton vannak, mert az ügyfeleiket látogatják meg.

Az irodaterület csökkentése pénzt takarít meg a munkáltatók számára,

hiszen egy brit irodai dolgozó éves átlagos ingatlanköltsége 4800 font (bő 1,8 millió forint) az Investment Property Databank adatai alapján.

A szabadúszók világa és a részmunkaidős foglalkoztatás azonban ma még nem számít elterjedtnek. Így fennáll annak a kockázata, hogy

a költségcsökkentés érdekében a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottakat is változó helyekre kényszerítik, akik viszont jobban szeretnének állandó helyen dolgozni.

Az Economist fantáziadús cikkírója szerint az íróasztal így viszont spártai lesz, az alkalmazottak pedig egy rabként érezhetik magukat a munkahelyen, úgy tiltakozva, hogy „Nem vagyok egy szám! Szabad ember vagyok! És itt van egy cserepes virág, egy modern kávéscsésze és egy bekeretezett kép a gyermekeimről, hogy ezt bizonyítsák!"

Forrás: Economist.com