Bár júniusban már elkezdődött a monszunszezon, Indiában a havi teljes csapadék 33 százalékkal maradt el az 50 éves átlagtól – derül ki a Citi elemzéséből. Júliusban némi emelkedést mutatott a csapadék mennyisége, azonban Ázsia harmadik legnagyobb gazdasága sorsdöntő időszak elé néz. Most dőlhet el ugyanis a mezőgazdasági kibocsátás sorsa a következő időszakra, ami igen súlyos következményekkel jár a gazdasági növekedésre is.
Július ugyanis a legfontosabb hónap a növények elültetése szempontjából Indiában.
A monszunidőszak alatt ültetnek el ugyanis olyan terményeket, mint a rizs, a kukorica, a cirok vagy a gyapot. A mezőgazdaság pedig az indiai gazdaság egészére is óriási hatással van. Az iparág adja a 2700 milliárd dolláros teljes GDP 14 százalékát és a foglalkoztatottság 42 százalékáért felel.
Ráadásul India teljes feldolgozóipari termelésének nagyjából harmada kötődik a mezőgazdasághoz vagy az élelmiszeriparhoz – a feldolgozóipar adja az indiai GDP mintegy 18 százalékát. Mivel pedig az indiai termőföldek 55 százaléka erősen függ a csapadéktól, nem meglepő, hogy a monszunidőszak az egyik legfontosabb gazdasági esemény/tényező az ország életében.
India GDP-növekedése pedig 5,8 százalékra süllyedt a január és március közötti időszakban, szemben a megelőző negyedévben produkált 6,6 százalékos bővüléssel.
A lassulás jelentős részben a gyenge mezőgazdasági kibocsátásnak volt köszönhető.
Noha India esőfüggősége eddig is súlyos teher volt az ország gazdaságának, ez a helyzet azonban csak súlyosabb lehet a következő években. Egy jelentés szerint ugyanis 2020-ra 21 indiai nagyvárosban fogyhat el a talajvíz.
Ehhez jön még, hogy a kedvezőtlen időjárási trendek mellett a rossz felhasználási infrastruktúra is nehezíti a helyzetet.
Nem meglepő tehát, hogy elemzők hívták fel a figyelmet, az indiai kormány számára az egyik legnagyobb feladat a vízgazdálkodási infrastruktúra feljavítása lesz. Különösen a mezőgazdaságban felmerülő hiányosságok és általános vízhiány megoldása lesz majd kihívás.