Éhínség lett a vége, amikor legutóbb ilyen rosszul ment Észak-Koreának

In this picture taken 18 July 2005, North Korean children eat their lunch at a government-run kindergarten in Taedong county, North Korea. South Korea began 26 July 2005 delivering 500,000 tonnes of rice to the impoverished North Korea after agreed to grant the North 500,000 tonnes of rice aid, days after Pyongyang announced it would return to six-nation talks aimed at ending its nuclear drive. AFP PHOTO/HO/POOL/WORLD FOOD PROGRAMME/Gerald BOURKE -- EDITORIAL USE ONLY -- / AFP / POOL / GERALD BOURKE

Megbízható észak-koreai hivatalos adatok híján, minden évben a diktatúra déli szomszédja, Dél-Korea becsüli meg különböző közgazdasági modellek alkalmazásával, hogyan teljesít a latorállam gazdasága. A dél-koreai jegybank most közzétette a 2018-ra vonatkozó jelentését a Kim-család kezében lévő, elzárt és gazdasági szankcióktól sújtott állam eredményeiről. Az adatok egyszerre árulkodók és ijesztők: a nemzetközi kereskedelmi tiltások, úgy tűnik, messze nagyobb csapást mértek Phenjanra, mint amit a hivatalos észak-koreai kommunikáció hajlandó elismerni, ugyanakkor ennyire rossz növekedési adatokat legutóbb az 1990-es években lehetett látni. Akkor viszont százezrek halálát okozó éhínség kísérte a megroppanást.

Több mint két évtizede, pontosan 21 éve nem zuhant akkorát az észak-koreai gazdaság, mint 2018-ban, ráadásul a csökkenés már második éve tart - írja a Reuters a dél-koreai elemzés alapján. A csökkenésben - állítják a jegybanki szakértők - bizonyosan közrejátszanak a nemzetközi szankciók, melyeket korábban azért léptettek életbe, hogy rávegyék Phenjant nukleáris programjának feladására.

Észak-Korea hosszú ideje, 1991 óta nem közöl hivatalos adatokat saját gazdaságáról, azóta a dél-koreai jelentésekből lehet következtetni arra, mi történik az elzárt országban.

Csupán annyi bizonyos, hogy Kim Dzsongun tavaly még elsődleges prioritásnak tartotta a gazdaság belső erőforrásokra támaszkodó fellendítését, miután országa nukleáris és harcászati programjai a jelek szerint az elvártaknak megfelelően vagy ahhoz közelien teljesítettek. Ahogy az Origo megírta, az észak-koreai vezető ennek jegyében újította meg személyes terepszemléit az ország kiemelt beruházásainál, és első külföldi látogatásainál különösen odafigyelt a reprezentataív külsőségekre is. Ugyanakkor idén júliusban a kínai elnökkel folytatott személyes találkozó után azt nyilatkozta, országa politikai stabilitását fontosabbnak tartja a szankciók feloldásánál, mely utóbbiról Donald Trump amerikai elnökkel folytatottak korábban egyeztetéseket.

A korábbi felvételen, gyerekek étkeznek egy állami óvodávan Forrás: AFP/Gerald Bourke

Nagy lehet a baj

Bárhogy is, a most közzétett adatok szerint Észak-Korea gazdasága komoly válságban lehet, még ha ezt az országon belüli propaganda minden bizonnyal igyekszik elrejteni a lakosság elől. A jegybank szöuli hírszerzői adatokra támaszkodik, illetve olyan intézmények és kutatóközpontok jelentéseire, melyek szorosan figyelemmel kísérik az északi szomszéd körüli fejleményeket.

Ezek alapján, a tavalyi bruttó nemzeti összetermék 4,1 százalékkal csökkent 2018-ban az előző évhez képest, ami azért is különösen aggasztó, mert 2017-ben 3,5 százalékos zsugorodást számoltak az elemzők.

Önmagában persze az is bizonytalan, hogy mennyi az annyi, amiből a csökkenést számolják. A modellezés során részben dél-koreai adatokból indulnak ki, különösen például a fogyasztói áraknál. Mindezek alapján, az észak-koreai GDP tavaly valahol 32-34 milliárd dollár körül járhatott, azzal a megkötéssel, hogy nemzetközileg elfogadott módon előállított statisztikák híján, nagyon nehéz bármilyen bizonyosságot is tenni. 2015-ben vélhetően ennél magasabb, 35-40 milliárd dollár körüli értéknél mozgott, bár ez is csak közvetett információkra alapozott becslés.

"A szankciók hatásai még a 2017-ben tapasztaltaknál is erősebbnek bizonyultak, különösen a mezőgazdasági kistermelői szektorban, mely a kibocsátás 20 százalékát adja" - jelzi Park Yung-hwan, a Bank of Korea vezető elemzője.

Észak-Korea nemzetközi kereskedelmi volumene több mint 48 százalékos csökkenést szenvedett el tavaly, ezen belül pedig az export drámai, 90 százalékos mértékben esett vissza.

Ez a legrosszabb adat azóta, hogy a dél-koreai jegybank elkezdte elemzéseit közzétenni a latorállamról.

Az iparon belül a bányászat közel 18 százalékot veszített a korábbi kibocsátás mértékből, főként azért, mert a fő nyersanyagnak számító szén és a további ásványkincsek, tilalom alá került kiviteli cikkeknek számítanak. A mezőgazdasági, erdészeti és halászati szektor csökkenése közel 2 százalékos volt.

A népesség nagysága - becsült adatok alapján - most 25,13 millió fő, az egy főre jutó átlagos éves jövedelem 1298 dollár, azaz 376 ezer forint.

"A gazdaság nem omlott össze, de a szankciók miatt igen nagy nyomás alatt van" - mondja Benjamin Katzeff Silberstein, egy, Észak-Korea gazdaságával foglalkozó szakértő az amerikai Stimson Centertől. Álláspontja szerint a korábban fontos export nyersanyagok - szén és ásványkincsek - belföldi felhasználása jelentősen megnövekedett, és így viszonylag olcsón rendelkezésre áll az energia is, ami magyarázatot ad arra, hogy még mindig kitart a belföldi termelés és termékelőállítás.

Felvonulás Észak-Koreában, az USA-val való szembenállás demonstrálására Forrás: AFP/Str

Aszály küldheti padlóra az élelmezést

A korábbi elemzői vélemények többsége szerint az észak-koreai vezető azért kereste a személyes találkozó lehetőségét az amerikai elnökkel, mert valóban célja volt a szankciók feloldásának, de legalábbis enyhítésének elérése. Donald Trump és Kim Dzsongun már háromszor talákozott, de a második, idén februárban Vietnámban tartott tárgyalásuk eredménytelenül zárult. A harmadik, nemrégiben Panmindzsonban megtörént gyors találkozójukról ugyan az észak-koreai állami hírügynökség történelmi jelentőségű áttörésként beszélt, ám mértéktartó beszámolók szerint az álláspontok most sem közeledtek jelentősen. Ezt követően beszélt Kim Dzsongun országa politikai stabilitásának fontosságáról.

Mindennek azért lehet jelentősége, mert a külső forrásókból származó beszámolók szerint, Észak-Korea nemcsak gazdasági visszaeséstől, hanem aszálytól is szenved.

Úgy tűnik, a gond valóban nagy.

A Vöröskereszt friss jelentése szerint jelentősen megnőtt az alultápláltság és a betegségek aránya illetve száma az országban, ami csak rosszabbodhat, mivel a mezőgazdaságban a várt termésmennyiségnek csak a felét sikerült betakarítani.

James Belgrave, az ENSZ élelmezésügyi programjának munkatársa már áprilisban arról jelentett személyes tapasztalatai alapján, a gabonfélék legalább 20 százalékáról le kell mondani idén Észak-Koreában, köszönhetően a szárazságnak. A szakember azt is elmondta, egyes ültetvényeken saját szemével látta, hogy a haszonnövények fejletlenebbek, kisebbek, és általánosságban véve is rosszabb állapotot mutatnak, mint egyébként kellene. Belgrave azt mondta, beszélt helyi agrárügyi hivatalnokokkal is, akik láthatóan aggódtak az idei termés miatt.

Kim Dzsongun egy farmon tett látogatása Forrás: AFP/STR/KCNA VIA KNS

Mire lehet számítani most Észak-Koreában?

Az idén tavasszal napvilágot látott jelentések szerint a nagyjából 25 milliós lakosságból közel 11 millió ember szenved szükséget, mert nem jut megfelelő mennyiségű, illetve minőségű élemiszerhez, emiatt pedig - jelzik az elemzők - ténylegesen is alultáplált. Az ENSZ több mint egy tucat partnerszervezet bevonásával 2019-re 3,8 millió ott élő élelmezéséhez próbál hozzájárulni segélyszállítmányokkal.

A program költsége 120 millió dollár, mintegy 34 milliárd forint.

Az élelmiszerellátás biztonságának növelésében az is komoly gondot jelent, hogy a betakarított termények rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el, Phenjan ugyanis a lakosság nem minden részére biztosít egyforma fejadagokat. Egy májusi jelentés szerint idén mintegy 4,2 millió tonna gabonaféle állhat rendelkezésre az élelmiszerellátás számára (őrlés utáni érték), ami jóval kevesebb a tavalyi 5 milliónál. Óvatos becslések szerint egyébként Észak-Korea mezőgazdasága potenciálisan évente akár 10 millió tonna betakarított terményt is adhat, ez azonban csak egy elvi szám, és mint idén is, az eredményt befolyásolja az időjárás.

A gond az, hogy Phenjan nagyon nagy arányban vonja el vidékről az élelmiszert, hogy aztán azt sajátos logika szerint ossza újra.

Így nem is feltétlen az élelem mennyisége, mint inkább a hozzáférés biztosítása jelenti a gondot.

Tejport dologoznak fel egy élelmiszergyártó üzemben Észak-Koreában Forrás: Getty Images

A már említett Benjamin Katzeff Silberstein azt mondja, már a tavalyi termésmennyiség sem volt igazán jónak nevezhető, bár még mindig fölötte volt az Észak-Korea talán legsötétebb éveiben betakarított mennyiségnél. A Szovjetunió összeomlása utáni és a Kína megerősödése előtti 1990-es évek vákuumba taszították Észak-Koreát. Kapcsolatai leépültek a volt szocialista tömb országaival, gazdasági megroppanása pedig legalább néhány százezer, de egyes becslések szerint 2 millió ember éhalálához vezetett. A talpra állás csak a 2000-es évek elején indult meg.

A FAO adatai alapján a szakértők úgy számolnak, például 1996-ban 2,14 millió tonna gabonaféle állt rendelkezésre, valamennyivel kisebb népességre.

Silberstein azt állítja, még nem szabad "tömeges éhezésről" vagy "éhínségről" beszélni, ezeket a kifejezéseket - mondja - egy esetleges későbbi időszakra kell meghagyni. Ugyanakkor azt mondja, bár a termelési szint még valamennyivel meghaladja az éhínség elkerüléséhez szükséges szintet, de egyáltalán nem tekinthető stabilnak és kiszámíthatónak, különösen úgy, hogy a csökkenő tendencia várhatóan megmarad.