A Tesco a Lincoln Egyetem kutatóival közös kísérletben vizsgálta, hogy az áruházakban működő, egyébként jelentős energiát felfaló óriási hűtőik, segíthetnék-e valamilyen módon az energiaellátás kiegyensúlyozottságát, számol be arról a The Guardian.
A teszt meggyőző eredményt hozott.
A kutatók egy komplex, az IMS Evolve kifejlesztette szoftveres algoritmussal előre meghatározott módon és időben, ideiglenesen leválasztottak a hűtőket az energiaellátásról, úgy, hogy azok még képesek legyenek hidegen tartani az élelmiszert. Ezek a pici árammegszakítások ugyanakkor rendre rövid elektromos impulzusokat küldtek a hálózatba, amelyek frekvenciája egyezett a hálózatéval. Vagyis röviden,
a hűtők leválasztása az energiahálózatról, energiatöbbletet eredményezett, ami a kísérletet elvégzők szerint azt jelenti, hogy a brit kiskereskedelmi egységekben működő rengeteg fagyasztót elméletileg egyetlen nagy energitelepként is lehet kezelni.
Ennek pedig több okból is jelentősége van.
Egyrészt azért, mert a rendszerüzemeltetők most is jelentős költségeket fizetnek olyan cégeknek, amelyek energiatároló berendezéseikkel, a hálózat számára biztosítják a tartalékenergia rendelkezésre állását. Most viszont kiderült, hogy tulajdonképpek a kiskereskedők egy része is betölthetné ezt a szerepet.
Másodsorban pedig azért is, mert ha ez így történik, úgy az jelentősen kisebbítené a karbonlábnyomát is ezeknek a cégeknek, hiszen kevesebb energiát használnának el az élelmiszer hidegen tartásához.
A Lincoln Egyetem egyik professzora szerint, végső soron a hűtött élelmiszer a kulcsa a jelenségnek. Simon Pearson azt mondta, hogy a már fagyasztott élelmiszerek képesek arra, hogy magát a fagyasztó berendezést is hidegen tartsák rövid ideig, ha azokat lekapcsolják a hálózatról, hogy segítsék annak kiegyensúlyozását.
Az ipari hűtőket egyébként rendszeres időközönként, némelyiket naponta egyszer amúgy is le kell kapcsolni azért, hogy eltávolítsák a jéglerakódásokat a nem kívánt részeiről.
A kutatók szerint, ha a Tesco mint a legnagyobb brit kiskereskedelmi lánc valamennyi hűtőjét e módon integráltan kezelik,
akkor 25-50 megawatt kapacitású virtuális telepet hozhatnának létre.
Ez a kapacitás nagyságrendileg megfelel annak, amelyeket a nagy energetikai cégek is igénybe vesznek.
Az angliai ipari hűtők százezrei a brit emisszió 12 százalékát adják, egy átlagos kereskedelmi egységben pedig az energiszámlák harmadát ezek működtetésére kell kifizetni.
A kísérletben részt vevő valamennyi együttműködő szerint, a megoldást országos hatáskörrel kellene kiterjeszteni, amivel a kereskedők pénzt takaríthatnának meg, és egyúttal hozzájárulnának a birt kílmacélokhoz, melynek értelmében az ország 2050-re karbonsemlegessé válna.