Évente legalább 600 milliárdot spórolunk az alapkamat-csökkentéssel

MNB, Magyar Nemzeti Bank
Budapest, 2015. április 16. A Magyar Nemzeti Bank központi, Alpár Ignác-tervezte műemlék épületének keleti homlokzata, a főváros V. kerületében, a Hold utcában. MTVA/Bizományosi: Balaton József *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Vágólapra másolva!
Nemcsak az átlagos hitelfelvevő, hanem a magyar állam is évről évre többet takarít meg a jegybank több éven át tartó, 610 bázispontos kamatcsökkentése következtében. Korábban a magas kamat óriási terhet jelentett a költségvetés számára: a csúcs 2013-ban volt, amikor egyetlen évben mintegy 1360 milliárd forintot költött erre az állam, vagyis a GDP majdnem 4,5 százaléka ment el kamatra, ma ez három százalék körül alakul.
Vágólapra másolva!

Több kamatcsökkentési ciklus és a hagyományos közgazdasági gondolkodással való szakítás kellett ahhoz, hogy történelmileg alacsony szintre, 0,9 százalékra vigye le az alapkamatot a jegybank mostani vezetése. A korábbi vezetések ugyanis mind magas kamatokkal kívánták felvenni a küzdelmet az inflációval szemben, noha a drágulás ütemét soha nem tudták ily módon számottevően leszorítani. Az utóbbi években azonban fordult a kocka,

a jegybank monetáris politikája alacsony szinten stabilizálta az alapkamatot, és fő motorja volt annak, hogy a magyar gazdaság növekedési pályára állhatott (idén eddig négy százalék feletti bővülést produkált).

A több éven tartó monetáris lazítás egyben azt is megakadályozta, hogy az ország erőforrásait elszívja az államadósság kamatainak fizetése,

így öt év alatt összesen 1600 milliárd forintot sikerült megtakarítani a költségvetésnek.

Mint arról Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke korábban az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága előtt is beszámolt,

csak tavaly 610 milliárd forintra rúgott a megspórolt összeg, és idén várhatóan további 800 milliárd forinttal kevesebb pénzt kell az államnak kamatkiadásokra fordítani.

Barcza György, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója is megerősítette a jegybankelnök szavait, miszerint a gazdaság méretéhez képest az állam kamatkiadásai 4,5 százalékos mértéket tettek ki tíz évvel korábban, most pedig 3 százalékos ez a mérték.

Forrás: MTI/Balaton József

Ez a másfél százalékpontnyi különbség nagyjából 600 milliárd forintnak felelhet meg, tehát ennyivel többet lehet adócsökkentésre vagy más kiadásokra fordítani. A monetáris fordulat 2012 augusztusában kezdődött a monetáris tanács új, külsős tagjainak segítségével, ekkor még 7 százalékon állt az alapkamat.

Az MNB akkori és későbbi monetáris tanácsának ezt a szintet sikerült több lépcsőben 610 bázisponttal csökkenteni, 2017 decemberéig.

Az első kamatcsökkentési ciklust Magyarország fokozatosan javuló kockázati megítélése és a globálisan meghatározó jegybankok tartósan laza monetáris politikája tette lehetővé, amit a hazai gazdaságpolitika területén megvalósított lépések – gondolunk itt például a költségvetési egyensúly érdekében kivetett ágazati különadókra – is támogattak.

A monetáris lazítás folytatását, azaz a további kamatcsökkentési ciklusokat pedig a tartósan alacsony inflációs környezet, a devizahitelek több lépcsőben történő kivezetése, valamint a gazdasági növekedés élénkítése biztosította, illetve tette szükségessé.

A kamatcsökkentési ciklusok hatása nemcsak a banki kamatokba gyűrűzött be, hanem az állampapír-piaci hozamokra is kedvezően hatott. A hozamgörbe a jegybank lépései és az egyéb gazdaságpolitikai konszolidációs programok hatására lefelé tolódott, így a forintadósság finanszírozási költségei is csökkentek. Korábban a magas kamat óriási terhet jelentett a költségvetés számára:

a csúcs 2013-ban volt, amikor egyetlen évben mintegy 1360 milliárd forintot költött erre az állam, vagyis a bruttó hazai termék (GDP) majdnem 4,5 százaléka ment el kamatra.

Ugyanezek a kiadások azonban már 2013–2015 között is jelentősen, a GDP arányában mintegy 1 százalékponttal mérséklődtek a monetáris lazítások hatására. A kisebb jegybanki alapkamat miatt csökkenő kiadások a GDP-arányos államadósság mértékét is kedvezően befolyásolták, így Magyarország külső sérülékenysége is csökkenni kezdett.

A kamatkiadások és ezzel párhuzamosan az adósságráta mérséklődése a régióban és az Európai Unió egészét tekintve is jó teljesítményt tükröz.

A Pénzügyminisztérium számítása szerint az úgynevezett maastrichti adósságmutató idén várhatóan a GDP 72,9 százalékára csökkenhet, miközben 2010 környékén még meghaladta a 80 százalékot.

Az állampapírok népszerűsége is fokozatosan nő a magyarok körében, többek között ennek köszönhetően is 20 százalék körüli szintre csökkent a devizaadósság szintje a 2011-es 50 százalékkal szemben.

Nagy fegyvertény, hogy – az önmagában is jelentős kamatmegtakarítás mellett – ugyanebben az időszakban Magyarország lényegében teljes egészében piaci – és mindinkább belföldi – finanszírozásra tért át, miközben lakossági és vállalati körben szinte teljesen eltűnt a devizahitel.

Miután a kiadáscsökkenés mértéke az új, alacsonyabb kamatú állampapírok kibocsátásával fokozatosan emelkedik, nem tűnik lehetetlennek az idei 800 milliárd forintos spórolás.

Sőt, egyes szakértők szerint a teljes állampapír-állomány átárazódásával az évi ezer milliárd forintos megtakarítás sem elképzelhetetlen.