Hová tűnhetett a bankárlovagok kincse?

A torinói lepel a középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben a legtitokzatosabb rendje, a templomosok birtokába került a 13. században

A történelem egyik rendkívül izgalmas fejezete a templomos lovagokhoz kötődik. Hihetetlen történetek terjedtek róluk már abban a korban is, amelyben éltek, később pedig romantikus és a misztikum ködébe vesző legendák hősei lettek. A templomosok rendje két évszázados fennállása alatt a katonáskodás mellett a pénzügyek terén is szép eredményeket ért el, szabályos bankrendszert tartott fenn és mérhetetlen vagyont halmozott fel. Túl nagyra nőttek azonban, ez okozta később a vesztüket is. Állítólagosan elrejtett kincseiket pedig a mai napig keresik a kalandorok szerte a világban.

A templomos lovagrendet 1118-ban kilenc keresztes lovag alapította a Szentföldön. Első vezetőjük, Hugues de Payns nagymester vezetésével elhatározták, hogy életüket az oda érkező zarándokok védelmének szentelik. Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat, ezzel is utalva szegénységükre (noha ez csak kezdetben volt igaz) és elhivatottságukra.

Állam az államban

A Hogyan történt? történelmi magazin felidézi, hogy II. Balduin jeruzsálemi király a pártfogásába vette a rendet, és Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egyik szárnyát nekik adományozta. Innen származik a templom lovagjai vagy templomos lovagok elnevezés.

Uralkodóktól függetlenek voltak, közvetlenül a pápának lettek alárendelve, teljes adómentességet és tizedszedési jogot kaptak.

Az 1150-es évektől kezdve rövid idő alatt jelentős vagyonra tettek szert, ennek forrásait azonban máig homály fedi.

Mindenesetre már a 12. században, a rend megalakulása után néhány évtizeddel, már Európa-szerte rendelkeztek ingatlanokkal, kiterjedt, jól jövedelmező földbirtokokkal.

A templomos lovagok mindmáig jól ismert öltözéke Forrás: Origo

A rend a XIII. század második felében érte el fejlődésének csúcspontját.

Ekkor már kontinensünk szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett.

Mindenhol, Európában és a Közel-Keleten egyaránt úgy működtek, mint „állam az államban”.

A középkor bankárai

A felhalmozódott vagyont nem élték fel, hanem okosan bántak vele, mai szóhasználattal élve,

jó üzletembernek bizonyultak.

Az összegyűlt vagyonból folyamatosan földeket vásároltak, számos várat, kastélyt és rendházat építettek.
A rend vagyona később leginkább a banki-pénzügyi tranzakciókból gyarapodott.

A mai értelemben tekintett bankrendszer egyes elemeinek megalkotása is a nevükhöz fűződik.

Például „bankhálózatot” hoztak létre a szentföldi zarándokok számára. Az úton lévők pénzüket bármely rendházukban letétbe helyezhették, amiről kiállítottak számukra egy írásos dokumentumot,

mai szóhasználattal élve, váltót.

Később ezt az összeget a váltó bemutatásával kiválthatták egy másik ilyen intézményben.

Ez nagyban megkönnyítette az Európából a Szentföldre indulók dolgát, akiknek így a hetekig-hónapokig tartó útra nem kellett jelentős készpénzt magukkal vinniük.

A templomos lovagok félelmet nem ismerő harcosok voltak Forrás: AFP/Giuseppe Rava/Leemage

Korábban a pénzügyi tevékenység elítélendő dolognak számított, kamatokat pedig bűn volt felszámolni.

A templomosok viszont kivételt képeztek ez alól.

A 13. század végére a keresztény csapatok egyre inkább kiszorultak a Szentföldről, végül a lovagrend utolsó mentsvára, Akko is elesett.

A templomosok ezt követően az európai kontinensen folytatták a tevékenységüket.

Rendházakat alapítottak többek között Franciaországban, Angliában, sőt hazánkban is, a 12. század második felében.

Péntek 13.

Franciaországban 1286-ban IV. Szép Fülöp foglalta el a királyi trónt, aki igencsak keménykezű uralkodónak bizonyult. Amellett, hogy még a pápával is szembehelyezkedett, majd később uralma alá is hajtotta a szentatyát, az angolokkal is háborúba keveredett.

Az ország nyakig úszott az adósságban, 1307 őszére a francia államkincstár – nem kis részben a hadikiadások következtében – kiürült, az állam fő hitelezőjének számító Templomos Lovagrend pedig közölte, nem hajlandók újabb kölcsönöket nyújtani.

Az államcsőd egyre közelített - emeli ki a Costa del Sol Magazin tanulmánya. Az államkincstár fizetésképtelenné válását a király mindenképpen szerette volna elkerülni, ezért elhatározta, hogy ráteszi a kezét a templomosok vagyonára. Koholt vádak – köztük eretnekség, szodómia és bálványimádás – alapján egy rendkívül jól szervezett és az utolsó pillanatig titokban tartott akció keretében rajtaütött a templomos lovagokon.

1307. október 13-án pénteken egyszerre több tucat franciaországi helyszínen rájuk törtek rendházaikban, sokukat már a helyszínen lemészárolták.

A rajtaütéshez a következő jelmondat társult: „Az Úr elégedetlen, mert hitünknek a királyságban ellenségei vannak”.

Az elhurcolt lovagokat később – az imént említett vádpontok alapján - ítélőszék elé állították és szintén kivégezték. Ez volt a lovagrend felszámolásának kezdete.

A templomosok utolsó nagymestere, Jacques de Molay (1243-1314) Forrás: AFP

A templomosokkal szemben a franciaországi leszámolást követően egész Európában felléptek: a pápa valamennyi európai uralkodótól követelte a rend tagjainak bebörtönzését.

A lovagrend felszámolásának végső aktusát az jelentette, amikor utolsó nagymesterüket, Jacques de Molay-t Párizsban máglyán elevenen elégették 1314-ben.

A nagymester megátkozta „gyilkosait”, és az átok meg is fogant: a király és a pápa egy éven belül követték őt a halálba.

Túlélők, ha csekély számban is, de maradtak a templomosok közül, persze nem elsősorban Franciaországban, hanem másutt. Portugáliában új név alatt újraszerveződtek: ők lettek a Krisztus Lovagrendje. Emellett Skóciában is befogadták a menekült lovagokat, és Magyarországon is.

Sajátos adósságrendezés

A francia király a templomosokkal való leszámolást követően a velük szemben fennálló állami tartozást elég egyszerűen elintézte, ugyanis elégettetett minden olyan dokumentumot, ami bizonyította, hogy a lovagrend korábban milyen hiteleket nyújtott a kincstárnak.

A templomos birtokok java része a francia király és a többi lovagrend, elsősorban a johanniták kezébe került, párizsi központjukat lerombolták.

A templomosokkal való leszámolással persze más adósok is jól jártak, hiszen ettől kezdve mások sem siettek visszafizetni adósságaikat - főként, hogy már nem is volt kinek.

Templomos lovag a csatamezőn Forrás: The Templars

A rend felszámolása és vagyonának elkobzása megrázta a kora XIV. század gazdaságát.

Az a tapasztalat ugyanis, hogy egy olyan szervezetet, amely rengeteg ember, köztük uralkodók pénzét kezelte, gyakorlatilag egyik napról a másikra meg lehet szüntetni, jelentős bizalmatlanságot keltett a bankházakkal és az általuk kiállított váltókkal szemben.

Ennek következtében az akkoriban kialakulóban lévő modern bankrendszer lényegében véve összeomlott, az általa teremtett pénz pedig eltűnt a forgalomból.

Az eltelt 700 évben ugyanakkor számos legenda látott napvilágot a templomosokkal kapcsolatban. Állítólag ők őrizték a Frigyládát, a Szent Grált és más keresztény kincseket, emellett kapcsolatba hozzák őket különböző titkos társaságokkal, köztük a szabadkőművesekkel is.

Tartja magát az a feltételezés is, hogy annak idején a francia állam mégsem tudta rátenni a kezét az összes vagyonukra, hanem nagy mennyiségű kincset sikerült kimenekíteniük

– azt persze senki sem sejti, hogy – ha igaz ez a teória – hol rejtőzhetnek most ezek a kincsek. A templomosok állítólagos, megmentett vagyona körül azóta is számos legenda kering, melyek még napjank némelyik kincsvadászát is megihletik.