Libegő koporsókkal vezet a bányászok útja a Kaukázus mélyébe - képek

Csiatura, 2018. október 15. A 2018. augusztus 30-i kép egy drótkötélpályás felvonó mozgásban levő kabinjáról a georgiai Csiatura városa felett. A Tbiliszitől mintegy 190 kilométerre, északkeletre levő bányászváros a Kvirila folyó völgyében terül el, amelynek lakossága a felvonókabinokat a napi ingázáshoz a leggyorsabb vagy egyedüli megoldásként használja. A helyenként több száz méteres magasságban függő pályahálózatot 1954-ben adták át a mangán- és vasérc kitermelésére odatelepült bányászok fuvarozására a szállásuk és az érclelőhelyek között. A több mint 60 éves hálózat tizenhét pályája van üzemben jelenleg. 2017 októberében négy pálya modernizálását kezdték meg. (MTI/AP/Jevgenyij Maloletka)

A világ szocialista múltú országai igen sajátos infrastrukturális örökséget hordoznak. Közülük is az egyik legkülönlegesebb a kaukázusi országban, Georgiában található (magyarul korábban a „Grúzia” országnevet használtuk, ám a grúz diplomáciai törekvések egyik fontos eleme az, hogy a világ inkább „Georgia” néven ismerje és hivatkozza országukat). Csiatura városában a mai napig működik az évtizedekkel ezelőtt átadott libegőrendszer, amellyel korábban elsődlegesen a bányászok, ma pedig a város lakói is közlekednek. Különleges képeket mutatunk a biztonsági berendezések nélküli eszközökről!

Csiatura a szovjet éra idején, az 1960-as években élte fénykorát. Ekkoriban Georgia volt a világ mangántermelésének egyik központja, mely a világpiaci mennyiség mintegy 60 százalékát adta. Jelentős részét a város körüli bányákból hozták felszínre. A település ekkoriban több ezer bányásznak adott otthont. Ők a ma is üzemelő, különös posztszovjet mementóként megmaradt kötélpályás felvonókat használták munkába járásra.

A településen egykor 30 ezren éltek, ma húszezer a lakosság száma. A fővárostól, Tbiliszitől 190 kilométerre lévő városban már turisták is megfordulnak, többségüket épp a különleges libegők vonzzák oda.

A helyiek a közlekedő, rozsdás kabinokat „Sztálin libegő koporsóinak” hívják.

Georgia – hasonlóan más tagállamokhoz – sok gazdasági és szociális nehézséggel kellett hogy szembenézzen a Szovjetunió összeomlása után. Az oroszokkal való feszült, korábban területi vita miatt háborúba is torkolló viszony mellett, az ország vezetése inkább EU-párti kül- és gazdaságpolitikát folytat. Ennek része a bányászat életre keltése, amely a Világbank jelzése szerint alapvetően szabad, a befektetések iránt nyitott szektor, jelentős, kitermelésre váró ásványkinccsel. Georgia a mangán mellett réz- és vasércből bír komolyabb készletekkel, valamint napjainkban kap figyelmet aranytartaléka is.

Az ország 2000 után kezdte el felmutatni a kilábalás jeleit az 1990-es évek válságából.

A recesszió növekedésbe fordult, nemegyszer 5 százalékos éves GDP-növekedést produkálva.

Az ország 2016-ban 14,3 milliárd dollár bruttó nemzeti összterméket állított elő, ebből néhány százalékot tesz ki az ásványkincsek exportja.

Az alábbi képre kattintva, különleges képeket tartalmazó galériában nézheti meg Csiatura városának libegőit!