Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mozambik Afrika keleti részén, az Indiai-óceán partján hosszan elnyúló ország. A világ egyik legkevésbé fejlett állama. Az etnikailag és nyelvileg sokszínű, volt portugál gyarmat területén a szegénységi küszöb alatt élők aránya meghaladja az 50 százalékot, és komoly gondokat okoz a HIV vírust hordozók számának emelkedése is.
Mindazonáltal Mozambikot néhány éve még a Szaharától délre fekvő régió egyik legígéretesebb országának tartották. Ennek magyarázata, hogy miután – sok más viharos sorsú volt gyarmathoz hasonlóan – kipróbálta a marxi, lenini, sőt a kínai Mao Ce-tung irányvonalára támaszkodó kommunizmust és lezajlott a maga véres polgárháborúja is, az ország alacsony bázisról, de döbbenetes gazdasági erősödést produkált. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy 2014-ben az IMF a fővárosában, Maputóban rendezett meg egy fontos gazdasági konferenciát. Ebben az évben - világbanki adatok szerint - Mozambik 7,4 százalékos GDP növekedést ért el.
A sikerszériának 2016-ban szakadt vége, amikor hirtelen kiderült egy zavaros körülmények között eltitkolt 2 milliárd dolláros kormányzati kölcsönügylet. Az IMF azonnal elzárta a pénzcsapokat, a gazdaság beszakadt, a pénzügyminiszter pedig sajnálkozva közölte, legalább tíz évet kell várni arra, hogy elkezdjék a kérdéses pénzek törlesztését.
De a tíz év más szempontból is jelentős idő.
2008 végén Niassa Rezervátumban, 2009-ben pedig Montepuez városához közeli körzetekben találtak vöröses fényben pompázó drágaköveket a földeken. Az első rubinkő találat állítólag egy favágóhoz köthető – az erdő irtása és a faanyag exportálása az ország szerény gazdasági teljesítményének egyik összetevője.
A leletek azonnal kincskereső lázat indítottak el. A Bloomberg arról ír friss beszámolójában, hogy tíz év alatt Mozambik északi területei
az ország saját Vadnyugatává váltak.
A környékre nagyjából 10 ezren érkeztek az ország minden zugából, sőt, a híradásokat követően külföldről is, hogy saját kézzel kaparják ki maguknak a szerencséjüket.
Az érkezők egy része már nem is bányászni jött. Hanem abból akart üzletet csinálni, hogy - hasonlóan ahhoz, ahogy a nagy aranylázaknál történt - kiszolgálja azokat, akik szó szerint a földbe vájt üregekbe, tárnákba merészkednek le rubinokra vadászva, kezdetleges eszközeikkel.
A kövek fellelési helyei ugyanis a földfelszín alatti rétegekben vannak, 2 méternél kezdődően és annál mélyebben.
Ezekbe a mélyedésekbe az illegális munkások saját, egyszerű eszközeikkel mennek le, de a nagyvállalatok nem ritkán több tíz méter mély és hasonló átmérőjű krátereket alakítanak ki egy-egy ígéretes lelőhelyen.
Az Arabnews és az Africanews is közölt az aktuális helyzetet bemutató riportot a helyszínről. Ezekből kiderül, a tíz évvel ezelőttiekhez képest, nem sok minden változott.
Annak ellenére sem, hogy
a lelőhelyek révén Mozambik lett a világpiac legnagyobb rubinexportálója, az ott megjelenő mennyiség 80 százalékát szállítva.
A helyszínen ugyanakkor még mindig illegális, saját szakállukra, rendkívül nehéz körülmények között dolgozó munkások és nagyvállalatok versenyeznek a rubinokért. A munkásokkal helyben készült interjúkból kiderül: sokan átlagosan havi 200 dollárnak megfelelő fizetésüket adták fel azért, hogy a hajmeresztő munkakörülményeket bevállalva, magasabb jövedelemre tegyenek szert. Vagy csak egyszerűen munkanélküli létüket, „nincs mit veszteni”-alapon.
Kiderült az is, a munkások tudatosan keresik a kapcsolatot a Malawiból, Tanzániából, illetve a nyugat-afrikai országokból érkező feketén kereskedőkkel. Tőlük ugyanis egy-egy ígéretesebb darabért néhány száz dollárnak megfelelő összeget is kapnak, amellyel az otthon maradt családjukat tudják támogatni.
Ezek a kereskedők aztán más közvetítőkön át, londoni, Srí Lanka-i piacokra juttatják el az árut.
De hogyan férnek meg az illegális bányászok és a hivatalos kitermelést végző vállalatok?
Valamennyi beszámoló a helyzet ellentmondásairól szól. A kétkezi munkások szerint - őket hívják garimpeiro-nak -, rendszeres részük van rendőri brutalitásban, bebörtönzésben, de tapasztalták már azt is, hogy a rendőrök elnézőek velük szemben, tudva, hogy megélhetésük múlik a rubinon. Nyilvánvaló az is, hogy a térségben csak lazán érvényesülnek a törvények és más szabályok, a rubinbányák vidékének körülményei leginkább afféle öntörvényű peremvidékre emlékezetetnek - írják egyes tudósítók.
A területen több kisebb vállalkozás működik, valamint egy nemzetközi nagyvállalat, a Gemfields is. Ez a cég több sikeres aukciót bonyolított már le az itteni kitermelésből: 2014-ben Szingapúrban egyetlen rendezvényen több mint 44 millió dollárt kerestek, idén júniusban pedig 72 milliót.
A nagyvállalaté a legnagyobb, állami tulajdonú bánya feletti kitermelési jog.
A cég nem panaszkodhat, mert egyrészt nagyon változatos méretű és értékű leletek kerülnek elő onnan, másrészt a rubinra van kereslet, évente emelkedik a mozambiki találatok átlagos karátára.
A Gemfields-nél láthatóan nagyon szeretik azt, amivel foglalkoznak, néhány éve el is készíttettek egy videót, melyben Mila Kunis amerikai színésznő népszerűsíti a rubint, főként a mozambiki köveket:
A cég azt mondja, nagyon odafigyelnek arra, hogy munkavállalóik munkakörülményei rendezettek legyenek. A vállalat helyi vezetője ugyanakkor egy interjúban így fogalmazott: biztonsági személyzetük és az illegális bányászok között a kapcsolat „nem feltétlen barátságos, de mindent megtesznek, hogy tiszteletben tartsák az ő emberi jogaikat is.”
A legális kitermelés az államnak évente több millió dolláros bevételt hoz az adók formájában.
A mozambiki vezetés pedig a 2016-os gazdasági belassulás után úgy döntött, nem is elsősorban a helyi illegális bányászok állnak a rubinipar fejlődésének útjában, hanem a külföldi vásárlók. A beszámolók szerint tavaly tervszerűen kezdték meg a nagyobb városokban megtelepedett felvásárlók vegzálását. A megfélemlítéssel vélhetően a kormány célja az, hogy központosítani tudja a rubinkitermelés és kereskedés minden mozzanatát, így növelve bevételeit.
Ami egyébként sok következetlenségtől és korrupciótól terhes, egyes becslések szerint, 2002 és 2014 között ez utóbbi 5 milliárd dollártól fosztotta meg Mozambikot.
Nem állnak rendelkezésre adatok arról, mekkora a rubinkereskedelem globális nagyságrendje. A New York-i székhelyű Natural Resource Governance Institute úgy becsüli,
a rubin, smaragd és a zafír köré épülő biznisz éves teljesítménye 2,5 milliárd dollár együttesen.
Az említett Gemfields 75 százalékos tulajdonában álló kitermelő vállalat 2012-ben kezdte meg működését, a becslések szerint 467 ezer karátnyi drágakő ktermelésére, hosszú időre szóló jogokkal.
Más vállalatok pedig az elmúlt két-három évben, grafit, arany, és főképp vanádium kitermelésére kaptak jogosítványt, jelenti a Mining Technology. Kiderült ugyanis, hogy Mozambik ezekből a kincsekből szintén komoly készletekkel rendelkezik, melyek akár világpiaci szinten is jelentősek lehetnek.
