Erodálódó, egyre rosszabb állapotú infrastruktúra, világviszonylatban is magas kikötőhasználati díjak, gyenge menedzsment, zsúfoltság és egyre lassabb munkafolyamatok: ezek a legfontosabb kifogások Lagos teherkikötőjének működése kapcsán.
A problémákat egyre több szállítmányozási vállalat és hajózási társaság jelzi, de úgy tűnik, egyelőre nincs egyértelmű koncepció azok megoldására.
Nigéria fejlődése meglehetősen kétarcú képet mutat. Fővárosa egyszerre mutatja egy dinamikus, a nyugati értelemben mind üzletiesebbé váló metropolisz képét, ahol viszont három emberből minden második a külvárosi szegénynegyedekben él. Lagost ezért - írja a Financial Times - gyakran az indiai Mumbaj tükörképének is nevezik.
De az Origo beszámolt arról is, hogyan szorult a világ egyik legjelentősebb kőolajszállító országa importra a finomított nyersanyagból, a vizsgadíjakat felfaló óriáskígyóról, a több ezer fantomrendőr fizetése körüli skandallumról, és arról, hogy miközben szerte a világon hódítanak a megújuló energiák, ott szép csendben megépül minden idők legnagyobb olajfinomítója.
Most pedig a kikötői, különösen a fővárosi teherport kapcsán vannak súlyos gondok.
A helyi lap The Guardian már tavaly arról írt, hogy a lagosi kikötőkomplexum problémái az egész ország gazdaságát alááshatják.
Nigéria tengerhajózással kapcsolatos szektora a GDP 30 százalékát adja, melynek jelentős része Lagosban koncentrálódik.
Az ország vámbevételeinek 80 százaléka itt keletkezik az importárukkal összefüggésben, a szövetsdégi kormány pedig évente még így is mintegy 222 milliárd nairát (nagyjából 173 milliárd forint) szed be az üzemeltetéshez kapcsolódó bevételekből, díjakból.
Egyesek szerint ez az oka annak, hogy nem is fordít komoly erőfeszítéseket a hatalmas tengeri kapu jobb menedzselésére.
Az üzletemberek és a szállítmányozók pedig arról panaszkodnak, egyre lassabban tudják árujukat innen a szárazföldi célállomásokra eljuttatni.
A romló infrastruktúra és a szervezetlenség egyre lassabbá teszi a szükséges feladatok elvégzését.
Pedig Nigéria legfontosabb kikötője régiós, sőt, globális viszonylatban is az egyik legdrágább, ahogy egy tavalyi jelentés mutatja. Ugyanakkor annyira lassan lehet az árut onnan útnak indítani, hogy a befutástól számított 19-20 nap is eltelik addig - panaszkodik egy vállalkozó. Egy másik pedig elmondta: probléma az is, hogy miközben Lagos városa szédületes tempóban növekszik, az utak nem követik le ezt az ütemet, ami megnehezíti a fuvarozók dolgát.
Így például többe kerül a kikötőből az árut az ország távoli, északon fekvő Ikeja városába közúton szállítani, mint ugyanazt a mennyiséget Kína és Nigéria között tengeren.
A problémákról az elmúlt néhány évben már készültek beszámolók. A VentureAfrica például egy nagyobb összeállításban mutatja be azt, hogy a nigériai döntéshozóknak érdemes lenne komolyan venniük a jelzéseket.
Már csak azért is, mert a környező régiós kikötők fejlődése mind inkább versenyképesebbé teszi azokat a fuvarozók szemében. Például Togo országában Lomé főváros kikötője
képes akkora konténerhajók fogadására is, amekkorára Lagos már nem.
Nigériában a kikitők működtetését felügyelő hatóság ígéretet tett a közelmúltban arra, hogy megvizsgálnak minden felvetést. Szóba jöhet további utak építése - ehhez kormányzati akarat is kell -, a mindennapi működés hatékonyabbá tétele, illetve a forgalom egy részének más kikötőbe terelése a túlterhelt Lagosból. Ez utóbbi azonban - jelezték - nem olyan egyszerű, hiszen nem mindegyik kikötő képes valamennyi típusú, eltérő merülési mélységű szállítóhajó fogadására.
Egy néhány napos bejelentés szerint pedig, a kikötő egyik negyedéből kisebb uszályokon fogják az árut a partra tenni, melyhez a járműveket a kereskedésben érdekelt kínai cég biztosítja. A döntés indoklásában olvasható: így akarják megkerülni az áru kikötői veszteglését, amit a túltelítettség miatt amúgy elszenvedniük kellene.