Miért gyártatják egyes országok külföldön saját bankjegyeiket?

Magyar Nemzeti Bank, új bankjegy. 2017.02.28.

A világ számos országában szükségtelen feltenni a kérdést, hol készüljenek a helyi hivatalos pénz bankjegyei és érméi, ha a központi bank újak bevezetéséről dönt. Sok államban viszont az a bevett megoldás, hogy a bankókat kiszervezett formában, más országban nyomtattatják ki speciális berendezéseken, erre szakosodott vállalkozásokkal. A BBC körüljárta a kérdést, hogy egyes államok miért viszik határaikon kívülre pénzüknek előállítását?

A nemrégiben Libériában kirobbant pénzeltűnési botrány ráirányította a figyelmet a külföldi pénzgyártatás kérdéseire. Ahogy az Origo ebben a cikkében beszámolt a nem mindennapi esetről, Libériában nyoma veszett jó néhány, készpénzzel - új libériai dollárokkal - tömött konténernek, melyek értéke az ország GDP-jének 5 százalékával egyezik meg. A zavaros ügyben csak annyi biztos, hogy a Kínából és Svédországból megrendelt szállítmányok megérkeztek az országba, aztán tisztázatlan körülmények között eltűntek.

Több milliárd libériai dollárt nem találnak, csak az biztos, a külföldön gyártott pénzek megérkeztek az országba Forrás: AFP/Issouf Sanogo

Természetesen korántsem Libéria az egyetlen ország, amely bankjegyeinek gyártását nem otthon, hanem külföldre kiszervezve oldja meg. Például nemrégiben egy kínai állami tulajdonú bankjegygyártó vállalat nyert el egy indiai megbízást új rúpiák előállítására. A döntést, hogy a kormányzat kínai cégnek adta a munkát, sokan támadták, tartva attól, hogy

az ott készülő új bankjegyek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

Delhi úgy védekezett, hogy valamennyi, Kínában nyomtatott új rúpia, címlettől függetlenül, a legmagasabb szintű biztonsági jelzéseket tartalmazza.

Valójában azonban másról is szó van, mint pusztán biztonsági aggályokról.

A nemzeti identitáshoz tartozó kérdéssé válik, hol készül az ország pénze"

- mondja Duncan Connors, a Durham Egyetem pénztörténeti szakértője az indiai aggályokkal kapcsolatban.

Nincs ugyanakkor kizárólagosság a pénznyomtatás belföldi gyártása vagy külföldi kiszervezésének kérdésében. India például bankjegyeinek nagyját továbbra is országon belül állítja elő, az USA-ban pedig törvény van arról, hogy a pénz előállítását kötelezően szövetségi területen kell elvégezni.

Az amerikai dollár csak belföldön gyártható Forrás: 123RF

Kik-mik gyárthatnak pénzt más országok jegybankjainak?

Saját pénzüket általában azok az országok gyártatják külföldön, amelyeknek a szükséges speciális nyomdatechnológiai megoldások nem állnak rendelkezésre az otthoni nyomtatáshoz. Számukra ezért olcsóbb kiszervezni az előállítást. De külföldön történhet a gyártás akkor is, ha csak kis mennyiségben, vagy csak egy-egy sorozat erejéig van szükség új bankjegyekre, amit egy beszállító olcsóbban megoldhat, mint a hazai nyomdák.

A bankjegyek gyártását szerte a világon végzik erre specializálódott cégek.

A legtöbb ezek közül Európában és Észak-Amerikában működik.

Ezeknek a vállalatoknak folyamatosan fejleszteniük kell eszközparkjukat annak érdekében, hogy mindig megfelelhessenek ügyfeleik elvárásainak, elsősorban a bankjegybiztonság kérdéseiben.

A piacvezető a brit De La Rue. A vállalatnál úgy becsülik, hogy

az üzleti alapú bankjegynyomtatás a világ teljes bankjegygyártásából 11 százalékos arányban részesül.

A vállalat - a bankjegynyomtatásban meghatározó szerepe mellett - hagyományosan a brit útlevelek előállítója is. Emlékezetes - az Origo is megírta -, hogy komoly felzúdulást váltott ki a közelmúltban, amikor kiderült, London nem ennek a cégnek, hanem egy francia-holland versenytársának adná a brexit utáni brit útlevelek előállításának üzletét.

A De La Rue ügyfélköre meglehetősen kiterjedt: mintegy 140 központi bank számára gyártanak bankjegyeket.

Európában és Észak-Amerikában van a legtöbb bankjegygyártó vállalat Forrás: AFP/Miguel Medina

Minden héten annyit nyomtatnak a különféle pénzek címleteiből, hogy azokat egymásra helyezve, a "torony" kétszer olyan magas lenne, mint a Csomolungma.

Az egyik nagy vetélytárs a német Giesecke & Devrient, mely közel 100 központi banknak a beszállítója. Jelentős szereplő még a Canadian Banknote Company és az amerikai-svéd hátterű Crane is.

Azt azonban, hogy a nagy cégek mely bankoknak szállítanak, érthető okokból, a vállalatok nem árulhatják el, a központi bankok és a kormányok pedig csak vonakodva adnak ki arról információt.

A brit vállalat mellett a bankjegygyártás piacának másik jelentős szereplője a német Giesecke & Devrient, amely egyébként chipeket és készpénzkezelő berendezéseket is gyárt Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Peter Kneffel

Miért nem csinálják az országok maguk?

A kiszervezett bankjegynyomtatás alig néhány száz éves múltra visszatekintő ágazat.

Például a De La Rue 1860-ban gyártott először külföldi bankókat, először Mauritius, később más országok számára is.

A kisebb, szerényebb pénzügyi mozgástérrel rendelkező országok gyakran adják ki pénzük fizikai előállítását az erre szakosodott külföldi cégeknek.

Az ehhez szükséges, saját tulajdonú technológiát ugyanis általában nem tudják megfizetni.

A beszállítók viszont akár egyetlen darab bankjegy legyártását is elvállalják, de akár egész évre szóló megrendeléssel, milliárdos darabszámban is képesek a megadott címletek szállítására.

Például az USA erre a célra használt nyomdagépei 7 milliárd bankjegyet képesek évente előállítani.

Napjainkban a kicsiny, 600 ezres lakosú Salamon-szigetek is a De La Rue-val gyártatja pénzét, és az elérhető információk szerint, Macedónia és az afrikai Botswana szintén ügyfeleik között van.

A bankjegygyártás pedig annak ellenére óriási, sőt, egyre növekvő üzlet, hogy szerte a világon hódítanak a különböző, elektronikus és digitális technológiákra épülő fizetési megoldások.

A bankjegygyártáshoz kapcsolódó gazdasági teljesítmény a szakértők szerint 3 százalékkal nő évente, és 10 milliárd dolláros (azaz mintegy 2700 milliárd forintos) üzletet jelent.

Az ágazat növekedésének motorja Ázsia és Afrika növekvő készpénzigénye.

Bedönthetnek-e országokat a külföldi bankjegynyomdák?

Egyes értékelések szerint, Indiában azért is különösen érzékeny téma a kínai állami vállalatnak adott megbízás, mert úgy történt meg, hogy az országnak közben komoly határvitája van szomszédjával.

De valóban jelenthet tényleges nemzetbiztonsági kockázatot az, ha egy ország külföldre viszi saját pénzének gyártatását?

Vajon jelenthet-e egy országnak nemzetbiztonsági vagy gazdasági problémát, ha bankóit külföldön gyártatja? Forrás: AFP/Arne Dedert

Van egy valós biztonsági kockázata annak, hogy az ország, ahol a megbízást elnyerő vállalat működik, megismeri a másik állam bankjegyeinek biztonsági vonatkozásait, és később önhatalmúlag gyárt abból újabbakat.

Mindazonáltal, nincs látható jele vagy példája annak, hogy ilyen történt volna. A korrupció kapcsán pedig az imént idézett Duncan Connors felteszi a kérdést, meg lehet-e jobban bízni a saját ország saját gyártóiban a tekintetben, hogy azok valóban a saját bankjegyeket nyomtatják?

A bankjegygyártási korrupcióval kapcsolatos bizalmatlanság mögött - úgy tűnik - egyelőre nincs azt alátámasztó vagy igazoló tapasztalat. Annak ellenére sem, hogy a pénz fizikai legyártásának, mint üzleti tevékenységnek, nincs nemzetközi szintű szabályozása.

Az országok döntő többsége saját magának előállítja bankjegyeit, csak azok igen kis hányada készül, lényegében üzleti alapon"

- állítja Guillaume Lepecq, az International Currency Association igazgatója.

Elméletileg megtörténhet, hogy egy ország gazdasága megroppan, mert a külföldi bankjegygyártó engedély nélkül gyárt többet az ország pénzéből annál, mint amennyit a központi bank kér. Ez a gazdaság készpénzbősége miatt jelentős inflációt is eredményezhet. Erre azonban nincs ismert példa.

Indiai nő az új 2000-es címletű rúpiával: az ország identitását is érintő kérdés, hogy a bankjegyek előállítása belföldön maradjon Forrás: AFP/Arun Sankar

Annak sincs túl nagy esélye - bár feltevésként nem kizárható, és volt is rá példa -, hogy egy idegen ország kormánya visszatartja a náluk gyártott készpénz egy részét.

Ez szintén ronthatja a megrendelő ország teljesítményét, de akár komoly gazdasági-politikai eszköz - ha nem egyenesen zsarolásé - is lehet a gyártást végző ország kezében.

Utóbbira egyébként 2011-ből lehet példát találni. Moammer Kadhafi, a líbiai rezsim addigi irányítójának bukásához, a készpénzhiány is hozzájárult. A brit vezetés akkor közel 2 milliárd dínárt (929 millió angol fontot) tartott vissza a szállítástól, aminek több mint a negyedét a De La Rue állította elő. A már amúgy is hatalma végén járó Kadhafit a pénzállomány elapadása tovább gyengítette. Így a külföldön gyártott bankjegyek visszatartása végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a Kadhafi-diktatúra véget érhessen.