Az elemzés megállapítja, hogy a cégek zömének likviditási helyzete van annyira erős, hogy elviseljék a hosszabb távú hatásokat. Ugyanakkor az úgynevezett fapados cégeknél más szempontok is döntenek.
Az elemzésben a nemzetközi hitelminősítő hangsúlyozza, hogy a Wizz Air és a többi hasonló profilú, alacsony költségű légitársaság a múltban is sikeresebbnek bizonyult az utasszám fenntartásában, sőt növelésében sokkhelyzeti körülmények közepette, mint a hagyományos légitársaságok.
A Moody's ugyanakkor kiemeli:
a Wizz Air, az easyJet és különösen a Ryanair közismert arról, hogy akár néhány hét alatt „kíméletlenül felszámolja” a nem kifizetődő járatokat.
A hitelminősítő szerint az útvonaltervezési rugalmasság különösen fontos abban az esetben, ha a megállapodás nélküli brexit jelentős változásokat okoz a migrációs szokásokban.
A légitársaságok ugyanattól tartanak, mint több más szektor szereplője. Vagyis attól, hogy a briteknek és az Európai Uniónak nem siker időben megállapodni a brexit utáni időszak kereskedelmi és szolgáltatási szabályairól, feltételeiről. Ez esetben az EU és a szigetország vélhetően a Világkereskedelmi Szervezet irányelvei mentén bonyolíthatná ügyleteit egymással, aminek káros hatásaitól - szemben a megállapodással záruló brexittel - egyre több vállalat tart. Az Origo ebben a cikkében mutatta be egy édességyártó nagyvállalat példáján a problémát. A polgári légiközlekedés kapcsán az elv nagyon hasonló, a gyakorlatban viszont itt az történne, hogy a gépek jelentős része egészen egyszerűen nem szállna fel március 29-e után, a társaságok pedig fokozatosan szanálnák útvonalaik jelentős részét.
A Moody's szerint ez
a kockázat a Wizz Air esetében bizonyulhat a legnagyobbnak.
Mégpedig azért, mert a társaság nagy-britanniai üzleti tevékenységének jelentős részét a brit és a kelet-európai célállomások közötti járatok üzemeltetése teszi ki.
A Moody's londoni elemzői csütörtökön ismertetett tanulmányukban a megállapodás nélküli brexitből eredő fő légitársasági kockázatok közé sorolják az Egyesült Királyság és az Európai Közös Légiközlekedési Térség (ECAA) közötti járatüzemeltetési jogok megszűnését, valamint e jogok megszűnését az Egyesült Királyság és olyan külső országok között, amelyeknek légiközlekedési megállapodásaik vannak az EU-val.
A hitelminősítő szerint mindazonáltal a Wizz Air kitettsége a brit és az ECAA-repülőterek közötti járatoknak mérsékelt, mivel a cég teljes bevételeinek nem egészen 10 százaléka származik ezekből az útvonalakból.
A Moody's hangsúlyozza azt is, hogy a nagy hálózati légitársaságok járatritkítási rugalmassága általában korlátozottabb, mivel rövid távú európai járataik szállítják kifizetődőbb hosszú távú járataik indulási repülőtereire az utasokat.
E cégek rugalmasságát még tovább korlátozza függőségük a nagy brit bázisrepülőterektől, a British Airways esetében például a londoni Heathrow-tól.
A Moody's közölte azonban, hogy várakozása szerint a British Airways, az easyJet, a Ryanair és a Wizz Air még a hosszabb ideig elhúzódó járatfennakadások legrosszabb forgatókönyvének megvalósulása esetén is képes lenne a megállapodás nélküli brexit működési és pénzügyi hatásainak kezelésére, tekintettel erőteljes likviditási helyzetükre.
Az erős likviditás különös előnyt jelent e légitársaságok számára azért is, mert a brit EU-tagság várhatóan a jövő év első negyedének végén szűnik meg.
Olyan időszakban, amikor az európai légitársaságok likviditási helyzete a karácsony utáni forgalom-visszaesés miatt általában a leggyengébb – áll a Moody's tanulmányában.
A hitelminősítő hangsúlyozottan hipotetikus forgatókönyvekre alapozott becslése szerint a megállapodás nélküli brexitből eredő esetleges teljes európai járatleállás a két legnagyobb brit légitársaság,
a British Airways és az easyJet esetében naponta nem egészen 10 millió font (hozzávetőleg 360 millió forint) veszteséget okozna.
A Moody's szerint e becslés alapján mindkét cégnek van annyi pénzügyi rugalmassága, hogy több hétig elviselje a megállapodás nélküli brexit hatásait.
A brit kormány éppen e héten közzétett útmutatójában hívta fel a figyelmet arra, hogy a Nagy-Britanniában, illetve az Európai Unióban bejegyzett légitársaságok elvesztenék a brit és az uniós célállomások közötti automatikus, előzetes engedélykérési kötelem nélküli járatüzemeltetési jogaikat, ha London és az EU között nem születik megállapodás a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről.