A Quartz cikkében felidézi, hogy a hatalmas Afrika infrastrukturálisan fejletlen területeinek, vasút- és úthálózattal való összekötése, régi ideája a gyarmatosításnak, illetve az azt követő időszaknak. Ám a némileg romantikus Pán-Afrikai elképzelések helyett, érdemes lehet gyakorlati oldalról választ keresni a kérdésre, öt-hat évtizeddel a gyarmati időszak lezárása után, honnan lesz pénz az összeköttetések kiépítésére.
Az úthálózatok kivitelezése a jelen technológiai lehetőségeivel élve, első pillantásra, nem tűnik megugorhatatlan feladatnak, még a hatalmas kontinens több tucatnyi országa esetében sem. Megvalósult már a világ más részein is, mint például India, Kína, az Egyesült Államok hatalmas területű országaiban.
Ám Afrika esetében épp a kontinens geográfiai adottságai jelentik egyben a legnagyobb kihívást.
Az afrikai fejlesztések kapcsán ez egy őrületes paradoxon: a hatalmas, változatos tájak egyben óriási kihívást is jelentenek"
– írja Cobus van Staden, dél-afrikai akadémikus, a kontinens keleti és nyugati felének összekapcsolásával foglalkozó tanulmányában.
Valóban, Afrika sajátosságai megmutatkoznak a közlekedési és szállítási költségekben is. Ezek – a KPMG közlése szerin – átlagosan akár a 175 százalékát, azaz
közel a dupláját is elérhetik annak, amennyibe a világ más részein kerülnek.
Ennek pedig a gyenge infrastruktúra a magyarázata.
Így viszont hiába a kereskedelmi liberalizálódás, a vámtarifák csökkentése annak érdekében, hogy a kontinens minél könnyebben bekapcsolódhasson a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe. Ezek a rendelkezések hatásaikat ugyanis csak korlátozottan, illetve időben eltolva fejthetik ki.
A pán-afrikai úthálózat terve már 1971 óta létezik, az ENSZ bábáskodása alatt elkészült koncepció kilenc autópályából álló hálózatot feltételez, összesen mintegy 60 ezer kilométert lefedve.
Ezekből az útvonalakból ugyanakkor eddig csak egyes szakaszok épültek meg eddig.
Csupán a Dakart hét országon át Dzsibutival összekötő pálya Csád fővárosáig, N'Djamena-ig tartó szakasza készült el, kínai segítséggel.
Úthálózat nélkül viszont nincs fejlődő kereskedelem, ennek hiányában viszont nem várható a kontinens egészének gyors, a fejlettebb régiókhoz való felzárkózása.
Az egyik oka annak, amiért a nagyszabású tervek nehezen valósulnak meg, a pénzhiány.
Itt lép a képbe Kína.
A gazdasági terjeszkedésben a legmagasabb fokozatba kapcsoló ázsiai hatalom új Selyemútjának építésével az afrikai kontinens több országát is megpróbálja bekapcsolni a hálózatba.
Ebben érdekelt egyébként India is, amely szintén növeli befektetései számát a kontinensen.
Kína első számú vezetője, Hszi Csin-Ping a közelmúltban több afrikai országban is járt, ahol a legmagasabb szinten fogadták.
Például szenegáli látogatásán az együttműködés bővítéséről tárgyalt, és ezzel a nyugat-afrikai országok között ez az állam lett az első, mely hivatalosan is csatlakozott a Kína építette új Selyemút jelentette kereskedelmi hálózathoz.
Ibrahim Diong, a szenegáli kormány kínai kapcsolatokért felelős minisztere a megállapodás kapcsán azt mondta, Szenegál nem csak a kínaiak régiós exportjának lehet kapuja, hanem fontos állomása lehet az Egyesült Államokba irányuló szállításoknak is.
Szenegál – írja az Africanews – 27 nagy gazdasági projektet nevesített, amelyek mentén megvalósíthatónak tartják a 2035-ig terjedő időszakban az átlagosan 7 százalékos gazdasági növekedést. Ebből hat projekt a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével függ össze.
Az ország az elmúlt években 1,5 milliárd dollárt költött infrastrukturális beruházásokra, melyek nagy része az úthálózat fejlesztésére irányult.
Most, kínai támogatással, folytatják az építkezéseket azért, hogy az ország más városaiba is jó összeköttetést biztosító közutak vezessenek. Ami a kínai kereskedelmi szereplőknek is legalább annyira fontos, mint a nyugat-afrikai országnak.