Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A grafikon az 1800-as évtől, a nagy ipari forradalom kibontakozásának évtizedeitől indul, és egészen 2016-ig követi nyomon az energiafogyasztás alakulását.
Az ilyen jellegű történeti adatsorokra is támaszkodó jelentéseknél, illetve grafikonoknál mindig kérdés az, milyen módszertannal dolgoznak az összeállítók, hiszen egzakt adatok a korai időpontokból értelemszerűen nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
Az energiafogyasztás mértékére több módon, más adatokból, közvetetten lehet következtetni.
A számítások alapjául az ipari termelés mértéke, a feldolgozott nyersanyag mennyisége éppúgy szolgálhat, mint az, hogy a történetiséget is figyelembe veszik az elemzők. Azaz a jelenből kiindulva számítanak „visszafele” valószínűsíthető, de legalábbis jól becsülhető értékeket.
Az eredményeket összefésülve előáll a világ elmúlt 200 évének energiafelhasználási grafikonja. Azon az egér mozgatásával akár évenkénti bontásban is megtekinthető, milyen energiaforrásból mennyit fogyasztott a világ:
A terrawattórában megadott mennyiségekhez az egyes energiaforrások felhasználási mértéke társul. Ezek között az egyéb megújuló forrásokba („other renewables”) nem tartozik bele az önmagában is jelentős energiaforrásként hasznosuló nap („solar”), szél („wind”), a nukleáris illetve a vízenergia („hydropower”).
A legjelentősebb hagyományos fosszilis hordozók felhasználási mértéke – földgáz („natural gas”), kőolaj („crude oil”), szén („coal”) – szintén külön bontást és színjelölést kapott az ábrán.
Figyelemre méltó, hogy a grafikon külön jelöli az úgynevezett hagyományos bioüzemanyagok felhasználási mértékét – már csak azon megfontolásból is, hogy
egészen a XIX. század közepéig a világ döntően ezekre támaszkodott.
A hagyományos bioüzemanyagok esetében növényi olajokat, illetve zsírokat használtak el vagy épp égettek el, felhasználási céloktól függően. Később az első generációs hagyományos biodízelek még növényi olajok és zsírok észterezésével készültek, és kapták meg szakterminusukat, zsírsav-metil-észter néven. Ezeket a bioüzemanyagokat a hagyományos hajtóanyaggal keverve, vagy azt helyettesítve használták.
Ezek globális felhasználása még jelentős, noha napjainkban mind nagyobb jelentősége van növényi maradványokból vagy szerves hulladék feldolgozásából készülő megújuló dízeleknek, vagyis a hidrogénezett növényi olajoknak. Ezek a második generációs bioüzemanyagok – megfelelő eljárás esetén – a fosszilis üzemanyagokéval megegyező értéket képviselnek a meghajtásokban.
Az ábrán látható, hogy az 1950-es évektől meredeken emelkedett a világ energiafelhasználása. Ennek számos oka van, de elegendő csak arra gondolni, hogy a XX. század első harmadában ugrásszerűen növekedni kezdett a bolygó népessége. Egyre több betegséget győzött le az orvostudomány, a termelés és a fogyasztás a korábbihoz képest nagyobb nagyságrendben indult emelkedésnek, az ipari és technológiai fejlődés pedig ugrásszerűen zajlott a második világháború éveit követően. Ezek a körülmények mind hozzájárultak az energiafelhasználás növekedéséhez.
