Ez egyrészt azért meglepő, mert bár a munkabérhez képest kisebb a terhe ennek a juttatásnak, a többi cafetériaelemhez képest drágább: a készpénzkifizetés és a Szép-kártya feltöltés (adott összegig) 34,22 százalékkal adózik, az önkéntes pénztári (és egészségpénztári) befizetés pedig 40,71 százalékkal. Ráadásul az is emeli a készpénz és a Szép-kártya értékét, hogy azok azonnal költhető juttatások, míg az önkéntes pénztárakban felhalmozott vagyon csak nagyon körülményesen költhető el – az adókedvezményt vissza kell adni, emellett jövedelemadót is kell fizetni, ami azt jelenti, hogy praktikusan nem feltörhető, nem hozzáférhető hosszú évekig.
Ehhez képest a 16 százalékos növekedés mindenképpen impozáns.
A pénztárszövetség szerint ennek az is az oka, hogy a munkáltatók egyfajta munkahelymegtartó elemként kezdtek tekinteni az öngondoskodásra. Valószínűleg ez azért is lett fontos tényező, mert az aktív korú lakosság tisztában van azzal, mire lesz elég, pontosabban mire nem lesz elég az állami nyugdíj. Vagyis komoly szempont, hogy mekkora összeget tud maga összeszedni az állami nyugdíjat kiegészítendő. S ha ebben segít a munkáltató is, akkor az kész nyeremény – az adatok szerint az egyéni befizetések is nőnek, 33 százalékkal érkezett több pénz az első három hónapban, mint 2017 első negyedévében.
A munkaadók megtáltosodása révén a cafetéria keretében végrehajtott befizetések elérték a 2012-es szintet – akkor még igencsak tolta a szabályozás a pénztárak szekerét, jóval alacsonyabb adó terhelte a hosszú távú megtakarításokat ösztönző juttatásokat, mint a szimpla utalványokat, azonnal költhető elemeket. Főleg a nagyobb cégek álltak rá arra mostanában, hogy minden dolgozót bevezetnek a pénztári rendszerbe, ám az még nagyon gyerekcipőben jár, hogy a munkáltatói juttatáshoz a munkavállalónak magának is utalnia kell a pénztári számlára.
Pedig ez komoly ösztönző lenne sok munkavállaló számára.