A kísértetvonatok temetőjéből emelkedhet ki az új lítium nagyhatalom

Uyuni, Bolívia, vonattemető
A sóvidék alatt rejtőzik a világ legnagyobb lítiumtartaléka
Vágólapra másolva!
Legalább két olyan körülmény van, amely különlegessé teszi a világ legnagyobb sósivatagát, a Salar de Uyuni nevű sómezőt Bolíviában. Az egyik, hogy itt található a világ legnagyobb roncsvonat-temetője, egyben az ország turisztikai szempontból egyik legértékesebb látnivalója. A másik maga a só, és a fennsík alatt található értékes nyersanyag. A területről ugyanis különösen jó minőségű lítium-karbonát nyerhető ki, és ha a bolíviai vezetés néhány éve bejelentett terve megvalósul, az egész országot fellendítheti az elektromos autók akkumulátorához szükséges, legfontosabb hozzávaló.
Vágólapra másolva!

Hamarosan különlegesen értékessé válhat a több mint 3000 méterrel a tengerszint felett fekvő uyuni sómező Bolíviában. A sósivatagban rozsdásodó régi vonatcsodák mellett, a területre az elektromos autók gyártói is odafigyelhetnek.

Vonattemető található a világ legnagyobb sósivatagában, amely mellesleg értékes lítiumot őriz Forrás: AFP/Aizar Raldes

A lítium előtt az ezüst volt a sláger

Különleges turisztikai helyszínnek számít az uyuni sómező Dél-Amerika legszegényebb országában, Bolíviában. A világ legnagyobb kiterjedésű, 10 ezer négyzetkilométernél is nagyobb, egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezője nem csak szürreális, nem evilági fotók témájául vagy filmes produkciók forgatási helyszínéül szolgál.

Itt található a világ legnagyobb vonatroncs temetője is.

A kiszuperált, pontosabban hátrahagyott, néha kísérteties roncsokhoz szervezett túrák és az odalátogatók elszállásolása, vendéglátása, a térség legfontosabb turisztikai bevételét jelenti – igaz, a több évtizede enyésző roncsok mellett, maga a sósivatag az egyetlen attrakció, ami bevételt hozhat a központi település, Uyuni lakói számára.

Több évtizede hátrahagyott roncsok Uyuni kisvárosához közel Forrás: AFP/Tony Waltham

A helyiek lényegében abból élnek, hogy kiszolgálják a turistákat, akik nagy számban kíváncsiak az általában száraz, 40 Celsius fok körüli hőmérsékletű fennsík látványosságára, és amely esős időben, inkább sómocsárként jellemezhető.

A várostól nem messze láthatók az említett vonatroncsok, amelyek

a korábbi kitermelő tevékenység, főként az ezüstbányászat leáldozása után maradtak a területen.

A térségben ugyanis már a XIX. század végén megkezdődött a vasútvonal kiépítése, amely sok konfliktus forrása volt a helyi ajmara indiánok és a betelepülők között.

A roncsok ma népszerű turistalátványosságok, a térség turisztikai, egyben legfontosabb bevételi forrását jelentve Forrás: AFP/Aizar Raldes

A bányászat leállása főként az ezüstkészletek kimerülésének volt köszönhető később, az 1940-es években. Az addig használt vonatokat pedig a kitermelő vállalatok hátrahagyták, mert a környezeti körülményektől kikezdett vasparipákat egyszerűen nem érte meg elszállítani onnan.

Így azok most is a sóvidéken állnak, különös mementóként, kimeríthetetlen fotótémát kínálva az arra járóknak.

A sóvidék alatt rejtőzik a világ legnagyobb lítiumtartaléka Forrás: AFP/Matthew Williams-Ellis

Sóból és lítiumból biztosan van elég

A talajt néha több tíz méter vastagon só borítja, teljes mennyiségét 64 milliárd tonnára becsülik. Ebből évente alig néhány tízezer tonnát termelnek ki.

Bolívia, sőt, a globális gazdaság számára is vélhetően sokkal izgalmasabb kérdés a sóénál az, hogy mi lesz azzal a hatalmas lítium-tartalékkal, mely a felszín alatt húzódik.

Az ezüst után, most a lítium értékelheti fel a térséget, mely elengedhetetlen az elektromos autók akkumulátoraihoz Forrás: AFP/Kim Walker

Visszafogott becslések szerint a sómező őrzi a világ teljes lítiumtartalékának 35 százalékát. A bolíviai vezetés ennek duplájával számol, míg a köztes kalkulált érték 5,4 millió tonna, a világ teljes 11 millió tonnájából.

Ugyanakkor más számítások szerint, a világ lítiumkészletei ennél nagyobbak. Az U.S. Geological Survey idén januári jelentésében már 53 millió tonnában adja meg a globálisan feltárt lelőhelyeken lévő mennyiséget.

Ebből Bolívia jelentékeny, 9 millió tonnát birtokol a Balatonnál 18-szor nagyobb sóvidékén.

Bármekkora is az uyuni lítiumtartalék pontos nagysága, az bizonyos, hogy világviszonylatban is jelentős, különösen most, amikor minden kutatás és várakozás az elektromos autók mind nagyobb arányú elterjedését valószínűsíti. Az e-járművek akkumulátorai mellett a mobiltelefonok kisebb telepei a lítium másik fő felhasználási területének, és ahogy az Origo megírta, a kínálat hamarosan nem tud lépést tartani a kereslettel.

Lítiumbánya Bolíviában: értékes nyersanyagot hoznak felszínre Forrás: The Mining Report

Egy ilyen helyzetben Bolívia és roncsvonatokat rejtő térségének jelentősége nagyon hamar felértékelődhet. Várhatóan 2023-ra ér a lítium kitermelése fordulóponthoz, azaz abban az évben a kereslet meghaladja majd a piaci kínálatot, ami vélhetően még feljebb mozdítja az árakat.

Lítium nagyhatalommá válhat Bolívia

A 2006 óta elnöki pozícióban lévő, ajmara származású Evo Morales 2009-ben azokkal az ígéreteivel nyert választásokat, melyek a külföldi nyersanyag- és földgáz-koncessziók visszaszerzésére, az őslakos indiánok jogainak kiszélesítésre, és a lítium kitermelés felfuttatására irányultak. Utóbbira közel 1 milliárd dollár elköltését jelentette be akkori kampányában Morales, amelyből 2017-ig nagyjából 250 millió dollár valósult meg egy jelentés szerint.

A bolíviai vezetés ugyanis minden gazdasági természetű belátás ellenére is, csak vonakodva nyúlt hozzá a lítiumkérdéshez. Az elnök és környezete úgy vélte, az új gyarmatosítás korszaka jöhet el, ha beengedik a kitermelést ténylegesen elvégző nyugati vállalatokat.

Salar de Uyuni, a világ legnagyobb sóföldje Forrás: AFP/Franck Fife

Az őslakosok ma élő leszármazottainak közösségi emlékezetében ugyanis jelen vannak azoknak az időknek az emlékei, amikor néhány generációval ezelőtti felmenőik jogaiktól megfosztottan éltek hazájukban – ahogy erre az időszakra épp az uyuni roncsvonatok látványa szolgálhat sajátos jelzésként.

Bolívia viszont egyedül nem boldogul a lítium kitermelésével, mivel az országban nincs jelen az ehhez szükséges tudás és technológia.

Így 2013-ban, az államosítási törekvések félbehagyásával, az elnök kénytelen volt megállapodásra jutni német és svájci befektetőkkel. Az elnöknek sikerült keresztülvinnie saját korábbi elképzelését arról, hogy a kitermeléshez szükséges technológiával rendelkező vállalatok ne csak bányásszák, hanem

még a helyszínen fel is dolgozzák a lítiumot.

A német, kanadai cégek mellé hamarosan felzárkóztak kínai vállalatok is.

Mindeközben pedig környezetvédelemmel, fenntarthatósággal foglalkozó szervezetek kezdték meg a vészharangok kongatását, miszerint a hatalmas infrastrukturális beruházások, melyeket a bányászati tevékenység és a feldolgozás beindítása jelent, tönkreteszik a sósivatag törékeny ökológiai egyensúlyát. A legnagyobb félelem attól van, hogy a terület ritka és ezért különösen értékes édesvíz-készletei szennyezetté válhatnak, noha ezek mai napig az ott élők elsődleges ivóvíz tartalékait jelentik.

Nagy szükségük lesz az e-autók gyártóinak a bolíviai tartalékokra Forrás: AFP/Aizar Raldes

2017-ben az elnök bejelentette, új lendületet kívánnak adni a lítium kitermelésének, úgy vélve, hogy ez lehet az új földgáz – Bolívia jelenleg legértékesebb exportcikke – az ország számára. Közölte azt is, a kormány már 800 millió dollárt különített el a szükséges befektetésekre és a külföldi vállalatokkal való együttműködésre. Ezzel nagyobb léptékre válthat az eddig csak szerény mennyiséget exportáló ország. 2016-ban például az első, Kínába indított szállítmány – írta akkor a Financial Times – 70 ezer dollárnyi értéket képviselt és 10 tonnát jelentett az országba, melynek lítiuméhsége a világon a legnagyobbak között van. Ez azonban szimbolikus jelentőségű volt, hiszen így Bolívia belépett a Kínába is szállító dél-amerikai lítiumexportáló országok – Chile, Argentína – sorába.

A lítium ára közben – kisebb, ez év eleji megtorpanás után – újra meredeken emelkedni kezdett, és a várakozások szerint, ez a tendencia nem is változik.

A világ lítiumexportáló nagyágyúi Kína - importjától függetlenül is -, Ausztrália, valamint Chile és Argentína. Néhány, kisebb mennyiséget szállító országgal együtt, tavaly ezek az államok 43 ezer tonnára növelték exportjuk összesített értékét, a 2016-os 38 ezer tonnáról.

A legtöbbet Ausztrália szállította, 18700 tonnával.

Bolívia teljesítménye még mindig nagyságrendekkel marad el ezektől a mennyiségektől, és a jövőben sem nélkülözheti az együttműködést a nyugati, tőkét és szaktudást az országba vinni képes vállalatokkal. A célterület pedig adott: a Salar de Uyuni sómező, roncsvonatokkal és földöntúli tájadottságaival. Ha sikerül a sokat hangozatott lítiumipart felfuttatni a termeléssel és a feldolgozás országon belül tartásával, akkor az ország, tartaléka révén, egyaránt megkerülhetetlen tényezővé válhat a lítium világpiacán, és ezért az elektromos autók gyártói számára is.