Boszorkány, Boszorkány! Elégethetjük?

Witch Burnt Alive stake process woman fire female nude huty23525 Witch burnt alive, after a summary trial and condemnation by the notables of the city of Munich, seventeenth century. Popular print, reproduced by a color lithograph from an history treatise
Witch burnt alive, after a summary trial and condemnation by the notables of the city of Munich, seventeenth century. Popular print, reproduced by a color lithograph from an history treatise, Germany 1909. (Photo by Fototeca Gilardi/Getty Images)
Vágólapra másolva!
Boszorkány, Boszorkány! Most találtuk, máglyára vethetjük? Szól az egyik hang a felbőszült tömegből, a Monty Python és a Szent Grál című filmben. A király testőre erre megkérdezi, honnan tudják, hogy a nő boszorkány. Érkezik is a vicces, azonban a valósághoz félelmetesen közelálló válasz: mert úgy néz ki.
Vágólapra másolva!

A XIV. és a XVIII. század között nagyjából 80 ezer embert állítottak bíróság elé boszorkányság vádjával. Közülük sokakra nem is illet a boszorkány leírása, hiszen 15 százalékuk férfi volt, átlagos életkoruk pedig 42 év. Az ellenük felhozott vádak az esetek döntő többségében triviálisak voltak. A szomszéddal történt veszekedést követően valaki váratlanul meghalt a családban, vagy más szerencsétlenség történt, tehát az illető biztos megátkozta őket.

A boszorkánysággal megvádoltak felét ki is végezték. Az áldozatokat néha elégették, de az akasztás volt a legelterjedtebb kivégzési módszer. A legintenzívebb időszak 1560 és 1630 közé esett és „Great Hunt”, vagyis a nagy boszorkányvadászat néven vált ismerté az utókor számára. A legtöbb boszorkány feltehetőleg Strasbourg közelében élt, hiszen a vádlottak fele a városból, vagy annak 300 kilométeres körzetéből került ki.

illusztráció Forrás: Getty Images/Fototeca Gilardi - Italy/Fototeca Storica Nazionale.

A boszorkányüldözés éles váltás ahhoz képest, amit az egyház a kezdetekben hirdetett. A korai írások és egyházi dokumentumok egészen odáig mentek, hogy eretneknek nevezték azokat, akik hittek a boszorkányságban. A XIII. század közepétől azonban teljesen elfogadottá vált, hogy boszorkányok léteznek, később pedig Malleus Malleficarum néven gyakorlati kézikönyv íródott arról, hogy pontosan miképp kell lezajlania egy boszorkánypernek. Ebben szó van arról is, hogy a kihallgatásnak addig kell tartania, amíg a vádlott be nem vallja bűnét.

Peter T. Leeson és Jacob W. Russ Witch Trials néven közzétett tanulmánya szerint, a boszorkányüldözés mögött a katolikus és a protestáns egyház közötti feszültség állhatott . A reformáció és az ellenreformáció alatt a mindkét fél egyfajta erőfitogtatásra használta a pereket. Ezekkel a procedúrákkal az egyházak is azokat az embereket próbálták maguk mellé állítani, akik bizonytalanok voltak. A boszorkányperekkel jól demonstrálható volt az egyház ereje, a gonosztól és a sötét mágiától való félelem miatt pedig sokan megtértek.

illusztráció Forrás: Origo

Michel Foucault hasonlóan érvelt 1977-es tanulmányában, amelyben arról írt, hogy a diktatúrákban gyakran előforduló koncepciós perekben is az erejét mutatja meg a rezsim. Tulajdonképpen a koncepciós perek a propaganda részét képezik, fontos szerepet töltenek be a rezsim arculatának kialakításában és a rendszer fenntartásában. De nemcsak a modern történelemben voltak ilyen esetek, hiszen a középkori történelemben is találunk tömeges koncepciós pereket.

Würzburgban egy nap alatt 400 embert végeztek ki.

Emily Oster, a Brown University közgazdásza, a Witchcraft, Weather and Economic Growth in Renaissance Europe című tanulmányában arra keresett választ, hogy a különböző korszakok gazdasági helyzete, viszonyai miként befolyásolták a boszorkányperek számát. A boszorkányüldözés az 1590-es évektől kezdett felgyorsulni, éppen abban az időszakban, amikor elkezdődött az ún. kis jégkorszak. Ennek Európában nagyon is kézzelfogható jelei voltak a nagyon hideg telek és a csapnivalóan rossz termés, elsősorban a szélsőséges időjárás miatt. Oster aszerint éppen ezért a falvakban gyakran az idősebbeket vádolták meg boszorkánysággal, pusztán azért, hogy a falusiaknak több élelem maradjon. Oster a tanulmányában arra a konklúzióra jut, hogy az átlaghőmérséklet csökkenése a boszorkányperek növekedésével járt.

illusztráció Forrás: Getty Images/(c) Photos.com/Photos.Com

Hovland and Sears az 1940-es években vizsgálta a gazdasági válságok és a lincselések számának növekedése közötti összefüggést. A korreláció jól kivehető az anyagi jólét, a földbirtokok és a gyapot értéke, valamint a lincselések között. Ahogyan romlott a gazdasági helyzet, úgy nőtt a feszültség a társadalomban.

Tanzániában a mai napig végeznek ki boszorkányokat, átlagosan ötévente egyet. Ott is kimutatható, hogy abban az évben, amikor túl sok vagy túl kevés eső esik, romlanak a terméskilátások, hirtelen megszaporodik a boszorkányok száma is. És miylen érdekes, hogy a boszorkány az esetek többségében mindig a falu legidősebb asszonya, akit a közösség az ínséges időkben nem akar tovább eteni és itatni.