Ezért bukik el sok hazai egyetemi innováció

Egy vállalkozásban az informatikai fejlesztésekre fordított befektetés háromszoros üzleti eredménynövekedést vonz két éven belül. Logikus a kérdés, hogy akkor miért nem élnek ezzel a kkv-k és hol veszik el a hazai innováció? Egy szakmai konferencián választ adtak ezekre a kérdésekre.

Az Óbudai Egyetem, a Budapesti Értéktőzsde és a Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett Vállalatirányítás felsőfokon 2018 című konferencián Zsembery Levente, az X-Ventures vezérigazgatója szerint

az innováció legelső szakaszában, azaz az ötlet megszületésétől kezdve a tudományos igazolásig merülnek fel a fő problémák.

Egy ideig az egyetem finanszírozza a kutatásokat, de az ún. "senki földje" szakaszban, tehát amikor az egyetemtől már nincs finanszírozás, a piacról pedig még nincs, sok innováció pénz hiányában elvész.

Az innováció legkritikusabb szakasza a "senki földje", amikor az egyetem már nem, a piac pedig még nem finanszírozza a fejlesztést Forrás: Origo

A "senki földjén" először is azt kell eldönteni, hogy az adott innováció piacképes-e, ki lesz a vállalkozó a csapatból, meg kell határozni a találmány jogi státuszát, illetve, hogy az államot milyen tulajdonjog illeti. De az is kérdés, hogy ki kezdeményezze a know-how üzleti hasznosítását, és milyen egyetemi forrásból lehet ezt finanszírozni.

Ezen a ponton figyelembe kell venni, hogy az egyetem, a kutató és a befektető céljai és motivációi teljesen eltérnek.

Külföldön már kidolgozták a legjobb gyakorlatot:

a találmány tulajdonosa az egyetem marad, amely a hasznosításra új gazdasági társaságot hoz létre, s ez fizeti a szabadalmi, kutatási, fejlesztési költségeket. Az egyetem ebből hasznosítási díjat, vagy más, például árbevételhez kötött jövedelmet realizál. A kutatónak fel kell adnia egyetemi állását és a gazdasági társaságban kell folytatni a munkáját, de a kutatásokon, publikációkon keresztül megmarad a kötődése az egyetemhez.

Cikkünk a Növekedés.hu írása alapján készült.