A Deloitte Magyarország most induló új sorozatában az szja és a tb területén fedi fel a köztudatban elterjedt tévhiteket és mutatja be, hogy ténylegesen hogyan kell értelmezni a szabályozást bizonyos speciális esetekben.
A vállalatok adózással foglalkozó munkatársai körében már szinte „berögzült" a „183 napos szabály" a külföldi magánszemély munkavégzése kapcsán, azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű,
nem elég csak a napokat számolni.
Egyrészt a magyar szja-törvény szerint a Magyarországon az adóévben 183 napot meghaladóan tartózkodó uniós állampolgárok a jogszabály értelmében magyar adóügyi illetőségűnek minősülnek, azaz kell utánuk adót fizetni.
Másrészt, az egyéb feltételek nem teljesülése esetén az adóügyi illetőséget a magánszemélyek szokásos tartózkodási helye is meghatározhatja, amit szintén a 183 napos magyarországi tartózkodáshoz kapcsol az szja-törvény.
Harmadrészt, a határon átnyúló munkavégzések esetében az szja-törvény mellett az érintett országokkal fennálló adóegyezményeket is szükséges lehet megvizsgálni.
A 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén ugyan a magánszemély jövedelme a külföldi államban lesz adóköteles, de emellett fontos szempont lehet, hogy a két ország közti adóegyezmények szólnak-e a gazdasági munkáltatásról - mondta Kövesdy Zoltán a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának menedzsere. Amennyiben igen, úgy azt mindenképpen összetett elemzéssel lehet megállapítani minden esetben, hiszen nem biztos, hogy a magyar fogadó társaság gazdasági értelemben a külföldi magánszemély munkáltatójának tekinthető.
Amennyiben viszont igen, akkor a 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén is Magyarországon adózik a külföldi magánszemély.