A rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás nem minősül sajátjogú nyugdíjnak, így az ezekben részesülő személy egyéni vagy társas vállalkozóként biztosítottnak számít, a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettséggel együtt. A biztosított vállalkozói státusznak ezzel együtt vannak kivételei, melyről Széles Imre, társadalombiztosítási szakértő ír az Adózóna.hu cikkében.
Az ide tartozó, általános szabályok szerint adózó egyéni vagy társas vállalkozó után a vállalkozás szociálishozzájárulásiadó-kedvezménnyel élhet tehát
az érintett után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni, amennyiben a kivétje, tagi jövedelme nem haladja meg a minimálbér kétszeresét.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátása és a vállalkozás tehát nem zárja ki egymást, az ellátásra való jogosultsághoz azonban feltétel, hogy az igénylő ne folytasson keresőtevékenységet. Az ellátás érdekében a társas vállalkozói jogviszonyt (személyes közreműködést) előbb meg kell szüntetni, míg az egyéni vállalkozó számára az is elegendő, ha szünetelteti a tevékenységét. Az ellátás megállapítását követően aztán tovább lehet folytatni a vállalkozói tevékenységet, mindössze a jövedelemkorlátra kell tekintettel lenni.
A rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátást ugyanis meg kell szüntetni, ha az egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem három egymást követő hónapban meghaladja a minimálbér 150 százalékát.
Az egyéni és társas vállalkozók esetében minimálbér alatt a garantált bérminimumot kell érteni.
Ha kisadózóról van szó, a kereseti korlát számításánál kizárólag a havi ellátási alapot (94 400 forint, illetve 75 ezer forintos kata esetén 158 400 forint) kell figyelembe venni, függetlenül a bevétel összegétől. Nem főállású kisadózó esetén viszont a beszámítandó jövedelem 0 forint.
További részletek és törvényi hivatkozások az Adózóna.hu cikkéből ismerhetők meg.