Egyik nap még bemegy a munkahelyére, de másnapra szó nélkül felszívódik, a telefonját sem veszi fel. Egyik nap még bejár dolgozni, de másnap lojalitást nem ismerve követel fizetésemelést, mert máshol jobb ajánlatot kapott. Mindkét sztori gyakori a mai munkaerőpiacon, és valószínűleg ahány munkáltató, annyiféleképpen lehetne még cifrázni a történeteket - írja a Hrportál.hu.
A HSA díjat hozott létre a jól dolgozó munkatársai elismerésére,
akik kölcsönzött munkavállalóként, főleg a termelésben dolgoznak a cégen keresztül.
Egyikük, Mezei Zoltán egy súlyos betegséget küzdött le, mely az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan. A munka ezért szerinte áldás. Azt szereti benne, hogy szabadon csinálhatja, és sosem felejti el, milyen volt az, amikor nem volt képes rá, ezért nem kényszerből, hanem örömmel jár be dolgozni.
Mondhatnánk, ez egyedi eset, de itt a következő példa, Dávid Ágnes Szolnokról, aki két és fél év angliai munkát követően költözött haza. Azt mondja, nem a túlélésért dolgozik, hanem azért (is), hogy tudja élvezni az élet apró örömeit.
Egy harmadik munkavállaló, Szabó Ádám a nyírbátori munkahelyén ma már lényegében bármelyik részlegen el tudja látni a munkát. Ádám megfordította azt a tételt, hogy majd akkor dolgozik jól, ha rendesen megfizetik, így ő alapvetően a hozzáállásával szeretné elérni a jobb életet, és nem nagyravágyó.
Egy következő munkavállaló, Perecsinszka Natália a kárpátaljai Ungvárról költözött Jászberénybe a családjával együtt. Már a próbaidőszak során meghaladta a 100 százalékos teljesítést a gyárban. Azt mondja, ha belekezd valamibe, azt szereti a legjobb tudása szerint csinálni.
Nikolics Józsefet csak kisfőnöknek becézik a munkatársai Törökbálinton. Bár betanított munkát végez, de nyitottságának köszönhetően megtanulta kezelni a gépeket, és az új kollégák betanítását is rá merik bízni már. Ha csak teheti, él a túlóra lehetőségével, mert jobban szeret dolgozni, mint otthon ülni, ráadásul az életben szerinte szükség van a munkára.
A teljes cikk a Hrportál.hu-n olvasható el.