Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
Az alkoholtilalom idején járunk az Egyesült Államokban a harmincas évek elején. A munkanélküliség 25 százalékos, de voltak olyan régiók is, ahol az emberek 38 százaléka nem talált munkát. Az amerikaiak többségének élete kilátástalan volt. A nagy válság közepén mindenki szeretett volna egy kis mellékest keresni, sorra nyíltak az illegális szeszfőzdék, a csempészek pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy a hatóságok ne érjék őket utol.
Az amerikaiak szemfülesek voltak, és rengeteg módszert, alkalmat találtak a szesz csempészésére. Volt, aki torpedóban, mások a bibliába rejtve, de még a cipőtalpakban is dugtak el alkoholt. A legdivatosabb módszer azonban az autós csempészet volt. Annak érdekében, hogy a csempészeket ne tudja utolérni a rendőrség, megkezdődött az autók átalakítása, felturbózása. Ezt néhányan annyira komolyan vették, hogy versenyre hívták egymást az Appalache-hegység lábánál, összemérni a kocsik teljesítményét.
Ekkoriban még ritkán voltak versenyek, és a szabályok is eltérőek voltak annak megfelelően, hogy éppen kik néztek farkasszemet egymással. Bill France Sr., a kezdetekben még illegális rendezvények promótere volt az első, aki meglátta a lehetőséget az autósportnak ebben az ágában. A sikerhez és a közönség szívéhez vezető úton szerinte két dologra volt szükség: egy meghatározott számú versenyből álló szezonra és egy bajnokra az évad végén.
Teltek az évek, és France egyre több elképzelése vált valóra. 1948-ra létrehozta a mai napig a versenyszéria alappillérének számító Daytona 500-as futamot, valamint megalapította a National Association for Stock Car Auto Racinget, azaz a NASCAR-t.
A NASCAR tehát mélyen a déliek szívébe gyökerezett, generációkon keresztül, a szesztilalom és a nagy gazdasági válság időszakában, a valódi Amerikában. Az olaj és a benzingőz a helyiek lételemévé vált.
2018-at írunk, és a NASCAR mára legendássá vált pályáin üresek a lelátók, a tulajdonosok szponzorfeliratokkal próbálják eltakarni a szürke székeket, már csak néhányan járnak ki a futamokra. Nincsenek már azok a déli rajongók sem, akiket vonzott a sportág fénykorában. Hogyan is lennének, hiszen sorra veszik el kedvenc pályáikat, és a kegyelemdöfés az volt, amikor a NASCAR vezetősége úgy döntött, hogy felemeli a jegyárakat.
Persze közben túljutottunk egy újabb gazdasági válságon, és míg a 90-es években a szponzorok egymást taposták, hogy a cégük logója valamelyik autót díszítse, ma már nem éri meg beszállni ebbe a sportba. Miért is érné meg, ha a közvetítések nézettsége 2017 óta 12 százalékot esett Bristolban, az utolsó igazi kolosszeumban, ahogyan a feketeöves NASCAR-szurkolók nevezik a pályát. A Talladega, a versenysorozat húzóneve, mindenki kedvenc versenye, ahol gyakori a tíz-húsz autós karambol, már az előző évben húszéves TV-nézettségi mélyponton volt, az idén pedig újabb 28 százalékkal kevesebben voltak rá kíváncsiak. Még rosszabb a helyzet, ha a 2005-ös szezon televíziós adataihoz viszonyítunk, hiszen akkor már 48 százalékos visszaesésről beszélünk.
A régi NASCAR-rajongók szemében a mai versenyzők csak gazdag szülők vagy volt versenyzők gyermekei, akiknek már semmi közük a régi déli mentalitáshoz. Lassan feledésbe merül, hogy egy időben kizárólag a déli akcentus uralta a sportot. Eltűntek az egyéniségek. Cookie-cutter, a szó, amit egyre többet hallani és olvasni a különböző fórumokon. Ez pusztán annyit tesz, hogy minden pálya, versenyző és autó ugyanúgy néz ki. Mindenki tudja, mit és mikor kell mondani, frissen fésült és udvarias, senkiben nem lehet felismerni a sport gyökereit és a társadalmi osztályt, amely egykoron naggyá tette.
Dale Earnhardt halála nagy csapás volt a sportnak. A legenda 2001-ben vesztette életét a Daytona 500 utolsó körében, amikor elvesztette az irányítást az autója fölött, majd óránként 290 mérföldes sebességgel csapódott a falnak. A baleset annyira megrázta a NASCAR világát, hogy azonnali változtatásokról döntöttek. Az autókat teljesen átalakították, nagyobb hangsúly került a kocsik leszorítóerejére, nehezebbé vált követni egymást, a NASCAR-autók elveszítették egyéniségüket, akárcsak a versenyzők legfrissebb generációja.
Előtérbe került a biztonság, ám az autók ennek ellenére sem hozták a várt eredményeket. Továbbra is gyakori volt, hogy néhány kocsi elszállt az ütközéseknél. A NASCAR pánikreakciójának egyetlen pozitívuma a betonfalak lecserélése volt, ezzel a lépéssel pedig tényleg életeket mentettek és mentenek minden versenyen. A lelátók még mindig tele voltak, a rajongók bíztak a NASCAR vezetőiben.
Ők azonban félreértelmezték a sport akkori helyzetét, és tovább építették a másfél mérföldes pályákat és a kisvárosi, kevés vendég befogadására alkalmas helyszíneket pedig rendre törölték a naptárból. Így történhetett meg az is, hogy a legrégebbi, generációk óta a NASCAR-hétvégéken jelenlévő fanatikusok környékén már egy helyszín sem maradt. North Wilkesboro 50 év után került le a naptárról, hogy átadja helyét a tucatpályáknak. A NASCAR 2017-ben 221 millió dollárt keresett a belépőkkel, ezzel zsinórban tizedik éve mutat csökkenő tendenciát a sorozat, pedig 2007-ben a jegyeladásból származó bevétel még a 467 millió dollárt is meghaladta.
Ezek az események és döntések juttatták oda a NASCAR-t, hogy idén történelmi mélyponton van Amerika egykori kedvenc sportjának népszerűsége. A jelenleg is családi kézben lévő versenysorozat hamarosan gazdát válthat, hiszen az alapító unokája, Brian France a Reuters információi szerint kész eladni a NASCAR-t. A France család a Goldman Sachs befektetési bankkal karöltve keresi az új tulajdonost, aki majd remélhetőleg ismét visszakormányozza a helyes pályára a 850 lóerős autókat.
