Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A foglalkoztatottság alakulása jelentősen befolyásolja a társadalmi jólétet. A munkahelyek számának növekedésének feltétele, hogy évről évre kellő mennyiségben jöjjenek létre új munkahelyek, amelyek képesek felszívni a szabad munkaerőt. Az új munkahelyek teremtésének támogatása a közpolitikának is fontos feladata. Az elemzés azt vizsgálja, hogy a munkahelyek létrehozásában melyik vállalatcsoport az, amelyik a legjobban kiveszi részét, vagyis a kkv-k vagy a nagyvállalatok teremtenek-e több munkahelyet.
A nagyvállalatok a vállalati szektorban alkalmazott dolgozók nagyjából egyharmadát foglalkoztatják, a fennmaradó kétharmad pedig közel egyenlően oszlik meg a mikro-, kis- és közepes vállalatok között.
Ennek alapján elmondható, hogy mindegyik méretű vállalatkategóriában kellően sok dolgozót foglalkoztatnak ahhoz, hogy a kategóriára jellemző munkahelyteremtés nemzetgazdasági szinten is jelentősen befolyásolja a munkakeresletet.
Az öszesített foglalkoztatási és növekedési számok mögött azonban az egyes vállalatkategóriákon belül meglehetősen heterogén folyamatok zajlanak, így a vállalatméret és kor függvényében lényegesen különböző folyamatokat figyelhetünk meg.
Vállalatméret szerint csoportosítva azt látjuk, hogy
a legtöbb munkahelyet a mikrovállalatok teremtették.
A rendelkezésre álló minta szerint, 2000-2015 között
ezek a vállalatok összességében három százalékkal növelték dolgozóik számát, míg a kis-, közép- és nagyvállalatok egyenként összességében 0,3 - 1 százalékos létszámvesztést szenvedtek el.
Tovább árnyalja a képet, ha a vállalatokat kor szerinti bontását vizsgáljuk. A 2. ábrán látható, hogy életciklusuk során a fiatal, legfeljebb hároméves vállalatok teremtenek elsősorban munkahelyeket, majd miután érett korba lépnek (3 év után), munkahelyteremtő képességük csökken.
A három évnél fiatalabb mikrovállalatok létszámának éves növekedési üteme a legmagasabb (átlagosan 31 százalék),
de az ennél nagyobb fiatal vállalatok is 20 százalék körüli munkahelyteremtési rátával rendelkeznek.
Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy nagyon kevés olyan vállalat van, amelyik a fiatal és legalább, közepes méretű. Az alkalmazottak csupán 2,4 százaléka dolgozik ilyen vállalatokban, így csak kis mértékben járulnak hozzá a munkahelyek létrehozásához magas növekedési rátájuk ellenére.
A fiatal vállalatok vizsgálata arra is rámutat, hogy az új munkahelyek teremtése nem könnyű feladat, és az újonnan alapított vállalatok jelentős részének üzleti modellje nem életképes (ha egyáltalán rendelkeznek ilyennel). Amint az alábbi ábra mutatja,
minden növekvő cégre két stagnáló vagy megszűnő cég jut; 9 százalékuk nem éri meg első születésnapját, létezésük első három évében pedig összesen 27 százalékuk szűnik meg.
(Amint azt Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett pszichológus megjegyzi, a kapitalizmus egyik legalapvetőbb mechanizmusa, a vállalatalapítás, az emberek nagymértékű optimizmusától függ).
Azoknak a vállalatoknak pedig, amelyek legalább három évig léteznek, több mint fele (57 százalékuk) stagnál vagy alkalmazottainak száma egyenesen csökken az első évhez képest.
A hároméves kort megérő vállalatoknak tehát csak kevesebb, mint fele képes érdemben növekedni. Esetükben a növekedés viszont jelentős, három év alatt átlagosan két és félszeresére növelik létszámukat.
A fentiek alapján megállapítható tehát egyrészt az,
hogy a mikro- és kisvállalatok a vállalatokon belüli részarányuknál nagyobb mértékben járulnak hozzá a munkahelyteremtéshez, és ezért az a közpolitika, amely ezen vállalatok fejlődését próbálja elősegíteni, például a finanszírozásuk támogatásával, jó eséllyel pozitívan hat a foglalkoztatásra.
Ugyanakkor fontos azt is figyelembe venni, hogy elsősorban az újonnan alapított vállalatok azok, amelyek a mikro- és kisvállalatok munkahelyteremtése mögött állnak, és ezeknek is csak egy kisebb része képes érdemben növekedni. Mindezek fontos szempontokat adhatnak a vállalkozástámogató gazdaságpolitikai intézkedések hatékonyságának növeléséhez.
(Az elemzés alapját a NAV társasági adó adatbázisa adja, amely a kettős könyvvitelt folytató vállalatok adatait tartalmazza. A vállalatok méret szerinti csoportjait kizárólag az alkalmazottak létszáma alapján határoztuk meg. A kkv más meghatározásai (mint például a kkv-törvény) az árbevételt és a mérlegfőösszeget is figyelembe veszik, viszont nem sorolják ide a (részben) állami tulajdonú vállalatokat. Egy ilyen meghatározásban a kkv-k az első ábrán megadottnál magasabb foglalkoztatási részarányt képviselnének.)
Benk Szilárd-Morvay Endre-Telegdy Álmos elemzése
