Gyökeresen át kell alakítani a neoklasszikus közgazdaságtant

London School of Economics, 33 tézis
Vágólapra másolva!
A neoklasszikus közgazdaságtan egyeduralmának bukásáról, és a szükséges változtatásokról rendezett nemzetközi konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság. Olyan tanárokat is meghívtak, akik részt vettek a közgazdaságtan reformációját követelő 33 pont megírásában és kiszegezésében a London School of Economics ajtajára. A felszólalók szerint a fősodratú neoklasszikus közgazdaságtan nem tudta előre jelezni a válságokat, sőt, még arra sem adott választ, miért következnek be válságok, a valódi gazdasági helyzet bemutatására pedig sok mutatót nem használt.
Vágólapra másolva!

Ötszáz évvel azután, hogy Luther Márton kifüggesztette tételeit a wittenbergi vártemplom ajtajára, a közgazdasági fősodor dogmáinak lecserélését követelő kutatók és diákok kiszegezték 33 pontjukat a London School of Economics kapujára tavaly decemberében.

A közgazdaságtan szükséges reformjáról és a közgazdászképzés megújításáról szervezett nemzetközi konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság a Budapest Institute of Banking Zrt.-vel, a Budapesti Corvinus Egyetem MNB Tanszékével, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdálkodástudományi Intézetével, valamint a cseh, a szlovák és a lengyel közgazdasági társaságokkal.

A konferencián elhangzott előadásokból kiderült:

az 1980-as évek elejétől a közgazdaságtanban a neoklasszikus tanok egészségtelen monopóliuma jött létre, amely mindenképp változtatásra szorul, hiszen az önkorrekcióra sosem volt képes.

Ez a gondolkodás uralja az oktatást, a kutatást, és a politikai tanácsadást is, annak ellenére, hogy nyilvánvaló és alapvető kérdésekben csődöt mondott. A válságkezelés során megmutatkozott, hogy

az elméletek és a gyakorlat élesen szembekerültek egymással, miközben a neoklasszikus közgazdaságtan még arra sem tudott válaszolni: mi okozta a válságot.


A konferencián előadást tartott a London School of Economics ajtajára a reformáció 33 tézisét kiszögező Andrew Simms, a New Weather Institute alapítója, a 33 tézis egyik szerzője, aki a neoklasszikus közgazdaságtan több hiányosságára is rávilágított. Kiemelte, hogy a közgazdaságtannak azt is tükröznie kell, mekkorák a társadalmi egyenlőtlenségek, milyen az emberek jóléte, mit nevezünk igazi „gazdagságnak", amit nem lehet csak a statisztika számaival megmagyarázni,

a mennyiségi mutatók mellett szükség van a minőséget leíró jelzőszámokra is.

Mint mondta, nem lehet a végtelenségig növelni a fogyasztást, és a gazdaságban felmerülő problémák kijavítására „az eddig használtnál jóval nagyon szerszámos-készletre lesz szükség".

Ha-Joon Chang, a Cambridge-i Egyetem közgazdász professzora, a „reformációra" irányuló kezdeményezés egyik támogatója előadásában sorra vette a jelenleg legfontosabb közgazdasági iskolákat.

Ha-Joon Chang, a Cambridge-i Egyetem tanára Forrás: AFP/NurPhoto/Guillem Lopez

Bemutatva erősségüket és hiányosságaikat. Hangsúlyozta, hogy

Mint mondta, az emberek viselkedését nem lehet modellek alapján kiszámítani, vagy kémiai reakciókhoz hasonlítani, mert az emberek szabad akarattal rendelkeznek, és saját erkölcsi normáik vannak. Többek között ezért sem működtek a valutaalap modelljei a 2008 utáni válságkezelések során.

A London School of Economics-ban bemutatott, a közgazdaság reformját követelő 33 tézis Forrás: rethinkeconomics.org

Kiemelte, hogy egy közgazdasági iskola dominanciája semmiképp sem jelentheti, hogy intellektuálisan magasabb szinten állnak az irányzat legfőbb elemei.

Dombi Ákos egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdálkodástudományi Intézet Összehasonlító Gazdaságtan Tanszékének vezetője azt emelte ki, hogy a neoliberalizmus fő korszaka 1980 elejétől 2008-ig tartott, azóta

egy átmeneti kort élünk meg a közgazdaságtanban.

Kiemelte, hogy az úgynevezett „éjjeliőr állam mítosza" megbukott, a válságok ugyanis megmutatták, hogy az államnak „nappal is őrködnie kell", a piacok önmaguktól nem képesek mindent elrendezni, ahogy azt a neoliberális tanok hirdetik.

Az állam regulációs szerepének csökkentése következtében önállósult piacok és az újraelosztó erős állam közötti láthatatlan ingát középre kellene helyezni annak érdekében, hogy ne csak a piacokra (vagy az államra) hagyatkozhassanak a gazdaságpolitikák tervezői, ehelyett inkább a kettő közötti egészséges egyensúlyt kövessenek.

A neoliberalizmus regnálása alatt

nőttek a jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenségek, az 1970-es évektől több pénzügyi válsággal is szembe kellett nézni, és összességében nőtt az instabilitás.

Dombi Ákos kifejtette, hogy társadalmilag inkorrekt az a kapitalizmus, amelyben rossz a jövedelemelosztás, nincsenek megfelelően szabályozva a pénzpiacok, és az instabilitás újabb és újabb ördögi körbe viszi a gazdaságokat.

A neoklasszikus iskola legnagyobb hibája, hogy nem tudta megválaszolni azt a kérdést: miért következnek be válságok, mondta Pogátsa Zoltán közgazdász, a Soproni Egyetem docense, a CEU, az ELTE és a Veronai Egyetem oktatója. Aláhúzta:

Fontos problémának nevezte, hogy túlságosan a kereskedelemre, vagyis a már legyártott áruk adásvételére koncentrál a fősodorhoz tartozó közgazdaságtan, ahelyett, hogy a termelés során létrehozott értékeket is nézné.

London School of Economics ajtajára kiszegezik a 33 reformtézist tavaly decemberben (bal oldalon elöl Andrew Simms közgazdász) Forrás: rethinkeconomics.org

A neoklasszikus iskola másik tévedésének rótta fel, hogy

a vagyoni elosztási egyenlőtlenségekkel nem foglalkoznak a szükséges mértékben.

A túlzott leegyszerűsítést és az (egyébként nem létező) általános egyensúlyi állapot feltételezését is hibának tartja Pogátsa Zoltán, aki a Keynes-i gondolat neoklasszikus „átalakítását" ott tartja elrontottnak, hogy eszerint az állam behatása nélkül is bekövetkezne az egyensúlyi állapot, ami azonban a gyakorlatban nem működik.

Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke beszédében kiemelte: a 2007-es válság tapasztalatai, és mindazok a kihívások, amelyekkel a társadalmak szembenéznek – a klímaváltozás, a negyedik ipari forradalom vagy éppen a migráció okozta társadalmi változások – felgyorsították a közgazdaságtan fejlődését. Talán ezért is jó helyen és jó időben születtek meg és kaptak nyilvánosságot e tézisek.

Pleschinger Gyula, a konferenciát szervező Magyar Közgazdasági Társaság elnöke Forrás: Magyar Nemzeti Bank/Hajnal András

Együttműködési megállapodás a V4-ek között

Együttműködési megállapodást írtak alá a V4-országok közgazdasági társaságai a közgazdaságtan reformjáról szervezett, nemzetközi konferenciát megelőzően.

A megállapodást Martin Kahanec, a Szlovák Közgazdasági Társaság elnöke, a Central European Labour Studies Institute alapítója és tudományos igazgatója, a CEU professzora; Bogusław Fiedor, a Lengyel Közgazdasági Társaság alelnöke, a Wroclaw-i Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász professzora, korábbi rektora, Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, a Monetáris Tanács tagja és Kamil Galuščák, a Cseh Közgazdasági Társaság elnöke, a Cseh Nemzeti Bank Igazgatóságának tanácsadója (b-j) látta el kézjegyével.

A megállapodás értelmében a V4-ek közgazdasági társaságai kétévente

közös konferenciát szerveznek a visegrádi országokat és a közép- és kelet-európai régiót egyaránt érintő, olyan témákban, mint az innováció, a demográfiai folyamatok, a növekedési kilátások vagy éppen a gazdasági integráció.

Emellett előadókat biztosítanak egymás nemzeti konferenciáira, segítik egymás tudományos kutatóit a kutatásokhoz szükséges adatokhoz való hozzáférésben. Ezen felül a társasságok egy V4-es közgazdasági díjat is alapítanak, amit kétévente egy fiatal (35 év alatti) közgazdásznak ítélnek majd oda.