Mutriku erőművét 2011-ben adták át, az üzemeltetők pedig nemrégiben készültek el azzal a jelentéssel, mely működésének három évét, a 2014-2016-os időszakot elemzi. A szakemberek úgy találták, hogy a Mutriku-erőműben a teljes időszak 75 százaléka energiatermeléssel telt. Azaz az üzemi idő háromnegyedében az erőmű villamos energiát termelt, amelyet a hatályos kereskedelmi megállapodások szerint adtak át a hálózatnak.
Gabriel Ibarra-Berastegi, a tanulmány vezető szerzője szerint, ez különösen jó eredménynek számít. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a tenger hullámaiban rejlő energia kinyerésének többféle technológiai megoldása van már jelenleg is, egyik sem tekinthető végérvényes vagy lezárt megoldásnak.
A Mutrikuban úgynevezett OWC technológiát (Oscillating Water Column) alkalmaztak.
Ez azt jelenti, hogy a rendszer felső részében egy légkamra található, amelyben a sűrített levegő tömege áll ellen az alsó, víz alatti résznek, illetve a hullámoknak. Ilyen módon a turbinák mind a vízszint emelkedése, mind csökkenése esetén termelnek a generátor számára, ami átkapcsolja az energiát a hálózatba.
Jelenleg a világon ez az egyetlen ilyen hullámerőmű, amely hálózatra termel.
A szakemberek ugyanakkor úgy találták, van hova növelni a kereskedelmi célból létesített erőmű hatékonyságát. Összehasonlításukban a Mutriku alulmaradt a régiós szél- és napenergia farmok hatékonysági mutatóival szemben.
Ibarra-Berastegi szerint, az elemzés adatai segíthetik a mérnököket abban, hogy tökéletesítsék az OWC-technológiát. Szerinte
komoly potenciál van az erre épülő vízi energiafarmok létesítésében.
Véleménye szerint, az egyik elsőként megoldandó feladat az, hogy a víz alatti turbinák gyorsabb forgási sebességre legyenek képesek, és így kihasználják a nagyobb hullámzás nyújtotta lehetőségeket a villamos energia termelésében.