Az iskola, ami a csokoládé szeretetére épít

csoki, csokoládé
Vágólapra másolva!
Indonézia híres kakaótermeléséről, ám ironikus módon, az országban élők nem nagy csokoládéfogyasztók. Egy átlagos indonéz évente csak 300 gramm csokoládét eszik, míg egy amerikai négy kilógrammot fogyaszt az Euromonitor adatai szerint. Az emelkedő jövedelmek, valamint a csokoládéipar térhódítása azonban megváltoztatja ezt a tendenciát.
Vágólapra másolva!

Indonézia olyan tradicionális édes ételei mellett, mint a sült banán, vagy az ízesített rizs, a csokoládé is egyre nagyobb teret hódít – Ázsiában a csokoládéfogyasztás kétszer olyan gyorsan nő, mint a világ többi részén. A zürichi központú Barry Callebaut ezért tavaly megnyitotta első gyárát az országban. Az amerikai Cargill ugyanakkor már három éve létrehozta100 millió dolláros kakaó feldolgozó üzemet Kelet-Jáván. És 2011-ben a Tulip Chocolate – a cég fő felvásárlója Ázsia és a Közel-Kelet – megnyitotta csokoládéiskoláját.

– nyilatkozta William Chuang a Tulip Chocolate anyavállalatának, a Freyabadi Indotama vezérigazgatója a Bloombergnek.

Illusztráció Forrás: MTI/Mohai Balázs

A legtöbb helyi csokoládé nem a szokásos kakaóvajat tartalmazza, hanem egy növényi zsiradékkal vegyített alapanyagot, ami sokkal olcsóbb, ugyan, viszont változtat a végtermék ízén. A Tulip mind a helyi, mind a hagyományos csokoládékat árulja, de a Csokoládé Iskola igyekszik a magasabb minőség felé fordítani a helyiek figyelmét.

A legenda szerint két spanyol hajóval jött a kakaóbab Indonéziába a 16. század közepén, és 1720-ra a hollandok kakaóültetvényeket hoztak létre a mai Jakarta környékén.

Ugyan a második világháború után megnövekedett az igény a csokoládéra, de a termelést nehezítette az öregedő fák, betegségek és áradások. A helyi gazdák olyan terményekre tértek át, mint a pálmaolaj, vagy a gumiabroncs, aminek a termesztése könnyebb, így potenciálisan jövedelmezőbb.

Kakaóbab Forrás: Thinkstock

Jakarta bevásárlóközpontjának harmadik emeletén a munkálják meg a hallgatók a csokoládét – márványpult, keverőedények, gyümölcsök és kiegészítők között.

Az újonc csokoládékészítők munkáját Nanang Priatna séf ellenőrzi.

Nanang – aki Brüsszelben, a csokoládé fővárosában tanulta mesterségét, és Jakarta leghíresebb szállodáiban kamatoztatta tudását – mintegy kétezer ázsiai diákot oktatott a Csokoládé Iskolában arra, hogy miképpen bánjanak a szórópisztolyokkal, vagy miképpen érdemes megolvasztani a csokoládét.

A kormány gazdasági újjáélesztési törekvései ellenére a kakaóipar mindössze 49 százalékos kapacitással működik, a termés nagy részét pedig külföldre szállítják.