Bányabalhé Kongóban, 200 milliárd forint tűnt el a legnagyobb cégnél

Houses originally built for factory workers sit below a slag-heap at the Gécamines concession in Lubumbashi on December 1, 2011.Lubumbashi is the heart of the mineral rich Katanga province in the Democratic Republic of the Congo, a major producer of cobalt and copper, which is extracted from this slag by the company STL (Société pour le traitement du terril de Lubumbashi). AFP PHOTO / PHIL MOORE / AFP PHOTO / PHIL MOORE

Jogdíjakból, bányászati licencekből, technikai eszközökből származó bevételeket is szinte nyom nélkül sikerült eltüntetniük a Kongói Demokratikus Köztársaság állami tulajdonú bányavállalatánál, a Gecamines nevű cégnél. A szegény, hányattatott sorsú ország a világ egyik legjelentősebb réz- és kobalttartalékán ül. A bányászati privatizációtól mást reméltek, nem a befolyó pénzek kámforrá válását.

Az ország – mely 1997-ig a Zaire nevet viselte – jelenleg az afrikai kontinens legnagyobb rézkitermelője. Talán ennél is lényegesebb azonban,

hogy a világ legnagyobb kobalttartalékával rendelkezik.

Ez az ezüstszürke fém különösen fontos napjainkban, például az űrtechnológiák számára és a modern infokommunikációs eszközök, így a mobiltelefonok gyártásában is. Jelentőségét növeli, hogy előfordulása ritka. De mindez úgy tűnik, hiába, a bányabevételek pedig nem csorognak vissza a helyi gazdaságba.

Katanga vörösréz-ércben és kobaltban is gazdag kongói tartomány, ahol az állami vállalat több koncessziót értékesített Forrás: AFP/Phil Moore/Phil Moore

Adott is meg nem is

A Világbank is támogatta a 2002-ben elindult privatizációs folyamatot, melynek részeként azóta több milliárd dollár értékű beruházás érkezett a bányászati szektorba - derül ki a Bloomberg összeállításából. Nagy nemzetközi társaságok segítették a kitermelés fejlesztését pénzzel, eszközzel, szaktudással.

Ezek a befektetések óriási bevételnek számítottak a szerény gazdasági teljesítményre képes országban. Ám az abból kovácsolható előnyök nem jelentkeztek a gazdaságban, és nem mutatkoztak meg az általános életszínvonalon.

Kongó lakosságának kétharmada jelenleg is napi 2 dollárból (kb. 540 forint) kénytelen élni.

A bányászati liberalizáció emellett furcsa kettősséget mutat. Az állami tulajdonú bányavállalat, a Gecamines, több mint

1,5 milliárd dolláros bevételre tett szert 2009 és 2014 között a bányajogok, engedélyek értékesítéséből.

Hiába áramlott a pénz az elmúlt másfél évtizedben az állami tulajdonú bányavállalathoz, abból alig látott valamennyit az ország gazdasága Forrás: AFP/Phil Moore/Phil Moore

Ennek alig néhány százaléka gyarapította csak az állami költségvetést adók és más közterhek formájában, a nagyja a társaságnál maradt.

Ráadásul az állami vállalat abban a helyzetben van, hogy a kétszintű szabályozásnak köszönhetően, a jogokat csak felhasználásra illetve hasznosításra kellett átadnia a nemzetközi cégeknek. Azok lényegében most is a Gecamines kezében vannak, és bizonyos tevékenységekhez vagy eljárásokhoz, továbbra is az állami cég külön engedélye szükséges. Ez kényes egyensúly egy olyan helyzetben, amikor a kongói termeléstől a globális világ számos húzóágazata kisebb-nagyobb mértékben, de függ.

Megvan, de tulajdonképpen nincs

Ám az igazán nagy baj nem is ez. A Carter Center mostani jelentése szerint – az egykori amerikai elnökről elnevezett nonprofit szervezet emberi jogokkal, fenntartható fejlődéssel foglalkozik – a 2011 és 2014 között az állami cégnél jelentkező hatalmas,

1 milliárd dollárt is meghaladó bevétel nagyja, 750 millió dollár lényegében eltűnt.

Ez nagyjából 200 milliárd forintnak felel meg. A szervezet a pénzügyi tranzakciók nyomon követésével és közel 200 helyszíni interjúval próbált képet alkotni arról, mi folyik a vállalatnál, mielőtt jelentését közzétette.

Háromévnyi bevétel háromnegyedét, 750 millió dollárt nem találnak a vállalatnál Forrás: AFP/Image Source/Ditto

A jelentés szerint az összeg kisebb hányadát a vállalat valóban indokolt módon költötte el, azaz adósságtörlesztésre, eszközök beszerzésére fordította. Ám

a legnagyobb része lenyomozhatatlan számlákon landolt, vagy nyom nélküli beruházásokban kötött ki.

A Carter Center aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a cég 2015 óta több mint 500 millió dollár értékben kötött szerződéseket más társaságokkal, ezeket azonban nem hajlandó nyilvánossá tenni. A jelentés arra is kitér, hogy míg Kongó 1980-as évekbeli réztermelése az évi 500 ezer tonnát is elérte, addig az ágazatba áramló pénzek ellenére,

az elmúlt évben alig 10 ezer tonnát tett ki.

Ennél még 2010-ben is többet, 20 ezer tonnát termeltek.

A bányatársaság elnöke és ügyvezető igazgatója sem reagált az állításokra, az ország bányászati ügyekért felelős minisztériumának hivatalvezetője pedig azt mondta, a jelentés tanulmányozása után nyilatkoznak csak.