Lítiumban gazdag üledék lehet az önmagukba robbant vulkánokban
A Yellowstone Nemzeti Park kalderája: mégsem kell kitöréstől tartani
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Új lítiumlelőhelyről számolnak be a Stanford kutatói, amivel a bányatársaságok sokat lendíthetnének a küszködő kitermelésen. Tanulmányukban azt mondják, értékes nyersanyag-források húzódnak a gyakran tévesen krátereknek nevezett, a szupervulkánok kitörése után kialakuló kalderákban. A szupervulkán ezúttal nem minősítő kifejezés: tényleg így hívják azokat a geológiai eseményeket, amikor a felszín alatti magma a kéregbe jut, a magmakamrában felgyülemlő gáz nyomása pedig lerobbantja a fedőrétegek anyagát. A kiömlő láva pedig meghűlése után új, kisebb vulkánt alakít ki. A földfelszíni kaldera mélyén – a szó spanyolul 'üst' vagy 'kazán' jelentéssel bír – pedig ott van, ami az e-autókhoz és a nagyobb energiatárolókhoz kell.
A szupervulkánok nevüket onnan kapták, hogy egyrészt nagyobbak hagyományos társaiknál, másrészt egyetlen kitörésükkor is jóval nagyobb energia szabadul fel, mint a kisebbek esetében. Nem szupervulkán az a képződmény, mely ilyenkor nem lövell ki magából legalább 1000 köbkilométer anyagot, és a látványosan ömlő lávafolyamok mellett az is elvárás, hogy tisztességes nagyságú területen, legalább néhány száz négyzetkilométeren omlassza be a talajt.
Ami megmarad, az rendszerint jóval kisebb újabb képződmény, mint például a mostani Vezúv vagy az 1883-as Krakatau-katasztrófa után létrejött több kisebb kalderás vulkán.
Most különösen földfelszíni, hatalmas lyukra hasonlító társaikra irányulhat a figyelem.
Nemzeti parkot is létesítettek oda
Ilyen kalderákból különösen az észak-amerikai kontinens nyugati felén van sok, bár minden földrészen megtalálhatók.
Például a Yellowstone Nemzeti Park, amely főként Wyoming államban terül el, az idők kezdetén szupervulkanikus tevékenység helyszíne volt.
Az ott található kaldera ma a látványosságok közé tartozik.
Ezek a kalderák most óriási gazdasági hasznot is hozhatnak az érintett országoknak. Ha igaz a Stanford kutatóinak állítása, ezeknek a képződményeknek az alján az egyre fontosabbá váló lítiumhoz férhetnek hozzá a bányatársaságok. Több tíz ezer év alatt a talaj- és az esővíz
kimosta a felszín alatti rétegekből a lítiumot, az pedig az üledékkel együtt lerakódott a kalderákban kialakult tavak mélyén.
Átrendezhet
A tudósok azt mondják: olyan hihetetlen mennyiségben áll rendelkezésre az értékes fém ezeken a helyeken, hogy kitermelése alapjaiban rendezheti át a piaci viszonyokat.
Olyan országokat katapultálhat a beszállítók mezőnyének élére, amelyek eddig nem voltak számottevők az ágazatban, és a most másoktól függő államok kitettségét is csökkentheti.
A dél-amerikai államok mellett Ausztrália termelése kiemelkedő globális viszonylatban, ott viszont kevesebb a tartalék ebből az anyagból. Különösen az Egyesült Államoknak jönne jól, ha levegőhöz jutna, és nem kellene azon aggódnia, bírják-e a chilei és argentínai szivattyúk a munkát.
Persze nem minden kaldera rejt fontos nyersanyagokat, de
a kutatók szerint az észak-amerikai képződmények vastag fedőrétege arra utal, roppant értékes források lehetnek alattuk.
Ha a tudósoknak igazuk van, hamarosan az e-autók gyártásában kemény tempót diktáló Teslánál sem kell aggódni a termelés miatt, és a Volvo szintén magasabb sebességbe kapcsolhat a korábban bejelentett környezetbarát átállásában. Iparági pletykák szerint a svéd márka akár Elon Musk kihívója is lehet – csak győzni kell lítiummal.