Az Amazonas medencéjében már megtelepült vagy ott most termelésbe kezdő vállalatokat jellemzően a gazdaság számára fontos nyersanyagok jelenléte csábítja oda. Érceket keresnek, fákat vágnak ki, mezőgazdasági művelésbe vonják az egyébként nem minden haszonnövény számára megfelelő vidékeket. Az Origo is megírta, hogy az energiaszükséglet miatt rohamtempóban a folyamokra épülő duzzasztók összességében a teljes amazonasi ökoszisztémát tönkretehetik.
A Brazília észak-keleti régiójában fekvő Amapá és Pará nevű államokban elhelyezkedő rezervátum területe gazdag aranyban és más ásványi anyagokban.
A kormányzat ezen belül kilenc védelmi körzetet különít el, amelyek egyszerre hivatottak arra, hogy a természeti környezetet is épségben megtartsák,
és az őslakos indiánok is viszonylagos autonómiában élhessenek ott, akár elindultak már az integrálódásban, akár ragaszkodnak még hagyományos életmódjukhoz.
Ennek a területnek a harmadát most egyszerűen kihasítják, hogy azon megkezdődhessen az arany, a réz és más fémek kitermelése.
A célja ennek a döntésnek, hogy a fenntarthatóság szempontjára ügyelve, új befektetések jelenjenek meg a környéken, ezáltal növekedjen az ott élők foglalkoztatása és emelkedjen jövedelmük"
– mondta az ország bányászati és energetikai minisztere, Fernando Coelho Filho.
Persze ehhez az kellett, hogy Michel Temer brazil elnök már korábban lépjen, és a szóban forgó területek egy részének védett státuszát megszüntesse. Ezeket közkeletűen
„Rézrezervátumnak" is nevezik, utalva arra, hogy nagy mennyiségben található a területen ez a fém.
A brazil kormány egyébként biztosra megy: valójában nem is rézből van nagyon sok a most megnyitott területeken, hanem aranyból, tantálból, nikkelből, mangánból, vagyis mindazokból az értékes nyersanyagokból, amelyeket
napjaink információtechnológiai ipara, az egészségügyi eszközök gyártása, és számos más ágazat is hasznosít.
Ám azt, hogy pontosan miből, mennyi van a területen a minisztériumnál sem tudják, vagy ha igen, nem árulják el. Csupán azt közölték: nem csak a helyi, hanem a nemzetközi színtéren mozgó bányatársaságoknak is érdemes a régióra figyelniük mostantól.
A döntést máris sokan támadják, amellett, hogy többen elismerik: a területnek szüksége van a fejlesztésre és a beruházók pénzére. Mindazonáltal úgy látják, rossz kompromisszumot jelent beáldozni a terület kincseit a fejlődésért. Környezetvédők, az indiánok ügyeivel foglalkozó aktivisták mellett közszereplők is felemelték hangjukat a kormány döntése ellen. Az egyik szenátor egyenesen azt mondta, hogy
ez az elmúlt 50 év legnagyobb támadása az Amazonas ellen.
Hallatja a hangját a WWF is: jelentésük szerint a rézben és aranyban leggazdagabb területek a Maicuru rezervátumban vannak, amely biodiverzitása miatt, értékes és megőrzendő élővilágnak ad otthont. Arra is figyelmeztetnek: két indián rezervátum is érintett a tervezett kitermeléssel, amelyek több, etnikailag változatos közösségnek adnak otthont. Ezek az őslakosok viszonylagos elszigeteltségben élnek, ám
a bányatársaságok megjelenése a területen nem csak a gazdasági szereplőkkel szülhet konfliktust, hanem a törzsek között is.
Ráadásul az indiánok immunrendszere nincs felkészülve azokra a kórokozókra, melyekre a modern, ipari társadalomban élő emberek többségéé igen. Az előkészítetlen fizikai találkozás a helyszínre vonuló munkások és indiánok között akár végzetes is lehet utóbbiak szervezetére.
Reagált a WWF Magyarország is
Az Origo a hír kapcsán megkereste a WWF Magyarországot is, a szervezet állásfoglalásban így fogalmazott:
"A régióban 1984-ben, 32 éve tiltották be a bányászati tevékenységeket, mivel már akkor felismerték azt, hogy milyen egyedi és sérülékeny az az élőhely, amelyet érint. A területen élő őslakos törzsek viszonylagos elszigeteltségben élnek, és – részben az alacsony népsűrűség miatt – a természet erőforrásait nem használják túl. Területi, társadalmi autonómiájukat megőrizve a térség természetes megőrzésében is fontos szerepet játszanak. Több évszázados hagyományokon alapuló, természetközeli életmódjukkal rendkívül kis hatást gyakorolnak környezetükre. A bányászat közvetlen következményeként, az erdőirtás hatására azonban csökken a biodiverzitás, az ivóvíz-készletek szennyezettek lesznek. A bányászat megjelenésével – az iparosodás folyamatához kapcsolódóan – az őslakosokat jelentősen érintő társadalmi folyamatok indulnak be, melynek eredményeképp várhatóan a térségben a társadalmi konfliktusok is erősödni fognak."
Mauricio Voivodic, a szervezet egyik helyi vezetője szerint arra kell készülni, hogy
az arany utáni hajsza visszafordíthatatlan károkat okoz ezeknek a közösségeknek az életvitelében.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kitermelésnek átadott területek kulturális és természeti javakban különösen gazdag, védett övezetekben vannak. Szerinte, ha a kormányzat nem tesz lépéseket azért, hogy ezek biztonságát garantálja a kitermelés mellett, nemzetközi szinten kell a helyzetre felhívni a figyelmet.
Az energetikai és bányaügyekért felelős brazil minisztérium azt nyilatkozta: a védett erdők és az indián rezervátumok sem fognak sérülni miután megkezdődik a kitermelés.