A szélerőművek Godzilláját építik meg az Egyesült Államokban

A Burbo Banknál telepített offshore 348 MW-os szélfarm a Liverpool-öbölben (Egyesült Királyság)

A University of Virginia kutatói vezetik azt a hat intézmény együttműködésével felállt fejlesztőcsapatot, mely minden idők legnagyobb szélerőművét fejleszti. A szövetségi Energiaügyi Minisztérium 3,5 millió dollárral támogatja a rekordméretű termelő megvalósítását.

Hamarosan nem csak a Közel-Kelet arab országainak felhőkarcolói, vagy a Kuala Lumpur-i Petronas-ikertorony 452 méteres magassága ad ámuldoznivalót a magasra törő épületek rajongóinak.

Az Egyesült Államokban már dolgoznak a szélerőművek szuperszörnyén, amely mellett minden más felépítmény jóval kisebbnek fog tűnni. A széltorony magassága 500 méter lesz, amivel a dobogós helyeken álló felhőkarcolók kivételével,

könnyedén maga mögé utasít minden más épületet, ideértve a párizsi Eiffel-tornyot is.

Az offshore termelés felfuttatása a cél

Offshore szélenergia-kapacitás: így nevezik azokat a szélerőmű-telepítéseket, melyeket nem a szárazföldön, hanem tengeren vagy óceánon hajtanak végre.

Az Origo is megírta, hogy jelenleg Skócia partjainál telepítenek öt hatalmas, új technológiákat alkalmazó, úszó széltornyot a tengerre. Kicsiknek azok sem nevezhetők, ám ami most készül a tengeri szelek hasznosítására, minden eddigi vállalkozást felülmúlóan nagy lesz:

az 500 méter magas törzs 200 méteres lapátokat kap, és nagyjából 80 kilométerre telepítik majd a parttól,

olyan helyre, ahol erősek és tartósak a széláramlatok, és nem is tartozik a vándormadarak vonulási útvonalaihoz.

A Burbo Banknál telepített offshore 348 MW-os szélfarm a Liverpool-öbölben (Egyesült Királyság) Forrás: Paul Langrock Agentur Zenit

A Globális Szélenergia-tanács jelentése szerint

világszerte összesen 14 ezer MW offshore szélenergia-kapacitás áll rendelkezésre, alig 14 országban.

Ezért a fejlesztőket, gyártókat és az államokat is a tenger irányába terelik: most, hogy a technológia egyre inkább megfelelő a vizes vállalkozásokhoz, tovább csökkenhet a szélenergia bekerülési költsége. A tengeri turbinák ugyanis jobb hatásfok elérésére képesek, mint több más, szárazföldre telepített társuk.

Nagy, de van is miért

A hatalmas szélturbinához új technológiai megoldásokat próbálnak ki a fejlesztők. A lapátok minden eddiginél könnyebb anyagból készülnek, a torony váza bizonyos mértékű flexibilitással bír majd, hogy alkalmazkodhasson a szél irányához és erősségéhez is. Az új megoldásokat először egy kétméteres modellen tesztelik még idén nyáron, majd jövőre jöhet a 20 méteres lapátokkal felszerelt változat próbaüzeme is.

A SUMR50 jelű gigászi szélerőmű más objektumokhoz képest Forrás: Sumrwind

Nem véletlenül lesz kolosszális a vége: egy átlagos szélturbina ma 70 méter magas és 50 méteres lapátokat hordoz, a legnagyobb is „csak" 195 méterre emelkedik ki a telepítési helyéről. Az új rekorder tervezett csúcsteljesítménye 50 MW lesz, ami nagyjából

tízszerese a most rendszerben álló szélerőművek átlagos termelési kapacitásainak.

Bár a fejlesztők munkája az eddig soha nem alkalmazott méretek miatt nem könnyű, az óriási lapátok révén jelentősen megnő a hasznosítható szélenergia mennyisége. Ez pedig hosszabb távon a költséghatékonyságra van jó hatással. Ha a fejlesztés sikerrel zárul, és munkába áll az óriás,

az offshore szélerőművek élettartam-költségei akár 50 százalékkal is csökkenhetnek 2025-ig.

A gigantikus termelő vezérlőegységét több coloradói intézmény együttműködésével fejlesztik, az ultrakönnyű lapátokat pedig szintén Coloradóban, egy már működő toronyra szerelve tesztelik.