Lesz-e kemény határvonal Írország és Észak-Írország között?

Írország EU zászló
Meeting between Irish Prime Minister Enda Kenny and European Commission President Jean-Claude Juncker in Brussels, Belgium on Feb. 23, 2017 /
Vágólapra másolva!
Történelmi sebeket téphet fel, ha az ír szigetet „kemény” határvonallal vágja ketté a brexit. Az unióban maradó Írország a britek kilépésével a szó szoros értelmében elszigetelődhet, ezért Írország számára kulcskérdés, hogy a jövőben ne legyen ír–északír „kemény” határ. A tét nem csak gazdasági, hanem a politikai konfliktusok kiéleződése is lehet: az ír sziget újraegyesítésének kérdése már most napirendre került. 
Vágólapra másolva!

A június elején tartandó brit választások után induló kilépési egyezkedések nem csak a Brüsszelnek fizetendő, akár százmilliárd eurót is elérő lelépési pénzről, az uniós munkavállalók jogairól és egy új kereskedelmi megállapodásról szólnak, hanem

évszázados ellentéteket is a felszínre hoznak.

Skóciában az EU-pártiak elszakadási törekvéseinek felerősödése, majd Gibraltár jogállása miatt a spanyol–brit ellentétek kirobbanása után a következő súlyos konfliktus tegnap derült ki, amikor Michel Barnier, az EU brexit-főtárgyalója Dublinba látogatott.

A brexit legnagyobb vesztese ugyanis kétségkívül Írország lenne: a britek kilépése nem csak Nagy-Britanniát, hanem az Európai Unióban maradó Írországot is szó szerint elszigetelné. Az ír szigetet egy úgynevezett „kemény” határvonallal gyakorlatilag kettévágná egy majdani uniós határ, ezért ismét felerősödött a sziget újraegyesítését szorgalmazók hangja.

Az uniós vám- és határellenőrzés bevezetése az egymáshoz ezer szállal kapcsolódó Észak-Írországot és Írországot úgy választaná el egymástól, hogy

a sziget egyesítését célzó történelmi konfliktust élesztene újra, melyet csak 1998-ban sikerült (részben) rendezni.

Akkor az ír–északír–brit nagypénteki megállapodásban több évtizedes véres konfliktus után sikerült egyezségre jutni a szigetország két részének politikai helyzetéről, ráadásul a szerződést népszavazással szentesítették Észak-Írországban és Írországban is.

Tony Blair brit kormányfő (jobbra), George Mitchell amerikai szenátor (középen), és Bertie Ahern ír kormányfő (balra) 1998. április 10-én, a nagypénteki megállapodás megkötésekor – több évtizedes véres konfliktust zártak le Forrás: AFP/Dan Chung

Most azonban az egyetlen szárazföldi útvonal elvágásának veszélye miatt ismét napirendre került a több száz éves konfliktusnak számító északír kérdés.

A tét óriási az írek számára: a Nagy-Britannia (és rajta keresztül az unió) felé irányuló kereskedelmi forgalmuk naponta 1,2 milliárd eurót tesz ki, ezt zökkentené ki az eddigi kerékvágásból egy új uniós határ.

1973-ban Nagy-Britannia és Írország egyszerre csatlakozott a Közös Piachoz, ami az írek számára egyértelmű sikertörténetnek bizonyult. Az Egyesült Királyság kilépése ugyanis – akár tetszik, akár nem – a két ország közé új határvonalat fog rajzolni.

Kérdés, hogy úgynevezett „kemény” határ jöhet létre, vagy az írek különleges státusára tekintettel sikerül kiharcolni egy különleges megállapodást, amely csak az ír–északír határszakaszra vonatkozik.

A sors fintora, hogy a kulcs Franciaország korábbi külügyminiszterének kezében van: Michel Barnier-t jelölték ki ugyanis Brüsszelben a brexittárgyalások vezetőjévé. A nagyon befolyásos Barnier-t már korábban „Európa legveszélyesebb emberének” nevezte a The Telegraph, és valószínűleg ravaszsága és gyors észjárása miatt esett rá a választás, amikor a brexittárgyalások főtárgyalói pozícióját megkapta.

Michel Barnier tekintélyes konzervatív politikus, nem dogmatikus uniós gondolkodású, pontosan tudja, hogy a brexit az unió hibáinak a következménye, ennek megfelelően politizál. Korábban egyébként Jacques Chirac, majd Nicolas Sarkozy minisztere is volt.

Az ír kormányszóvivő leírása szerint tegnap nagy tisztelettel fogadták az uniós diplomatát Dublinban, és

Michel Barnier, az EU főtárgyalója és Enda Kenny ír kormányfő (jobbra) Dublinban: elnököknek járó felhajtással fogadták Barnier-t Forrás: AFP/Paul Faith

Az uniós biztossal az ír vezetés mindenáron szeretné megértetni, hogy – a Financial Times brit lap megfogalmazása szerint –

Az uniós biztos úgy nyilatkozott, hogy „a vámvizsgálat az EU határaihoz tartozik, mert a közös piacot, az élelmiszer-biztonságot és az uniós normákat védik".

Ettől függetlenül Barnier ígéretet tett arra, hogy az ír kérdést az elsők között tárgyalják majd, és mindent megtesz a „kemény határ” elkerülése érdekében, ennek ellenére a 27 tagállam jogosan ragaszkodik az uniós határok bizonyos szintű védelméhez.

A brexittel kapcsolatban eddig kialakított közös uniós tárgyalási alapelvek szerint mindenképp előbb akarják tárgyalni Nagy-Britanniával az olyan problémás kérdéseket, mint például az uniós munkavállalók jövőbeli helyzete és a kilépéskor fizetendő összeg, és csak ezután szeretnének rátérni a britek számára fontosabb kereskedelmi megállapodásra.

Az írek maguk is abban reménykednek, hogy ha másért nem is, legalább ütőkártyának felhasználhatják ügyüket a tárgyalások során.

Az ír–északír határ átjárhatósága azonban a briteknek is kulcskérdés, igaz nem annyira életfontosságú, mint az írek szempontjából. Az itt áthaladó kereskedelem ugyanis nyilvánvalóan nem az Írországban eladott brit termékek miatt bír jelentőséggel, hanem a földrajzi közelséget kihasználva

a brit vállalatok számára jelentene egyfajta kiskaput vagy hátsó bejáratot az EU-ba.

Már korábban is felröppentek olyan hírek, miszerint a londoni Cityből sok nagybank költöztetne több ezer alkalmazottat a közeli Dublinba, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy erős képviselettel rendelkezzenek az unióban is.

De nem a pénzügyi szektor az egyetlen, amely kihasználná Írország közelségét, és kirendeltséget hozna létre, hogy kikerülje a brexittel járó kereskedelmi akadályokat.

Az egyértelmű: ha Nagy-Britannia kilép az Unióból, akkor Észak-Írország és Írország között vissza kell állítani a határellenőrzést, amit viszont nyilvánvalóan egyikük sem akarnak.

Írország és a brexit Forrás: AFP/SOOC/Alexandros Michailidis

Charlie Flanagan ír külügyminiszter jogosan hivatkozik arra, hogy

Nagy-Britannia és Írország között már a Közös Piachoz csatlakozás előtt is működött egy bilaterális szerződés,

amely a személy- és áruforgalmat könnyítette meg, ez azonban kevésnek bizonyulhat egy nagyhatalmi játszmában.