Csupán az 1920-as és az 1950-es években voltak ilyen magasan a részvény- és hiteleszközök értékei az Egyesült Államokban – mondják a Goldman Sachs stratégái. Minden felfutásnak véget kell azonban érnie egyszer, és egy idő után be fog köszönteni a medvepiac – teszik hozzá a bank szakértői.
Ahogy a jegybankok egyre inkább leépítik az élénkítéseiket, a befektetők egyre magasabb prémiumokat követelnek azért, hogy hosszú lejáratú kötvényeket tartsanak. Ezzel együtt pedig az eszközök széles körében csökkenő hozamok várhatók középtávon – idézi a Bloomberg a Goldman jelentését.
A második, kevésbé valószínű forgatókönyv szerint egy gyors szakadás következhet be. Ha ez történik, akkor a részvények és a kötvények egyaránt pofont kapnának.
A csapások eloszlása csak azon múlna, hogy a sokkot a gazdasági növekedés vagy a megugró infláció váltja-e ki.
Az elemzők hangsúlyozzák, a magas értékeltségek azért növelik egy eladási hullám kockázatát, mert egy idő után egyszerűen eltűnnek azok a hálók, amelyek megvédhetnék a befektetőket a sokkoktól.
A Goldman számításai szerint egy 60 százalékban S&P 500 részvényekből, 40 százalékban pedig 10 éves lejáratú amerikai állampapírokból álló portfólió 7,1 százalékos (inflációval korrigált) hozamot eredményezett 1985 óta.
A felfutásnak ebben az időszakban csak két jelentősebb korrekciója volt, a technológiai buborék kipukkadása a 2000-es évek elején, illetve a 2008-as pénzügyi válság.
Kiemelten fontos tényező, hogy a jelenlegi emelkedési időszakot nagyban támogatja az alacsony infláció – hasonlóan az 1920-as és az 1950-es évek meneteléséhez. Ez azért lényeges, mert a 60/40-es portfólió egyik legnagyobb ellensége az emelkedő infláció, amely egyszerre húzhatja le a kötvényeket és a részvényeket. Ezzel párhuzamosan pedig az árnyomás által befolyásolt alapkamatok is kulcsfontosságúak egy ilyen portfólió számára.
Miközben a Goldman alap forgatókönyve arról szól, hogy bár a hozamok csökkennek, továbbra is pozitívak maradnak, a bank az alábbiakra is felhívta a figyelmet. A rendkívül gyenge piaci volatilitás továbbra is fennmaradhat, ugyanis a történelemben több olyan periódus is volt, amikor több mint három évig kitartott a gyenge volatilitás, a mostani időszak pedig csupán 2016 közepén kezdődött.
Hozzáteszik, a kötvények valószínűleg egyre rosszabbul tudják majd fedezni a részvénybefektetéseket, illetve
a jegybankok egyre kevésbé lesznek képesek védőhálót biztosítani a növekedési és inflációs sokkhatások ellen.
Ráadásul a jelenlegi környezetben sokkal kisebb mozgástér áll a rendelkezésükre, hogy szükség esetén lazítsanak a monetáris feltételeken, tekintve az egyébként is alacsony kamatszinteket és az alaposan felduzzasztott központi banki mérlegeket.