Itt mossa tisztára a pénzét Észak-Korea
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Alaposan megizzadnak azok a nyomozók, akiket a hatóságok az illegális fegyverbiznisz vagy a tiltott kereskedelem elleni küzdelemben vetnek be. De az ENSZ Észak-Koreával foglalkozó szakértői csoportjának helyzete sem egyszerű akkor, amikor a latorállam finoman szólva is kérdéses pénzügyi tranzakcióit kell feltárniuk. Kim Dzsongun diktatúrája kimeríthetetlen kreativitással lavíroz azért, hogy enyhítsen az országot sújtó szankciók jelentette gazdasági nyomáson. Abban azért a szakértők nagyjából egyetértenek, hol szeretnek az elnök emberei a legjobban pénzt mosni.
Bonyolult lánc sok erős láncszemmel
Nincsenek minden kétséget kizáró adatsorok arra, mekkora volument képvisel az Észak-Koreához köthető, gyanús tranzakciók nagysága, akár csak egyetlen évben. Az ügyletek kivizsgálása sokszor hosszú időt vesz igénybe. Így gyakran csak évek múlva látható az, mekkora összegeket ügyeskedtek össze a diktatúra előretolt állásaiban.
Mi a fedőcég?
Az észak-koreai fedőcégek és a velük együttműködő más vállalatok bonyolult hálózatba szerveződnek, sok fejtörést okozva a vizsgálódó hatóságok embereinek. Az egyes tranzakciók több áttéten keresztül bonyolódnak le, amelyekben a megmozgatott pénz a végére legális összegként jelenik meg.A séma legegyszerűbb formájában úgy állítható fel, hogy „A" vállalat el akar adni „B" vállalatnak valamit, ami törvénytelen, például katonai eszközök alkatrészeit. Ha a nyomozók már figyelik „A" vállalat ügyleteit, a vevő „B" vállalat egy fedőcégnek fizet, vagy maga is egy saját fedőcégén keresztül bonyolítja le a tranzakciót. A fedőcég és az anyacég közötti tranzakciókat papíron ott és úgy kell lebonyolítani, hogy azok ne sértsenek szabályt.
2009-ben például Észak-Korea élelmiszert, egész pontosan finomított cukrot vásárolt, 6 millió dollár értékben, de természetesen nem dollárért. A látszólag egyszerű ügylet mögött azonban súlyos büntetőjogi kérdések merültek fel. Észak-Korea egy bonyolult láncolaton keresztül bevonta az egyik vállalatot a koreaiul Dandongnak hívott kínai határvárosban (a település jelentőségéről az Origo is írt), egy bankot és egy kanadai céget is.
Ezek a cégek már dollárban bonyolították le a tranzakciót, így – hiszen nem készpénzt használtak a kifizetésre – annak nyoma keletkezett az amerikai pénzügyi rendszerben. Az amerikai pénzintézeteknek ilyenkor ellenőrizniük, majd visszaigazolniuk kell az ügyletet. Hosszadalmas munka révén győződtek meg arról a hatóságok, hogy a tranzakció mögött Észak-Korea áll, amit nem is bonyolíthattak volna le dollárban. Az esetről idén beszámoló egyik amerikai szakértő azt mondta, közben sikerült 13 olyan, Hongkongban bejegyzett, vélhetően fedőcéget is azonosítaniuk, amelyek a dandongi partnerhez köthetők.
Egy másik esetben egy építészeti vállalatnál fagyasztottak be 25 millió dollárt, mivel kiderült, hogy az összeg lényegében nem más, mint Észak-Korea külföldön elrejtett dollártartalékának egy része.
Idén márciusban pedig a latorállam kibertámadással akart két Fülöp-szigeteki kaszinón keresztül jóval nagyobb tétet, 81 millió dollárt tisztára sikálni.
A szakértők szerint ennél eredetileg jóval nagyobb összeget próbáltak egy bangladesi számláról átvezetni, csak az ezért felelősök időben észlelték, hogy valami gyanús az ügylet körül.
Nem csak a fegyver lehet tiltott
Észak-Korea legfontosabb kereskedelmi partnere Kína, 2015-ben közel 3 milliárd dollár értékben exportált oda javakat. Ennek 34 százalékát a szén tette ki, ezt a ruházati termékek követték. Ugyanakkor a Kim-rezsim is sokat vásárolt Kínától. Az országba 2015-ben beáramló javak összértéke közel 3,5 milliárd dollár volt, ennek 85 százaléka a hatalmas északi szomszédból érkezett.
Még a Kim Dzsongun diktatúrájánál minden szempontból jóval erősebb Kínát is érzékenyen érintik az idei szankciók.
A jelek azonban arra mutatnak, Kína hajlamos továbbra is kettős játszmát folytatni Észak-Koreával kapcsolatban. Ennek okáról azonban nincs egyetértés. A legvalószínűbbnek az a hírszerzői állásfoglalás látszik, ami szerint
Kína fontos pufferállamot lát a harciaskodó Észak-Koreában, és nem érdeke az, hogy a félsziget destabilizálódjon.
Ezért hajlandó partner lenni a tiltott üzletekben.
A kínai és észak-koreai közös ügyletek száma pedig impozáns nagyságúra emelkedett az elmúlt években. A C4ADS jelentése szerint 2013 és 2016 között 5233 kínai vállalat folytatott export- vagy importtevékenységet Észak-Koreával. Ezen ügyletek jelentős részét a mostani szankciók igen kedvezőtlenül érintik, ami a szürke- és feketekereskedelem erősödéséhez vezet. Csakhogy ez a szám összemérhető legyen mással: 2016-ban 67 163 kínai vállalat exportált javakat Dél-Koreába.
Észak-Koreát azonban sokkal érzékenyebben érinti a kereskedelem leállása, hiszen néhány alapvető alapanyag esetében olyan, mintha a köldökzsinórt vágták volna el a tiltásokkal.
Amihez persze hozzátartozik, hogy így Kim Dzsongun és a vezető számára kedves személyek is kénytelenek lemondani azokról a drága javakról, amelyeket egyébként előszeretettel vásárolnak, illetve szereznek be a maguk számára. Legyenek azok autók vagy az állami ideológia részéről lenézett nyugati kultúra termékei.
A gyanús ügyletek felgöngyölítése pedig továbbra sem könnyű, ha nem egyenesen lehetetlen. Az Egyesült Államok idén nyáron gyanúsított meg egy kínai székhelyű vállalatot azzal, hogy 1,9 millió dollárt őrizget az egyik, szankcionált észak-koreai bank számára. Az Igazságügyi Minisztérium még 2015-ben figyelt fel az ügyletre. A kínaiak a most tett bejelentésre azzal reagáltak, hogy tudomásuk szerint az USA megnevezte észak-koreai pénzintézet annak idején még nem szerepelt a szankcionált bankok listáján. Így visszautasították, hogy az amerikaiak beleszóljanak a cég és az észak-koreai bank ügyleteibe.