Gőzerővel építi Kína az új tengeri selyemutat

Az új tengeri selyemút építésére nem sajnálják a pénzt Pekingben. Külföldi kikötők vásárlására az elmúlt egy év alatt 20 milliárd dollárt áldoztak, és a kínai állami tulajdonú Cosco immár a világ harmadik legnagyobb hajózási vállalata lett. Itt azonban még mindig nem állnak meg: Kína az Északi-sarkkör és az észak-ausztráliai Darwin felé terjeszkedik kikötőbirodalmával. A gond, hogy itt amerikai katonai erők is állomásoznak, az ausztrálok pedig cseppet nem szeretnének egy kínai-amerikai konfliktus terepévé válni.

Nemcsak kereskedelmi, hanem geopolitikai szempontból is kulcsfontosságú területeken vásárol kikötőket Kína, a beruházásokra

az elmúlt egy év alatt 20 milliárd dolláros beruházást jelentett be.

A kínai szállítmányozási mamutvállalat, a Cosco pedig bekebelezi az egyik legnagyobb riválisát, a hongkongi Orient Overseas Container Line-t, így a világ harmadik legnagyobb tengeri szállítmányozási vállalatává lép elő - értesült a Financial Times.

A kínai Cosco konténerei indulásra előkészítve. Forrás: Getty Images/2006 Servais Mont/Servais Mont

A lap szerint az első hely megszerzése a cél, ami gyakorlatilag az európai Maersk és a Mediterranean Shipping Company megelőzése lehet, az ok pedig elég egyértelmű. A 2013-ban meghirdetett Egy Övezet, Egy Út néven futó

új selyemút fokozatos kiépítésével Kína azt a függő helyzetet szeretné felszámolni, hogy a világ legnagyobb exportőreként külföldi tengeri szállítmányozókra legyen szorulva.

A cél érdekében sok kikötő megvásárlását hitelből finanszírozzák, annak ellenére, hogy a kínai vezetés az utóbbi időben már sokat tett az eladósodottság elkerülése érdekében, és szeretné, ha kevesebb tőke hagyná el az országot.

A selyemút céljai azonban még ezeket az elveket is szemlátomást felülírják, ami

a kikötővásárlások geostratégiai jelentőségét támasztja alá.

A Cosco korábban a görög pireuszi kikötő többségi tulajdonát is megszerezte, ami egyet jelent Európa déli bejáratának biztosításával, ráadásul Kína kihasználta azt a lehetőséget, hogy a bevételekre szoruló görög költségvetés nem volt abban a helyzetben, hogy visszautasítsa a kínai vételi ajánlatot.

A Financial Times emlékeztet arra, hogy

egyetlen kínai kikötő sincs európai többségi tulajdonban, ugyanakkor egyre több európai kikötő kerül kínai kézbe. Jelenleg háromszor több kínai tőkét fektettek európai kikötőkbe, mint fordítva.

A terjeszkedés üteme felgyorsult, egy év alatt gyakorlatilag a duplájára emelkedett a beruházások összege. Kína számára az egyik fő irány Malajzia, ahol

a világ egyik legnagyobb forgalmú tengeri útvonalának számító Malaka-szoros Melaka Gateway nevű kikötőjébe 7,2 milliárd dollárt fektetett,

és az ország három másik fontos kikötőjét is megvette. Indonéziában szintén tart a kínai terjeszkedés, itt az ország legnagyobb kikötője, a Tanjung Priok fejlesztésébe szállt be egy kínai vállalat 590 millió dollárért.

A Malaka-szoros a világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonala. Forrás: AFP/Roslan Rahman

Egy új terv szerint Európát pedig egy másik irányból is, az Északi-sarkkör felől közelítenék meg a kínai hajók Arhangelszket érintve.

Kína beszállna a kikötő korszerűsítésébe és egy új vasútvonal kiépítésébe, ami Szibériát kötné össze Nyugat-Oroszországgal. A brit lap értesülései szerint kínai állami tulajdonú vállalatok tárgyalásokat folytatnak litván kikötők átvételéről is, illetve egy észak-norvégiai és két izlandi kikötő is már szóba került. Az érdeklődés oka, hogy

az Északi-sarkkör felé kerülve az Európa felé tartó áruk szállítási idejéből le tudnának faragni néhány napot a kínai hajók.

Pireusz kikötője Forrás: Getty Images/Eyeswideopen

A terjeszkedés legérdekesebb állomása azonban kétségkívül Ausztrália, ahol a kínai Longland vállalat korábban

az észak-ausztráliai Darwin városának kikötőjére kötött lízingszerződést, az itt lévő bázist azonban amerikai csapatok is használni szokták.

Kína már korábban szorosabbra fonta az ausztrál kapcsolatait, amit jól mutat, hogy 2015-ben és tavaly is kormányfői szintű találkozók voltak.

Gazdasági fronton többek között a legnagyobb elektromos szolgáltató többségi tulajdonát sikerült megszerezniük 7,7 milliárd dollárért, és beszálltak egy mezőgazdasági óriásvállalatba is, ez azonban már túl sok volt az ausztrál kormányzatnak, amely nemzetbiztonsági okokra hivatkozva végül leállította a két adás-vételt.

Tavaly pedig éppen a kínai felvásárlások lassítása miatt szigorították a külföldi felvásárlások szabályozását. Ettől függetlenül

a mezőgazdasági használatban lévő ausztrál földeken mára Kína lett az ötödik legnagyobb külföldi befektető, Nagy-Britannia, az USA, Hollandia és Szingapúr után.

A kikötővásárlások ausztrál kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a későbbiekben Kína akár katonai célokra is használhatná ezeket az állomásokat, ami veszélyeztetné Ausztrália kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ausztrál elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy

hiába magáncégek fektetnek be Ausztráliában, ha mögöttük a pekingi kormány, illetve a kommunista párt áll.

Sokan a Longland vállalat pénzügyi lehetőségeit is megkérdőjelezik, mondván, hogy már eddig is túl sok hitelt vettek fel a külföldi befektetésekre.

Elemzők szerint azonban a kínai-ausztrál kapcsolatoknak összességében kedvez, hogy az USA kilépett a csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezetből, ami Kínának teret adhat befolyása további növelésére.