A 800 milliós csoki-sztori

Mészáros Gábor chocoMe

Megvan a chocoMe, nem? Tudják, azok a gyönyörű tábla csokoládék, amelyekre gyümölcsöket, virágszirmokat, fűszereket, meg mindenféle egyéb finomságokat szórtak, de úgy, hogy a végeredmény valami bájos gyönyörűség. Éppen ezért ezekbe a csokoládékba beleharapni valódi szívfájdalom, olyan mintha egy értékes festménybe harapna az ember. Pedig érdemes! Legalábbis abból a szempontból mindenképpen, hogy a világ egiyk legfinomabb csokoládéjáról van szó: 39 nemzetközi díj igazolja ezt. Ráadásul az egykori kis óvatos egyszemélyes álom mára egy 800 milliós, 30 országban működő biznisszé nőtte ki magát. Az alapító-tulajdonossal, Mészáros Gáborral beszélgettünk a chocoMe sztoriról.

Gábor a kívülállók nyugalmával vághatott neki felépíteni ezt a bizonyos egyszemélyes álmot, hiszen eredeti szakmáját tekintve se nem cukrász, se nem szakács, de még csak nem is sommelier. Közgazdász, aki hat évig dolgozott a Heinekennél, ám azt a fajta karriert megroppantotta a válság. "Sokáig nem találtam munkát, egyszerűen ki kellett találnom valamit, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Nagyon vonzott a gasztronómia, mindig is szerettem volna szakács lenni, de másként alakult" - magyarázza Gábor, aki számára egyértelmű volt, hogyha saját vállalkozás, akkor az csakis a gasztronómia területén lehet. A csokoládé mellett egyébként egyszerű prózai indok szólt: "ez volt a legkisebb tőkeigényű".

Mészáros Gábor, a chocoMe alapítója Fotó: Bielik István - Origo

Szóval ott állt a válság közepén az elhatározással, hogy egy luxustermékre építene saját vállalkozást.

Mindenki őrültnek gondolt. Akkor meg aztán különösen, amikor kiderült, hogy itthon ez a szakma szinte nem is létezik. Hiába mondták azonban minél erőszakosabban azt, hogy ez nem jó, én csak azért is be akartam bizonyítani, hogy ez egy jó ötlet. Idehaza mindenki vagy autodidakta módon sajátítja el a trükköket, vagy elmegy külföldi kurzusokra

- ahogyan ő is végül. Belgiumban és más országokban vett részt oktatásokon, ott tanulta meg az alapokat és a minőségi csokoládékészítés trükkjeit. Ezt a szokását azóta is megtartotta: a mai napig képzi magát, folyamatosan részt vesz különböző képzéseken.

Azt nem állíthatnánk, hogy minden ment magától, de hogy első lépés megtétele után Gábor szinte megállíthatatlanul haladt az ötlete útján, az is biztos. "Folyamatosan keresgéltem a jobbnál jobb alapanyagokat, ezzel párhuzamosan pedig zajlott a céges arculat kialakítása, a weboldal, a csomagolás megtervezése. Rendkívül intenzív, összetett feladat volt. 8-10 hónapos előkészítő munka után jutottam el arra a pontra, hogy megszületett egy végtermék".

A chocoMe csokik összesen 39 szakmai díjat gyűjtöttek a 7 év alatt Fotó: Bielik István - Origo

Ezt pedig valahogyan el kellett adni. Kapóra jött, hogy a gasztronómia iránti vonzalma már korábban is megvolt: eljárt különböző vacsoraestekre. Az egyik ilyen est szervezőjével beszélgettek egy alkalommal, amikor felmerült Gábor csokoládés ötlete is. A szervező eredetileg történetesen PR-os volt, ő javasolta azt, hogyha már megvan a termék, akkor azt be kellene mutatni a sajtónak is. Egy olyan eseményt szerveztek, amelyen a meghívott újságírók a saját maguk által megálmodott csokoládét kapták meg ajándékba - olyan fűszerek, magvak és gyümölcsök kerültek a táblákra, amilyeneket megálmodtak maguknak. Negyvenen mentek el a sajtótájékoztatóra, szinte mindannyian be is számoltak a chocoMe születéséről. Innen pedig az egyik megjelenés generálta a másikat. Egyre több üzemlátogatásra volt igény, a chocoMe folyamatosan a porondon szerepelt.

Egy év után már nem csak a csokoládé, de a cég gazdasági eredménye is érdekes lett. Úgy meg aztán különösen, hogy viszonylag gyorsan és sikeresen bővült a cég. "Persze mindig voltak nehézségek, de valahogy azért mindig minden össze is jött. Igaz, hogy borzasztó sok meló van minden mögött és komoly áldozatokkal járt az első 5-6 év."

Az éremnek azért két oldala van. Az egyiken például az látható, hogy a magánéletem szinte teljesen lenullázódott. Az, hogy idáig eljutottunk olyan jellegű áldozatokkal járt, amit más ember nem biztos, hogy bevállalna. Gyakorlatilag elzártam magamat a külvilágtól. Amióta megszületett a kisfiam próbálok visszazökkenni az élők sorába, nagyon kemény volt.

Ma már ott tartanak, hogy harmincan dolgoznak a cégnél, harminc országba exportálják a csokikat és a cég hetedik évében közel járnak a 800 millió forintos nettó árbevételhez, az évek során felmerülő összesen 200 milliós fejlesztésüket nagy részben saját erőből finanszírozták. "Ez elképesztő, különösen, hogy én úgy voltam vele majd csinálom a csokoládét, aztán lehet, hogy lesz valaki, aki segít a csomagolásban, de ennyi. Kevergetem egyedül, aztán majd lesz valami" - mondja mosolyogva Gábor.

"Persze mindig voltak nehézségek, de valahogy azért mindig minden össze is jött" Fotó: Bielik István - Origo

A termékfejlesztéssel alapvetően ő foglalkozik a mai napig. A csokoládéüzembe már egyre kevesebbszer jut el, de azért igyekszik ott is eleget lenni. "Kifejezetten jól esik néha csokit keverni, nekem ez a levezetés. Ilyenkor ugyanis hátrahagyom a telefont és a laptopot. Nagyon megnyugtató, de napi szinten már nem menne. Csak szezonon kívül fér bele."

A szezon pedig szeptembertől nőnapig tart, a nyár valamivel csendesebb. Egyrészt ilyenkor nincs nagy ajándékozási időszak, másrészt pedig a melegben megolvadnak a csokik. Pont emiatt gondolkodnak a termékpaletta bővítésén is. Szóba jött például a fagyi is - ahogyan sok minden más is -, ám egyelőre a helyszűke miatt kevés dolgot tudnak megvalósítani. Jelenleg 1000 négyzetméteren működnek, ami már kevés, ez jelenti a további fejlődés egyik korlátját is - éppen ezért 2-3 éven belül jöhet a költözés.

7 év alatt a 100 termékükkel, összesen 39 különböző szakmai díjat gyűjtöttek - Olaszországban, Angliában és másfelé.

A legtöbb ilyen versenyre anonim módon lehet nevezni, a zsűriben pedig neves Michelin-csillagos séfek, sommelier-k és más szakemberek ülnek. Gábor büszke a díjakra, de azért nem pihen a babérjain. Mindig keresi az új ízeket. "Saját csokit nem is nagyon szoktam enni, kivéve, ha vendégségben megkínálnak. De akkor is inkább minőségellenőrzés szempontjából. Mindig a konkurenciát kóstolom inkább. Sok országban vagyunk jelen, emiatt sokat utazom, nyitott szemmel járok, mindig veszek a többiek csokoládéiból. Igyekszem követni a trendeket, de persze úgy, hogy azokon belül is egyediek maradjunk".

Több mint 100 különböző chocoMe van ma már Fotó: Bielik István - Origo

A chocoMe csokoládé minden alapanyagát külföldről szerzik be. A kakaómasszát olyan gyártóktól vásárolják, akik neves éttermek, cukrászok beszállítói. A díszítést és az ízeket jelentő szárított gyümölcsök is külföldről kerülnek a csokoládétáblákra. Magyarországon ugyanis nem lehet liofilizált, azaz fagyasztott-szárított gyümölcsöt beszerezni. A liofilizált gyümölcsöknek egyébként az a lényege, hogy nem adnak hozzá semmit - sem cukrot, sem olajat - csupán a nedvességet vonják ki belőlük. Így megmarad a szín, az íz, a textúra.

"Egyébként nem szoktam én ezeken ennyit gondolkodni, csak amikor újságírókkal beszélgetek. Ilyenkor mindig magam is elképedek azon, hogy mennyi minden történt velünk. Máskor ugyanis nincs idő ezen gondolkodni, annyi dolgunk van" - mondja Gábor, hozzátéve azt, hogy "én egyszerűen csak szeretem ezt csinálni és boldognak érzem magam. Hiszen azzal foglalkozhatom, amiben baromi jól érzem magam."