Nagy valószínűséggel az uniós forrásokra leginkább rászoruló tagországokat komolyan érintheti a brexit, ha nem pótolják megfelelően más országok az uniós befizetéseket. Nagy-Britannia ugyanis a harmadik legnagyobb befizető államnak számít Németország és Franciaország után.
2015-ben az EU 118 milliárd eurós költségvetésébe 18 milliárd eurót fizetett be, és a kilépési tárgyalások egyik legkényesebb pontja, hogy a britek mikortól ne járuljanak hozzá a közös kiadásokhoz,
és mennyi „lelépési pénzt" hajlandóak a távozáskor megfizetni.
Az uniós költségvetéseket ugyanis hét évre tervezik, így a már korábban elfogadott 2014-2020-as ciklus lejárta előtt lépnek ki a britek.
A 2020-ig szóló beruházások zömét azonban már elfogadták, kérdés tehát, hogy ennek a pénzügyi terhét mennyiben lehet a britekkel kifizettetni.
A Jean-Claude Juncker EB elnök által korábban említett 60 milliárd euró körüli "kilépési számlának" azonban csak egy része adódik a költségvetésből, jelentős részt tesz ki a Nagy-Britanniában dolgozó uniós munkavállalók nyugdíja, és egy kisebb részt a Nagy-Britanniában működő uniós hivatalok (például az Európai Bankfelügyelet) áthelyezésének költségei.
A brit gazdaság a második legnagyobb európai gazdaságnak számít, amely az Unió GDP-jének 17,5 százalékát teszi ki, összehasonlításképp a németek 20,6, a franciák pedig 14,8 százalékkal járulnak hozzá az EU gazdasági teljesítményéhez.
Mivel a brexit már a 2020-ig tartó hétéves tervet is borítja, így felmerül a kérdés, hogyan pótolják majd az évi 18 milliárd eurós befizetést az uniós költségvetésből. Sigmar Gabriel német külügyminiszter már felvetette a németek magasabb arányú hozzáárulásának lehetőségét, ezt az álláspontot azonban sem a német pénzügyminisztérium, se a holland vezetés nem támogatta.
Amennyiben a leggazdagabb államok nem emelik meg a hozzájárulásokat a közös kasszához, akkor vagy minden tagállamnak többet kell befizetnie, vagy az egész 2014-2020-as keret csökken,
ami értelemszerűen az ezt követő költségvetésekre is majd érvényes lesz.
Az Európai Bizottság adatai szerint a jelenlegi hétéves ciklusban
Magyarország 21,5 milliárd euró (körülbelül 6700 milliárd forint) felzárkózási támogatást kap az Uniótól a föld alapú kifizetések nélkül. Összehasonlításképp Csehország 21,6 milliárd, Lengyelország 76,8 milliárd, Szlovákia pedig 13,7 milliárd euró uniós forrásban részesül ebben az időszakban.
Elemzők szerint a tárgyalások legnagyobb tétje az Európai Unió szempontjából az eurószkepticizmus terjedésének megállítása, míg a britek a kereskedelmi elszigetelődést szeretnék elkerülni.
Nagy-Britannia exportjának zöme az Unióba irányul, ezért a brit politikusok érthetően a szabadkereskedelmi megállapodáshoz leginkább közelítő eredményt szeretnének elérni de úgy, hogy az Unió engedélye nélkül új szabadkereskedelmi egyezményeket üthessenek nyélbe a jövőben, az elsők között vélhetően az Egyesült Államokkal.
Mindez jól leszűrhető a tárgyalásokkal kapcsolatban eddig elhangzott politikusi megnyilvánulásokból, melyekből a Bloomberg hírügynökség adott közzé egy összeállítást.
Angela Merkel német kancellár már tavaly júniusban például már arra figyelmeztetett, hogy
a brexit-tárgyalás nem szólhat az előnyök kimazsolázásáról".
Boris Johnson brit külügyminiszter szeptemberben a brit piac és a szabadkereskedelem előnyeit ecsetelve úgy fogalmazott, hogy „minden évben a britek isszák meg a legtöbb olasz pezsgőt, amire senki nem szeretne brit vámot fizetni. A britek fogyasztják a legtöbb olasz bort Európában."
Az olaszok gazdasági fejlesztésért felelős minisztere, Carlo Calenda erre úgy válaszolt, hogy
a brexit után mi (olaszok) egyetlen országban adunk majd el kevesebb olasz pezsgőt, a britek viszont 27 országban adnak el kevesebb halat és csipszet."
A brit pénzügyminiszter, Philip Hammond már tavaly novemberben vehemensen érvelt a szabadkereskedelem mellett érvelt, mondván, „ a kormányunk az üzleti életet bátorítja: erősen támogatja a nyitott és szabad piacokat, a nyitott gazdaságokat és a szabadkereskedelmet".
David Davis, a brexitért felelős államtitkár tavaly szeptemberben úgy fogalmazott, hogy
ez lesz minden idők legbonyolultabb tárgyalása".
Idén januárban pedig Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nevezte „nagyon, nagyon, nagyon nehéz tárgyalásoknak nevezte a kilépési procedúrát.
A máltai miniszterelnök, Joseph Muscat leegyszerűsítette a képletet, amikor úgy összegezte a brexitet, hogy
a jelenlegi helyzetnél úgysem tudnak jobb megállapodást kötni a britek.
A kilépés pártiak közül Iain Duncan Smith korábbi munkaügyi miniszter februárban kioktatta azokat, akik azt hangoztatták: nincs ingyenebéd Nagy-Britannia számára. Szerinte
a britek már annyit fizettek be az uniós kasszába, hogy már rég megvették az egész éttermet."
A bennmaradást támogató közül a legjózanabb hangot George Osborne volt pénzügyminiszter ütötte meg, aki arra figyelmeztetett, hogy
a legnagyobb exportpiacukkal továbbra is kereskedniük kell, ellenkező esetben a közös piac elhagyása a legnagyobb protekcionista lépés lesz az Egyesült Királyság történetében".