A norvég pincér szemei elkerekedtek. Riadt tekintete ide-oda ugrált Gábor és a kezében tartott 500 koronás között. „Ezzel lesz egy kis gond” – nyögte ki végül angolul.
Gábor üzleti úton járt Oslóban a múlt héten. A feleségét is magával vitte. A karácsonyi vásár forgatagából menekültek be a Friday’s lánc egyik éttermébe. Az asszony hamburgert evett, Gábor grillcsirkét. Utána kérték a számlát, hogy mehessenek.
„430 korona” – állt a cechen.
Gábor előhalászott egy 500-ast a tárcájából, a pincér meg lefagyott.
Majd felocsúdott, és elrohant (a pénz nélkül). Öt perc múlva került elő megint, és közölte, hogy nem tudnak visszaadni, mert üres a kassza. A pincér átszaladt a szomszédos két étterembe, de ott sem tartottak készpénzt. Vasárnap volt, az üzletek meg zárva.
Végül úgy sikerült megoldani a dolgot, hogy az étterem egyik alkalmazottja felvett egy ATM-ből némi koronát, és abból már vissza tudtak adni.
A Gáborék által tapasztalt jelenség nem is olyan új Skandináviában. Két éve, egy márciusi reggelen egy fekete sapkás férfi lépett be a stockholmi Skandinaviska Enskilda bank egyik fiókjába, elővett egy pisztolyt, majd elüvöltötte magát: „Rablótámadás!”
A férfi elővett egy zsákot, az egyik alkalmazotthoz vágta, és felszólította, hogy pakolja tele pénzzel. Az alkalmazott pedig hűvös nyugalommal közölte, hogy
a bankban nincs készpénz.
Se a széfekben, se az ügyintézőknél, sehol. „Sajnálom” – tette hozzá bűnbánó hangon.
Svédország 1600 bankfiókjából 900-ban már egyáltalán nem tartanak készpénzt, és
egész régiók maradtak mára bankautomaták nélkül.
Európában először Stockholmban nyomtattak papírpénzt, 1661-ben. Most, 2016-ban viszont ott tartunk, hogy Svédországban és a környező országokban valósulhat meg először a közeljövőben a teljesen készpénzmentes társadalom.
Egyáltalán nem használok már készpénzt”
– mondta a 26 éves svéd tanársegéd, Louise Henriksson. „Nincs rá szükség. A boltok nem kérik, sok bankban pedig már egyáltalán nincsen. Most már egy csokiszeletet és egy papírlapot is meg lehet venni kártyával vagy mobillal.”
A svéd buszokon már évek óta nem fogadják el a készpénzt, és a stockholmi metróra sem lehet már vele jegyet venni.
Az üzletek az országban dönthetnek úgy, hogy nem hajlandóak a fizikai pénzzel vesződni.
Tavaly Svédországban a tranzakciók mindössze 2 százaléka folyt le készpénzben,
és 2020-ra ez az arány fél százalékra csökkenhet. Az üzletekben még valamivel nagyobb a készpénzes vásárlások aránya (20%), de még mindig messze a világátlag alatt van (75%).
„A svéd társadalom öt éven belül készpénzmentes lesz” – mondta Niklas Arvidsson, a stockholmi Királyi Műszaki Egyetem professzora.
Nagyon úgy néz ki, hogy a professzornak igaza van. Gábor a Facebookon osztotta meg a fenti éttermi élményét, és számolatlanul érkeztek ehhez hasonló élménybeszámolók Skandináviából.
„Van egy lapp sátor az erdő közepén” – meséli valaki, aki Norvégiából tért haza. „Egy lapp nő ül benne, ő látja vendégül az embert.
Petróleumlámpával világít. De kártyával fizetni, azt lehet nála.”
„Amikor Helsinkiben megkérdeztem a taxistól, hogy lehet-e kártyával fizetni, úgy nézett rám, mint egy marslakóra. Azt felelte: Uram! Ez Finnország!”
A készpénzzel két fő gond van a skandinávok szerint. Egyrészt a korrupció melegágya, másrészt biztonsági kockázata is van, hiszen rablásra és erőszakra ösztönzi a bűnözőket (persze rabolni a digitális világban is lehet, de ott legalább nem kell attól félnünk, hogy a tolvaj leüt, leszúr, lelő minket).
Árulkodó, hogy Svédországban már az internetbankos azonosítóval igazolhatja magát az ember az összes hatóságnál, az orvosi rendelőkben és az egyéb hivatalos oldalakon is.