Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egyre nagyobb nemzetközi össztűz zúdul az ügyeskedő nagyvállalatokra Európa-szerte. Ezek a cégek ugyanis sok helyen vonják ki magukat a közteherviselés alól azzal, hogy más országokba juttatják el a bevételeik oroszlánrészét (jellemzően adóparadicsomokba), és ott adóznak. Varga Mihály a múlt héten jelentette be a magyar kormány ötletét a probléma megoldására: a Google-adót.
A magyar Google-adó egy Amerikában használt megoldást emelne át. A lényege, hogy egyfajta forrásadó terhelné azokat a kifizetéseket, amelyeknél nyilvánvaló, hogy egy határon túli szolgáltatóhoz megy a pénz egy nálunk zajló tranzakció után.
Mindezt a bankok bevonásával tennék.
A bankok visszatartanának egy bizonyos százalékot minden olyan kifizetésből, amely az adott vállalatokhoz megy, és továbbutalnák a saját adóhatóságuknak. Ez a levont összeg lenne a meg nem fizetett adó fedezete.
A dolog ott kezdődik, hogy Írországban 12,5 százalék az áfa, Luxemburgban pedig 15 százalék.
A nagyvállalatok pedig előszeretettel telepítik ide régiós központjaikat. Ezekben az államokban könyvelik el a nyereségüket, és ott is adóznak, tekintet nélkül arra, hogy egy adott tranzakciót melyik országban bonyolítanak le. Ennek számos módja van. A Gap például úgy csinálja, hogy a leányvállalatok jogdíjat fizetnek a Hollandiába (népszerű adóparadicsom) telepített európai központnak.
Annyi jogdíjat, hogy alig marad miből adózni utána a küldő központoknak.
Az is gyakori, hogy a cégek hatékonyan sakkoznak a különböző országok eltérő adózási szabályai között. Mondjuk a cég központja A országban van bejegyezve, és B országban működik, de A országban az a törvény, hogy a működés helyén kell adózni, B országban viszont az, hogy a bejegyzés helyén kell.
Az Európai Parlament tanulmánya szerint évi 54 és 76 milliárd dollár közé esik az az összeg, amit a kontinens bukik a nem helyben adózó nagyvállalatok miatt. Az általános módszer az, hogy
a cég leányvállalatot indít egy olyan országban, ahol alacsonyak az adókulcsok, és oda könyveli el a nyereségét.
A két legnépszerűbb európai adóparadicsom Luxemburg és Írország. De lássuk, melyik cégekről is van szó.
Az Európai Bizottság augusztus végén 13 milliárd euró adóhátralék megfizetésére kötelezte az Apple-t, mert Írországban
indokolatlan adóelőnyöket kapott állami támogatások címén
(2003-ban a cég 1 százalék áfát fizetett az Európából származó összes nyeresége után, 2014-ben viszont már csak 0,005 százalékot). A harcnak még nincs vége, Írország fellebbezett a döntés ellen a szuverenitására hivatkozva (érvelésük szerint az állami támogatások meghatározása minden ország saját joga, az EB-nek nincs hatásköre a témában). Közben Tim Cook, az Apple vezérigazgatója az európai politikai örökségre hivatkozva kelt ki a döntés ellen.
A Google nincs jóban az európai hatóságokkal. Az Európai Bizottság például azzal vádolta meg őket, hogy visszaéltek az erőfölényükkel az Android-eszközök gyártóival és a mobilhálózatok üzemeltetőivel szemben, de nem igazán sikerült még fogást találni a cégen. Csak egy példa: a Reuters szerint a keresőóriás
holland leányavállalata 12 milliárd dollárt küldött „haza” 2014-ben a Bermudán (ami, ugye, brit felségterület) működő, de Írországban bejegyzett Google Ireland Holdingsnak jogdíj gyanánt.
A keresőóriást azért itt-ott megszorongatják. Nagy-Britanniában az év elején 181 millió dollár megfizetésére kötelezték őket.
Kivételeztek a Starbucksszal a cég európai központjában, Hollandiában – állapította meg az Európai Bizottság tavaly év végén. A bizottság arra kötelezte az országot, hogy hajtsák be a 20-30 millió eurósra becsült restanciát, amit 2008 óta kellett volna leadózniuk. A cég ugyanis 2,6 millió euró áfát fizetett az országban 407 milliós nyeresége után,
azaz kevesebb mint 1 százalékot.
Hollandia fellebbezett. A Starbucks európai részlege azóta Nagy-Britanniába költözött.
Listánk egyetlen európai tagja. Az Európai Parlament azzal vádolta a svéd bútoróriást, hogy nem fizetett meg egymilliárd eurónyi adót. A Zöld párt jelentése szerint a vállalat Hollandiába gyűjtötte össze európai üzleteinek a bevételeit, majd Luxemburgba és Liechtensteinbe küldte tovább. Ennek eredményeképpen csak 2014-ben az IKEA nem fizetett ki 35 millió euró adót Németországban, 24 milliót Franciaországban és 11 milliót az Egyesült Királyságban. Luxemburgban a vállalat 477 millió euró áfát fizetett 15,6 milliárd eurós bevételek után,
azaz kb. 3 százalékot adózott.
Az Amazont az üzleti sajtó egyfajta megtért bűnösként kezeli. A cég az első techóriás, amely felhagyott a machinálással, és elkezdett úgy adót fizetni, ahogy minden rendes cég – derül ki a Guardian tavalyi cikkéből.
Ennek azért voltak előzményei. Még 2014-ben
több brit politikus is arra buzdította az embereket, hogy bojkottálják az Amazont,
miután kiderült, hogy az Amazon 4,2 millió fontot adózik 4,3 milliárd fontos bevételéből, persze Luxemburgban. Azóta a cég nemcsak a briteknél alapított helyben adózó leányvállalatot, hanem Németországban, Spanyolországban és Olaszországban is.
Tavaly került bajba a San Franciscó-i Gap is, amelyről kiderült, hogy szinte semmi adót nem fizetett Nagy-Britanniában 2011 óta, miközben a forgalma meghaladta az 1,4 milliárd dollárt. Ennek a pénznek a nagy részét a Hollandiában bejegyzett Gap BV-nek utalták jogdíj címén. A „jodgíj” elvitte a brit profitot, így nem kellett áfát fizetniük.
Ez a hat cég csak a jéghegy csúcsa. Az Európai Bizottság vizsgálatot indított a McDonald's ellen is, amely szerintük tisztességtelen adókedvezményeket kapott Luxemburgban, a Microsoftot pedig Nagy-Britanniában szorongatják, mert Írországba tolták át a nyereségüket.
Komolyabban megszorongathatják a jövőben a trükkösen adózó nagyvállalatokat. Az Európai Unió pénzügyminiszterei tavaly ősszel fogadták el az OECD akciótervét, a BEPS-et (Base erosion and profit shifting).
Ez az elmúlt 100 év legnagyobb változása a nemzetközi adózás világában”
– mondta az Origónak Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda jogásza.
A BEPS célja, hogy megfékezze az agresszív adótervezést, illetve adóelkerülést, mert a multinacionális vállalkozások az elmúlt években egyre inkább kihasználták a nemzetközi adózási kiskapukat, hogy minél kevesebb adóterhük keletkezzen. A bizottság közleménye szerint az akcióterv kulcseleme az automatikus információcsere, amely kiterjed arra is, hogy a tagállamok átláthatóbbá teszik egymás számára az adózási szabályaikat – közölte az adó/online.
A folyamat azonban lassú. A csomagot tavaly ősszel fogadták el, de az OECD csak a közelmúltban véglegesítette. Egyes feltételezések szerint a BEPS lehet az első lépés az egységes uniós társasági adózás felé.
