Ami munkaidőnek számít, és ami nem

Elsőre ugyan egyszerűnek tűnhet, mi tartozik a munkaidőbe, de munkajogi megítélése sokszor nem egyértelmű a feleknek. A tisztánlátás azért fontos, mert munkaidő alatt mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak számos, törvényből fakadó kötelezettsége van.

A munkaidő gyakorlatilag az az időtartam, ami alatt a munkavállalónak a munkaszerződéséből fakadóan munkavégzési kötelezettsége áll fenn, azaz dolgoznia kell - írja Dabrónaki Ágnes a munkajog.hu-n. A Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó, szokásos és rendszerint előforduló előkészítő és befejező tevékenység időtartama.

Mi számít munkaidőnek?

A munkavégzéshez kapcsolódó, szokásos és rendszerint előforduló előkészítő és befejező tevékenység időtartama is munkaidőnek minősül. Tehát amikor a bolti eladó reggel bekapcsolja a pénztárgépet, ellenőrzi a váltópénz meglétét, és megnézi, hogy a polcokon rendben állnak-e a termékek.

Az is munkaidő, amikor nap végén az irodai dolgozó kikapcsolja a számítógépét és elzárja az aktáit,

vagy amikor a gyári munkás átadja munkafeladatait a következő műszak dolgozójának.

Az ebédszünet nem minősül munkaidőnek Forrás: AFP/Sigrid Olsson

Ugyanakkor nem tartozik ebben körbe a munkavégzés előtti, illetve utáni átöltözés és tisztálkodás ideje, kivéve, ha az átöltözés munkavédelmi szempontból szükséges, és hosszabb időt vesz igénybe.

Munkaidőnek minősül az úgynevezett állásidő, amikor is a munkáltató nem ad munkát, nem oszt ki feladatot.

Például nem érkezik meg a munkavégzéshez szükséges alapanyag vagy irat, esetleg lemondanak egy rendelést, így a munkavállaló nem tud dolgozni.

Nem munkaidő

Az ebédszünet nem minősül munkaidőnek. A munkaközi szünet időtartama alatt a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Kivétel ez alól a készenléti jellegű munkakör, ahol a munkaközi szünet minden esetben munkaidőnek minősül (pl. vagyonőr, portás, recepciós).

Nem számít munkaidőnek a munkába járás és a hazautazás időtartama sem.

Viszont azoknál a munkavállalóknál, akik nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel. Így már az is munkaidőnek minősül esetükben, amikor otthonról elindulnak az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől hazaindulnak.

A magyar Mt. lehetőséget ad arra, hogy a felek kollektív szerződésben a munkavállaló javára eltérhessenek a munka- és pihenőidőre vonatkozó bizonyos szabályaitól - olvasható a munkajog.hu-n.