Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Időzített bombán ülnek a kínai bankok, amelyek az ipari termelés gyors felfuttatása érdekében -központi nyomásra – olyan vállalatoknak is folyósítottak hiteleket, amelyek mára a bedőlés szélére kerültek. A helyzetet a központi bank és a pártvezetés vélhetően adathamisítással, kreatív könyveléssel próbálja szépíteni, ami nem nehéz, Kínában ugyanis gyakorlatilag minden bank végső soron állami tulajdonban áll.
A Fitch hitelminősítő ma ismertetett elemzése szerint azonban a baj sokkal nagyobb mint azt korábban gondolták, és
már az adósok 15-21 százaléka fizetésképtelen.
A helyzetet mentendő a pekingi vezetés a bedőlt hitelek arányát illetően most még a csillagot is lehazudja az égről és mindössze két százalékos (!) arányt ismer el. Mivel a lakosság és a vállalatok belső tartozása óriási, jelenleg a GDP két és félszeresére rúg, ez az arány még Kínában is rendszerszintű kockázatot jelent.
Az eladósodás kifejezetten gyors tempóban következett be: 2008-ban még „csak" a GDP 125 százalékánál tartott, mivel a válságot a kínai vezetés jüan-nyomtatással és a hitelezés mesterséges fellendítésével kezelte – látszólag sikeresen.
A tényeken azonban mindez nem változtat, és ha a vállalati kötvénykibocsátás alakulását nézzük, hamar rá lehet jönni a turpisságra. Az építőiparban tevékenykedő vállalatok kötvénykibocsátása az utóbbi évben rohamosan csökkent és az összes vállalati kötvényhez képest az arányuk 40 százalékról öt százalékra esett vissza a Financial Timesban megjelent friss adatok szerint.
A magas fizetésképtelenségi mutató hátterében főként a túl gyorsan bővülő építőipari szektor áll, amelyről már évek óta látni, hogy
a mesterségesen fenntartott hitelezésből tudja magát fenntartani,
mert távolról sincs annyi piacuk, mint amennyire korábban számítottak.
A Financial Times arra is felhívja a figyelmet, hogy a gazdaság növekedésének egyik kulcsa az a vállalati kötvénykibocsátás, amelynek felfutása azonban szintén nem a valós gazdasági folyamatoknak köszönhető, sokkal inkább a bőkezű állami hitelezésnek.
A kötvénykibocsátások 2014-ben még a GDP 30 százalékát tették ki, ma azonban már a 120 százalékát,
ami óriási kockázatokkal jár a pénzügyi szektor egészét tekintve.
A harmadik rendszerszintű probléma, hogy közel három éve több pénzt visznek ki az országból, mint amennyi beérkezik, és a Fitch számításai szerint idén már 540 milliárd dollár hagyta el Kínát.
A helyzeten előbb-utóbb csak úgy lehet javítani, ha a kínai központi bank végre rászánja magát a kamatemelésre, mert a jelenlegi 4,35 százalékos alapkamat nem elég vonzó ahhoz, hogy a külföldre menekített pénzek inkább otthon maradjanak.
A kamatemeléssel azonban okkal vár ki Peking:
a már most is magas bedőlési mutatót még jobban rontaná, ha magasabb kamatokat kellene az eladósodott vállalkozásoknak visszafizetniük.
A helyzetet a Fed decemberi kamatdöntése is bonyolítja, Janet Yellen elnök-asszony ugyanis már tett egyértelmű utalást arra, hogy nem halaszthatják tovább az alapkamat szintjének emelését. Ebben az esetben a már most is erős dollár még kapósabb lesz a kínai befektetők számára, és több tőke hagyhatja el az országot.
A bedőléseket és a tőkekimentést leginkább a középméretű kínai bankok érzik meg, de ez a problémahalmaznak ez csak egy része.
A jüan stabilizálása érdekében egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik a kamatemelés Kínában is,
márpedig ez a kínai fizetőeszköz erősödésével jár, amit a pekingi vezetés mindenképp el szeretne kerülni a kereskedelmi versenyképesség fenntartása céljából.
