A kockázati tőkéseknek nem, de Bill Gatesnek tetszik az ötlet

Kedves kutatók, tudtátok, hogy saját Facebookotok van?

ResearchGate. Így hívják azt a berlini startupot, amely forradalmat vinne a tudományos kutatásba. Diplomái szerint az alapító informatikus és orvos, számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a két terület metszetén indul el.

Ijad Madisch nyolc évvel ezelőtt indította el a vállalkozását, amikor szemet szúrt neki, hogy a tudományos publikációkban közölt eredményekről a nagyközönség szinte semmit nem tud. Mindezt azért, mert maguk a kutatók újra meg újra ugyanazokba a hibákba esnek bele.

A ResearchGate közösségi oldal mindenkinek, aki valamilyen tudományos munkát végez, akár laboratóriumban, akár nagyvállalatnak – pillanatnyilag tagja például több mint 1100 Google- és majdnem 200 Facebook-alkalmazott. Igaz,

mindezt egy magyarországnyi felhasználó közül.

Madisch úgy nyilatkozott a Business Insidernek, a cég elsősorban megosztásra biztatja a felhasználókat – mármint a tudományos eredményekére. Hiszen valahol már publikálták azokat, szó sincs szakmai titkokról. A számok nyelvén mindez nyolc évet és több tízmillió tudományos adatot jelent. A forgalom alapját havonta több mint kétmillió disszertáció vagy tudományos cikk adja, ide olykor befér a konferencia-előadás, a nem szaklapban megjelent írás, sőt néha a nyers adat is.

Fontos és még fontosabb projektek

A szájt legfrisebb fejlesztése egy projektplatform. A súlyos tudományos kérdésekben sürgeti a párbeszédet, mint például a HIV-fertőzés vagy a klímaváltozás támájában. Ha ugyanis egy kutató eredményeket publikál,

az első, általában nagy horderejű bejelentés után csak akkor közölhet új részeredményeket, ha újra meg újra megírja az eredeti állítást is.

Ezt a kényszerkört emeli ki a rendszerből a Projects.

A funkció összeköti a tudóst és a közönségét: bárki feltehet kérdéseket az itt futó témákban kísérleteket végző kutatóknak. A kutató így visszajelzést kap, sőt még akár javaslatokat is, ettől a témákat is egyszerűbb rendszerezni. Arról nem is beszélve, hogy a kutató a közösségi média tempójában, gyakorlatilag a vírusvideók terjedési sebességével rátalálhat azokra, akik ugyanazon a részterületen dolgoznak, mint ő.

Kedves kutatók, tudtátok hogy saját Facebookotok van? Forrás: Wikimedia Commons

Az öt hónap alatt 140 ezer feltöltött projekt témáinak spektruma

a madárinfluenzától a túlsúlyig, a maláriától a 3D-nyomtatású protézisekig terjed.

Itt forog például egy Nasa-kísérlet egy hawaii vulkánon, ahol elszigetelt buboréklaboratóriumban marsbeli körülményeket szimulálnak. A tudomány Facebookja szakmai presztizsét jól érzékelteti, hogy bár minden résztvevő internet-hozzáférését nagyon szigorúan korlátozzák, a ResearchGate azon kevés weboldal egyike, amelyet használhatnak.

Szép, de miből akar megélni?

Mivel a regisztráció ingyenes, kezdő fázisában

a befektetők többsége a saját kételyein kívül nem sok mindennel támogatta a startupot.

Amikor az első két évben a felkeresett kockatőkések azt kérdezték Madischtól, mitől várja a bevételt, ő csak a hatalmas potenciállal tudott érvelni: “Azt hiszem, nem értik a lényeget. Ha ez a projekt bejön, radikálisan

átírhatjuk az uralkodó tudományos szemléletet. Ez sokkal nehezebb, mint pénzt keresni

egy közösségi hálóval.”

2013-ra aztán kellőképpen érthetővé vált ez a bizonyos lényeg, Bill Gates vezette a 35 millió dollárt hozó befektetői kört. Ma az a cég legfontosabb bevételi forrása, hogy hirdetési felületet ad el. Madisch szerint 2500 különböző intézmény hirdetett meg nyitott pozíciót a ResearchGate-en. Újabban azt fontolgatják, hogy virtuális piacteret hoznak létre, ahol műszerekre épp úgy rá lehet keresni, mint tudományos szolgáltatásokra. Az alapító úgy véli,

csak az Egyesült Államokban 30 milliárd dolláros piacról van szó.

Madisch egyébként azon ritka startupperek egyike, aki nem gondolkozik exitben (kiszállásban). Független akar maradni és hosszú távra tervez. De ami azt illeti, az életcélja a Nobel-díj.