Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Lassan 10 éve reménytelenül gyenge állapotban van a világgazdaság:
mondta Forián-Szabó Gergely egy háttérbeszélgetésen. Szerinte az adósságcsapdából való kikecmergéshez kedvezőtlenek a feltételek, ugyanis a jelenlegi nyomott növekedési környezetben az állományok „elinflálását” – minden próbálkozás ellenére – még mindig nem sikerült elindítani, hosszabb távon pedig a demográfiai tényezők nehezítik az adóssághegyek leépítését.
A világpiac 2008-as összeomlásra a jegybankok a kamatok gyors csökkentésével, illetve fiskális lazítással válaszoltak. Csakhogy
az alacsony kamatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket,
a hitelezés nem pörgött fel, és az inflációt sem sikerült feltámasztani. Erre a helyzetre előbb az angolszász országok, majd Japán, és végül Európa is a mennyiségi élénkítés eszközével reagált.
Az eszközvásárlási programokkal sikerült stabilizálni a piacokat,
egyes országokban óvatosan megindult a hitelezés is, de igazi áttörést a mennyiségi élénkítés sem tudott elérni.
Az elmúlt időszakban
az alacsony kamatszinteket nem arra használták, hogy csökkentsék az adósságot,
hanem növekedésösztönzésre – több-kevesebb sikerrel. Így most messze sokszorosa az adósságszint a korábban látottaknak.
A hosszú idősorok alapján a mostanihoz mérhető adósságokra csak a háborús időszakokkor volt példa: elég megnézni az Egyesült Államok (vagy például a britek) adósságának alakulását – az amerikai polgárháború, az első illetve a második világháború, valamint az iraki háború idején is jelentősen megnőtt az adósságállomány.
A GDP-arányos adósságráta kétféleképpen javítható a szakértő szerint: az elsődleges egyenlegen kell javítani, vagy a kamatkiadást kell csökkenteni. Forián-Szabó szerint a reálkamatot kellene minél inkább a negatív tartományba lenyomni, azonban ennek is van egy alsó korlátja.
Alapesetben monetáris ösztönzésnek több fokozata van:
Ezeken kívül szóba jöhet még a fiskális élénkítés, a különféle szerkezeti reformok, valamint a „helikopterpénz”.
Az alapkamatok már gyakorlatilag 0-án vannak, míg a mennyiségi élénkítés már csak kis hatással van a szereplőkre – Amerikában (Fed), az euróövezetben (EKB) és Japánban (BoJ) egyaránt. A monetáris eszköztár kimerülése után ismét a kormányok felé irányul a figyelem. A Pioneer Alapkezelő közleménye szerint a klasszikus költségvetési élénkítés megfelelő célzottsággal hatékony eszköz lehetne, de a magas államadósság-szintek gátat szabnak az állami költekezésnek.
Ilyen az ideális élénkítés
> Elsősorban a fogyasztást és a beruházásokat ösztönzi.Összességében sokat javultak a fiskális politikának köszönhetően a költségvetési pozíciók – az államháztartási egyenleg például az euróövezetben 0 fölé kúszott –, ugyanakkor
az államadósság továbbra is magas,
amelynek a ledolgozása a demográfiai tényezők miatt is egyre nehezebb – nő a 65 évnél idősebbek aránya a 15-64-es korosztályhoz mérten. Forián-Szabó szerint az állam nem csak a költségvetés ciklikus pozíciójának szabályozásával tud segíteni, hanem az ösztönzők és az intézményrendszer alakításával is sokat tehet a növekedési lehetőségek kitágításáért. A hosszabb távú eredményekkel kecsegtető strukturális reformoknak gyakran a politika választási ciklusokból eredő rövidlátás szab gátat.
Az élénkítésnek van még egy kockázatos eszköze, amely a fiskális és monetáris politika szoros együttműködését feltételezi:
a szakirodalomban csak „helikopterpénznek” hívott megoldás tulajdonképpen pénznyomtatásból fedezi a költségvetési élénkítést.
A „helikopterpénz” hasonlít a fiskális lazítás jegybanki eszközvásárlásokkal kombinált módjához, de vannak fontos különbségek. A legfontosabb, hogy az államnak nem kell visszafizetnie a költekezés költségeit senkinek, mert azt a jegybanki pénzteremtés fedezi. Ezt sokfelé épp a jegybanki függetlenségre hivatkozva szigorúan tiltják, de Forián-Szabó mégis úgy látja, hogy ez
a klasszikus pénznyomtatás új távlatokat nyithat meg az élénkítés előtt,
és szerinte az új megoldásokra nyitottabb Japánban – ahol szinte teljes szimbiózisban él a kormány és a jegybank – hamarosan „nagyban” is kipróbálhatják.
A gazdaság mérete miatt Magyarország sokkal korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik. A jegybanki eszköztár élénkítési lehetőségei kimerülőben vannak – a kamatcsökkentési ciklus is véget ért –, így Forián-Szabó szerint a labda a kormány térfelén pattog.
A hazai monetáris politikáról a szakértő azt mondta, hogy
ami a monetáris politikai lépéseket illeti, „az egy bevállalható történet”.
Szerinte maradt még mozgástér, így például egy forinterősödést is meg lehet akadályozni, és a kamatcsökkentési ciklust is újra lehet indítani. „Inflációs oldalon zöld a lámpa, és deflációs veszély sincs” – mondta Forián-Szabó.
A növekedési potenciált tartósan növelő átfogó szerkezeti reformokra a politikai ciklus miatt – két év van még a választásokig – nem számíthatunk, így került képbe a rövid távú fiskális lazítás.
„Szerencsére az elmúlt években a sérülékenység sokat csökkent: a külső egyensúlyi pozíció bőven elbír egy kis keresletnövelést, emellett a költségvetésben is keletkezett némi mozgástér. A hiány növelése ugyanakkor szembemegy a kormány korábbi államadósság-csökkentő terveivel. Egy kisméretű, a GDP körülbelül 0,5 százalékára rúgó költségvetési lazítás különösebb kockázatok nélkül végrehajtható, ugyanakkor ennek a növekedésre gyakorolt hatása is átmeneti és korlátozott maradhat” – véli a Pioneer Alapkezelő igazgatója.
