Akik hobbijukból építettek sikeres karriert

Mautner Zsófi gasztroblogger és Dóra Melinda Tünde kertész beszélt arról, hogyan adták fel sikeres és szeretett állásukat azért, hogy hobbijuknak szentelhessék minden idejüket. Tették mindezt úgy, hogy nem csak megélnek belőle, de virágzó karriert is építettek.

Mautner Zsófit nem kell bemutatni annak, aki az elmúlt két évben valamikor is bekapcsolta a tévét, látott szupermarket-reklámújságot, vagy elsétált egy könyvesbolt gasztrorészlege előtt. A hazai gasztronómia egyik legszínesebb és legsokoldalúbb személyisége. Ismertégét főzőműsorainak, szakácskönyveinek, magazinos publikációinak, és Chili és Vanília című blogjának köszönheti.
Azt viszont kevesen tudják róla, hogy Zsófi Brüsszelben dolgozott diplomataként 2003 és 2008 között. Az Európai Bizottság állandó képviseletén esélyegyenlőséggel, kultúrával és oktatáspolitikával foglalkozott. Majd

kizárólag hobbiként 2005-ben gasztorblogot indított, ami egy idő után túlnőtt a kedvtelésen.

Így lett egy hat nyelven beszélő diplomata az ország háziasszonya.

Budai lányként huszonéves koráig sosem fogott kapát Dóra Melinda Tünde, aki ma már a főváros legfelkapottabb éttermeit látja el kiváló minőségű zöldségekkel. Melinda gazdasági újságíró, korábban a Budapest Business Journal főszerkesztője volt.

Néhány éve fogalmazódott meg benne, hogy jó minőségű alapanyagokból szeretne főzni,

és egy 10 négyzetméteres keretet alakított ki.

Majd interjút készített egy Michelin-csillagos étterem séfjével, akitől megtudta, hogy állandó probléma náluk a minőségi és egyedi alapanyagok beszerzése. Ezért keresnek valakit, akit megtaníthatnak arra, hogy kell ezt úgy csinálni, hogy igazodjon az ő keresletükhöz. Így lett a Costes az első étterem, amelynek beszállított Melinda. Kertészet iránti szenvedélyéről egyébként nemrég könyvet is írt.

Ezen a ponton fonódik össze a két üzletasszony története, leegyszerűsítve:

az egyik megtermeli, a másik megfőzi.

Valójában, ennél jóval bonyolultabb a történetük, hiszen mindketten réspiacon tevékenykednek, és nem a meanstreamet képviselik: Zsófi nem paprikás krumpliról blogol, és Melinda sem a piacok 52. termelője. Az egyedi, a különleges, az új az ő asztaluk.

Réspiacot találtak

Ahogy az általában lenni szokott, réspiacra úgy bukkan az ember, ha találkozik egy problémával, amire ő megoldást tud. Zsófi azt tapasztalta, hogy ugyan ő a brüsszeli piacokon mindenféle különlegességet megismert, a háziasszonyok többsége viszont nehezen kísérletezik. És ugye ha nincs kereslet, akkor a kínálat is felesleges. Az éttermesek pont ezért vadásszák a kísérletező termelőket, mert nagy teher lenne mindent külföldről beszerezni.

Mautner Zsófi gasztroblogger és Dóra Melinda Tünde kertész Forrás: Dudas Szabolcs

Melinda is ugyanezzel a problémával szembesült, és bebizonyította, hogy

igenis van kereslet a különlegességekre.

Szerinte kizárólag a hagyományaink miatt nincsenek itthon nagyszámban különleges zöldségek, mert minden környezeti tényező adott hozzá, a technológia egy kicsit más. Az újdonságokat, a lila paradicsomot viszont kóstoltatni kell, hogy ne idegenkedjenek tőle az emberek, és megszeressék.

Elsőnek lenni

Zsófi az első hazai gasztrobloggerek között volt. Akkor még nem volt ez a műfaj akkora sláger, mint napjainkban. Külföldi oldalakba is csak elvétve botlott az ember. Tanfolyamokra járt, külföldi kurzusokra, és szerinte azért fogadták el őt a szakmában, mert sosem pozícionálta magát séfként, inkább profi háziasszonynak.

A média és a kiadók felkéréseit felfelé vezető lépcsőknek tartja, ami egyszer csak eléri a csúcsot, és nincs tovább hova fejlődni. Az mozgatja, hogy mindig valami újat csináljon.

Minden kezdet nehéz

A kezdeti bukdácsolásokat is meg kell tapasztalni Melinda szerint, ő például volt, hogy komplett vetéseket gazolt ki. Kezdetben mindent termesztett, amit csak létezett, hogy kitapasztalja mit hogyan érdemes termeszteni. Amikor bizalmat szavaztak neki az éttermek, és híre ment, hogy van itt valaki, aki próbálkozik, akkor még több megkeresést kapott. Elmondása szerint nagyon türelmesek voltak a megrendelői a kezdeti kudarcai iránt. Mára két üzlettársa is van, és csúcsidőszakban 8-9 embert alkalmaznak.

Hétszáz féle vetőmaggal dolgoznak, és ötszáz terménnyel gazdálkodnak.

Mindezek nyilvántartása és gondozása mind gépészeti, mint informatikai munkát igényel.

A kezdeti bukdácsolásokról Mautner Zsófi is bőven beszámolt. Elmondása szerint a főzést azért is egyszerűbb ebből a szempontból, mert nagy a mozgástér, és időközben is lehet korrigálni, ha valami rossz irányba halad.

Támogatás, de mikor?

Eu-s pályázatok is sokat segíthetnek a fiatal gazdáknak. Melinda több olyan fiatal gazdát is ismer, akinek megkönnyítette a kezdeti időszakot a támogatás. Saját gazdasága tekintetében viszont még korainak érzi a forrásbevonáshoz, mert véleménye szerint

akkor érdemes pályázni, amikor már bizonyított a piacon az adott vállalkozás.

Az uniós lehetőségeket ő inkább a határon túlnyúló kereskedelemmel használja ki, könnyen szerez be vetőmagot külföldről, probléma nélkül jut szlovák fátyolfóliához, vagy román geotextíliához.

Új munka, új élet

A vállalkozói léthez új életforma is társul. „Hatalmas változás volt, egy budai lány gazdálkodik, a kertészkedés mellett gépészkedik is. Amikor sáros gumicsizmában álltam a Baumax közepén, ott azért elgondolkodtam, amennyire nagy is a változás. A vetésterv elkészítése pedig annyi agymunkát igényel, hogy néha úgy érzem, többet gondolkodom, mint újságíróként valaha" – mondta Dóra Melinda.

Abban mindketten egyetértettek, hogy

egyszerre áldás és átok, ha valakinek a munkája a szenvedélye.

Ilyenkor nehéz letenni a munkát, és könnyen megfeledkezik az ember arról, hogy van más is a világon. Nagy feladat megtalálni az egyensúlyt.

Profitálnak a múltból

Egy új vállalkozás kezdetén a sok információ begyűjtése nagyon fontos minkét nő szerint. Melindát elmondása szerint ebben segítette újságíró múltja is: sok helyről informálódott, és nem hagyta, hogy egy-egy fals tudásfoszlány elvigye. Emellett a gazdasági területen szerzett tapasztalatokból is sokat profitált, szerinte

az egyik legfontosabb, hogy jól látható legyen, mi a bevétel, és mi a tényleges profit,

hiszen csak így derülhet ki, hogy valóban mennyire jövedelmező a munkája. Azt tanácsolta, hogy mindig legyünk tisztában azzal, hogy mikor hogy állunk. Ehhez szükséges némi hátralépés.

Zsófi a gasztronómiában szintén kamatoztatja diplomata múltjából szerzett tudását. A társadalmi, gazdasági és kulturális vonalat egyaránt. Például készített könyvet Budapesten élő bevándorló családokkal, és gyakran főz külföldön is magyar vacsorákat. Nem régen megjelent angol nyelvű szakácskönyvével Tajvanra is hívták, hogy Magyarországot képviseli, szóval

országimázs területen is munkálkodik, még ha nem is direktben.

Ezt komolyabb diplomáciai feladatnak tekinti, mint korábbi munkáját.