Az uniós országok költségvetései közül Magyarországé a legkevésbé átlátható. A teljes rangsorban olyan országok közvetlen szomszédságában tanyázik a magyar költségvetés (a tavalyi, 2014-es), mint Szerbia, Kenya, Ecuador és Azerbajdzsán. És nem csak az első helyezett Új-Zéland vagy az ötödik Egyesült Államok veri toronymagasan, de Románia, Peru és Uganda is.
A felmérésről
A felmérés 140 ténybeli kérdést tartalmaz, ezek segítségével értékelik a költségvetés elszámoltathatóságát. A költségvetés átláthatóságát 109 kérdésre adott válasz alapján értékelik, ennek eredményeként kapják meg az Open Budget Index (Nyílt Költségvetési Index) 0 és 100 közötti pontszámát. A második alappillért a nyilvánosság részvételének lehetőségére vonatkozó 16 kérdés alapján ítélik meg. Az utolsó 15 kérdés a felügyeleti pillért értékeli, ennek keretében az egyes országok törvényhozásának és számvevőszékének felügyeleti lehetőségeit értékelik. Mindegyik kérdéscsoport külön pontszámot kap.A költségvetési rendszerek átláthatóságáról szóló Open Budget Survey most vizsgálta először Magyarországot. Az elemzés készítői csak tényeket vesznek figyelembe, például, hogy rendelkezésre állnak-e bizonyos költségvetési dokumentumok, szerepelnek-e azokban adott elemek, nem pedig véleményeket, mint a Transparency International korrupciós indexe.
Első körben az felmérést összeállító International Budget Partnership (IBP) helyi partnerszervezete (Magyarország esetében ez a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest) elkészíti a jelentését, amit megküld az IBP-nek. Ők ellenőrzik az eredményeket, aztán külső szakértőkkel is ellenőriztetik őket, majd megküldik az érintett ország kormányának véleményezésre. A végső jelentést csak ez után teszik közzé.
A Nemzetgazdasági Minisztérium a jelentés minden pontját jóváhagyta, csak négy ponthoz fűzött rövid kommentárt,
mondta el az Origónak Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője.
Magyarország gyenge eredmény oka, hogy a kormány a nemzetközileg elfogadott 8 legfontosabb költségvetési dokumentum közül hármat – a költségvetési irányelveket, a féléves jelentést és a polgárok költségvetését – el sem készít, a másik öt közül négynek a tartalma pedig még a balkáni országokat is magába foglaló régiónkban jellemző színvonaltól is elmarad, mondta Romhányi Balázs. Az egyetlen kivétel a számvevőszéki jelentés, amelynek tartalma valamivel jobb színvonalú még a fejlett országok átlagánál is.
A polgárok költségvetése
A költségvetés egyszerűsített, közérthető, vizualizált formában. Kiderül belőle, milyen forrásokból mennyi bevételhez jut az állam, és mire költi a beszedett pénzt. A polgárok költségvetése Magyarországon olyannyira nemlétező dokumentum, hogy a kifejezés sem létezik hivatalosan.A költségvetési törvénnyel komoly probléma továbbá, hogy az indoklásában a magyarázatok szegényesek, alig tartalmaznak érdemi információt. Az is aggályos, hogy az elfogadott költségvetés táblái nem frissülnek. Vagyis egy példán szemléltetve,
ha valaki mondjuk arra kíváncsi, mennyi pénz ment a költségvetésből 2014-ben közmunkára, hiába nézi meg a költségvetési törvényt.
Abban csak az van benne, mi szerepelt a törvényjavaslatban; ha a parlament a javaslat tárgyalása során módosítja a számot, az már nem kerül bele az elfogadott törvény táblájába. Az elfogadott módosítók közül persze rengeteg munkával ki lehet szálazni a változást, de ez aligha jelent átláthatóságot.
Az, hogy a költségvetés átlátható legyen, nem csak esztétikai vagy erkölcsi kérdés, de nagyon sok pénz múlhat rajta. Az átlátható költségvetéssel rendelkező országok olcsóbban, kevesebb felárral tudják finanszírozni az államadósságukat.
A hitelminősítők ugyanis sokkal inkább hajlamosak leminősíteni az átláthatatlan költségvetéssel rendelkező országokat,
hiszen az átláthatatlanság bizonytalansági tényező. Ez az összefüggés a gazdasági válság még inkább felerősödött, véli Romhányi Balázs.
A költségvetés átláthatóvá tételéhez viszont nem kell pénz, csak politikai akarat, hiszen csak néhány újabb dokumentumot kell elkészíteni, illetve olyan információkat kell nyilvánosságra hozni, amikkel a kormány feltehetően amúgy is rendelkezik. Az IBP a következőket ajánlja a magyar kormánynak:
Ezt Romhányi Balázs a következőkkel egészítette ki:
A magyar költségvetés egyébként nem csak az átláthatóság tekintetében teljesít rosszul: sokkal jobban be kellene vonni a nyilvánosságot a tervezésébe. Ehhez különböző módszerekkel (például felmérésekkel, fókuszcsoportokkal) fel kellene mérni az emberek véleményét a költségvetési kérdésekről,
a minisztériumoknak és a költségvetési intézményeknek pedig nyilvános meghallgatásokat kellene tartaniuk, ahol független szakértők is elmondhatják a véleményüket.
Ami a felügyeletet illeti, az Állami Számvevőszék megfelelően, sőt jól ellátja a szerepét. Ugyanakkor jó lenne, ha a jelentései közérthető formában is megjelennének. A parlament felügyeleti jogköreit viszont szélesíteni kellene. A parlamentnek még a költségvetés beterjesztése előtt tárgyalnia kellene az irányelvekről, igaz, ehhez az kellene, hogy legyenek irányelvek. A kormánynak pedig rendszeresen egyeztetnie kellene a költségvetési kérdésekről az országgyűléssel.
Romhányi Balázs szerint nagyon fontos lenne, hogy érdemben szűküljenek a kormány lehetőségei arra, hogy közpénzeket a parlament által nem jóváhagyott célokra fordítson: vagyis hogy a tartalékokat és a maradványokat teljesen kötetlenül csoportosíthassa át. Az ügyvezető szerint
az Országvédelmi Alap puszta léte a parlamenti kontrollt sérti",
ezt ugyanis, legalábbis az őszi határidő után, a kormány bármire elköltheti.
Mindennek természetesen intézményesített, jól bejáratott keretek közt kellene működnie, hogy ne épp az aktuális miniszter hangulatától függjön, mennyire átlátható a költségvetés, mennyire vonják be a készítésébe a nyilvánosságot vagy mekkora a parlament ellenőrzése. India például az előző felméréshez képest nagyot rontott, mert 2014-ben választások voltak, és nem értek rá átlátható költségvetést készíteni.