Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az alábbiakban Sarkadi-Szabó Kornél, a Shark Vision ügyvezetőjének és piaci szakértőjének legfrissebb blogbejegyzését olvashatja.
Szeptember végén kerül sor az amerikai-kínai csúcstalálkozóra. Mindenki ennek a találkozónak a kimenetét, témáját találgatja. És nem csak azért, mert a kínai-amerikai kapcsolatok befolyásolhatják a kínai gazdaság pályáját is főleg a kereskedelmi kapcsolatok révén, hanem abból a szempontból is fontos, hogy jövőre az Egyesült Államokban elnökválasztás. Tehát itt politikai mozgatórugók is szerepet játszanak az amerikai fél részéről. Emiatt is rendkívül nehéz jósolni - írja a SharkVision.hu blogon Sarkadi.
Harmadrészt múlt héten zajlott Kínában a világháborús katonai parádé, ahol Kína több, mint 12 ezer katonát és 500 harci járművet vonultatott fel, valamint interkontinentális ballisztikus rakétáktól kezdve egy sor modern hadi felszerelést. Itt megszólalt a Kínai Népköztársaság elnöke, a párt főtitkára, Hszi Csin-ping is, ami Sarkadi-Szabó Kornélt a Szovjetunió régi kommunikációjára emlékeztette. Hiszen az elnök azt mondta, hogy Kína továbbra is elkötelezett a világbéke iránt. Meg kívánja őrizni a világbékét, a szomszédos államokkal is békére törekszik, kiegyensúlyozott kapcsolatra. De hát ugye ezt lehetett hallani régen a szovjet vezetőktől is a 60-as, 70-es években.
A főtitkár beszédének és a katonai felvonulásnak is inkább erődemonstráció szaga volt. És az a tény figyelem felhívó, hogy a második világháború óta nem tapasztalt közelségbe kerültek Amerikához kínai hadihajók: a napokban Kína 5 hadihajót irányított Alaszka partjaihoz. Sorozatban követ el légtérsértést Japán, Fülöp-szigetek és más, szomszédos államok határaival szemben. Területi követelésekkel lép fel a Dél-Kínai tengeren, próbálja kipuhatolni az ingerküszöböt a szomszédos államok részéről.
Egy amerikai politikus fogalmazta meg ezt jól:
Kína tapogatózik, ami a katonai, hadi erejét, hatalmát illeti.
Dönt bizonyos lépésekről, majd megvárja annak politikai hatásait, és eszerint cselekszik a következőkben.
Sarkadi szerint ugyanez történik gazdasági területen, a válság kezelésén is. Hozott bizonyos intézkedéseket: tőkeinjekciók, belső piaci beavatkozás, jüan-leértékelés, kamatcsökkentések, de már picit megkésve, hisz Kiszabadult a szellem a palackból. Amíg ezeknek nem látja a pontos hatásait, nem hoz további döntéseket.
Ez a fajta „húzd meg – ereszd meg” hozzáállás látszódik politikai fronton is. Ezért baromira nehéz jósolni a kimenetét a kínai folyamatoknak, mert
a kínai kommunista párt vezetésének az az elsődleges szempontja, hogy fenntartsa a hatalmát bármilyen eszközzel.
Ha úgy látják, hogy életszínvonal csökkenése vagy nem elégséges növekedése veszélyezteti ezt a hatalmi pozíciót, akkor nagyon könnyen agresszív lépésekhez is folyamodhatnak, mint egyébként részben ezt megtették a belső piaci szereplők felé különböző hatósági vizsgálatokkal, szankciókkal, vagy éppen ezt fokozhatják külső lépésekkel, mint bármely autoriter állam, lásd Oroszország.
Nagyon sok fél-diktatórikus állam stratégiája, hogy ha romlanak a belső feltételek, a piaci kilátások, nagyon sokszor elkezdi a figyelmet egy katonai beavatkozás, egy rendkívüli helyzet felé terelni erődemonstrációként is, felhasználva az agresszív cselekedet. Ettél félnek most már sokan, hogy Oroszországhoz hasonlóan Kína is ezzel próbálja meg agresszív szereplőként fellépve palástolni a gazdaság belső gondjait, ezzel próbálja meg a lakosság figyelmét elterelni.
