Csapda is, trambulin is lehet a legszemélyesebb kérdés az interjún

Businesswoman interviewing job applicant

„Meséljen magáról valamit.” Ha járt már állásinterjún, ez ismerős lehet, és még az is elképzelhető, hogy nem esett jól a helyzet. De senkinek nincs oka arra, hogy sarokba szorítva érezze magát. Elegánsan és könnyű kézzel megfordíthatja a kérdést.

„Meséljen magáról valamit. Tudja, azért így fejezem ki magam, gyaníthatóan több ezer interjúztatóval együtt, mert ezzel két legyet ütök egy csapásra. Egyrészt jeget török, ne feszengjen már ilyen kellemetlenül előttem, mégiscsak felnőttek volnánk, és még legalább hat embert meg kell hallgatnom maga után. Másrészt igenis fontos, hogy a személyiségéről is legyen valamilyen benyomásom. Egyszóval, az ég áldja meg, ugyan áruljon már el valamit, amire még maga sem számít, hát még én.”

Forrás: PhotoAlto/Odilon Dimier

Ha ezt ugyan nem is fogjuk hallani az interjúztató szájából, körülbelül erről van szó. A probléma az, hogy amikor válaszolni akarunk, sem a túl kevés, sem a túl sok személyes információ nem szerencsés. Semmi okunk arra zúdítani ki tudja, mennyi, ki tudja, mit, akit először látunk életünkben. Ugyanakkor ha az illető zárkózottságot észlel, arra fog következtetni, valamit rejtegetünk.

Egyáltalán miért van szükség személyes infóra?

„Amikor egy ilyen kérdést tesz fel az interjúztató, akkor többféle szándék vezérelheti, de az biztos, hogy ezzel az egyszerű kérdéssel sok információt megtud a pályázóról – kezdi Lerf Andrea coach. – Sokakban fel is merül, vajon miért van erre szükség, hiszen az önéletrajzát elküldte, ismerik a tartalmát, akkor most mit meséljen még magáról. Mégis nagyon sokat elárul magáról a jelölt azzal, mi az első, ahova a fókuszt helyezi, mit emel ki magáról, mit tart fontosnak. Érdemes ezért erre a kérdésre előre felkészülni, átgondolni, miről is szeretnék beszélni, hogyan mutatnám be magam röviden egy olyan embernek, aki még sosem találkozott velem úgy, hogy tényleg a legfontosabb információ menjen át. Sőt akár érdemes a megpályázott pozíció, cég alapján is végiggondolni életutunkat, hogy abból mely események, tapasztalások kiemelése erősít minket az interjúztató szemében. Például ha felelősségteljes pozícióra pályázunk, akkor érdemes olyan történeteket elővenni az életünkből, és azokat akár egy kicsit hosszabban elmesélni, amely éppen ezt a tulajdonságunkat támasztja alá.

Ilyenkor általában azt is próbálják figyelni, hogy az egyes élményeinkből milyen kompetenciákat tudtunk megszerezni, és ennek milyen mértékben vagyunk a birtokában."

Maradjon semleges az információ

Bár nagy a kísértés, hogy a kérdésben szereplő „valamit” szóra a szakmai múltunk impozánsabb pillanataival válaszoljunk, célszerű inkább jellemző, de semleges vizekre evezni. Tipikusan ilyen a hobbi. Ha például eláruljuk, hogy teniszezünk, azt tovább szőhetjük azzal, mióta űzzük, miért nem a squash-t választottuk, mit tanulunk belőle edzésről edzésre. Ha kórusba járunk, sakkozunk, patchwork takarókat készítünk, az milyen hatással van ránk, mit szeretünk benne, mit tett hozzá a személyiségünkhöz? Ha megfogalmazzuk, hogy minden februárban síelni megyünk öt baráti házaspárral és családdal, annak még igazán semmi köze a vallomáshoz. De azért eleget fed fel rólunk – nem sokat, nem keveset. Épp amennyire a helyzet személyes anélkül, hogy határt lépnénk át, vagy hogy túl zárkózottnak mutatnánk magunkat.

Amikor rendezvényszervezőként önkénteskedtem...

„Érdemes beleszőni a mondandónkba azokat az eseményeket, amelyeket a cv-nk nem tartalmaz, vagy amit szeretnénk kiemelni, aláhúzni magunkról – mondja Lerf Andrea. – Nem biztos például, hogy az is benne van az önéletrajzunkban, ha egy szervezetnél közönségszervezőként vagy rendezvényszervezőként is tevékenykedtünk hobbiból. Az interjún azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy elmondjuk, ebben is van már jártasságunk. Meséljük el, mit csináltunk pontosan, és miket tanultunk belőle, miként járult ez hozzá a fejlődésünkhöz.

Szóval mindenkit bátorítanék arra, hogy interjú előtt olyan szemmel is fussa át az önéletrajzát, hogy miként mesélne magáról, és melyek azok a részei életének, amiket mindenképpen szeretne elmesélni, kicsit jobban, bővebben kifejteni" – így a szakember.

Fél hatkor keltem, futottam, a cipőm 24 ezer forintba került

A szabadidőnkről beszélni veszélytelen, de nagyon informatív választás. Ha az interjúztató jól figyel, néhány szóból sok hasznosat tudhat meg rólunk. Jóga és futás? Akkor nekünk fontos az egészség, fontos, hogy energikusan lássunk neki a feladatainknak, és erre nem sajnáljuk az időt. Keresztrejtvény és könyvek minden mennyiségben? Vagyis nincs nap, hogy ne akarnánk tovább élezni az elménket. Jártunk már golfpályán, és kifinomult ízléssel választunk éttermet? Gond nélkül ránk lehet majd bízni az igényes ügyfeleket. Minden második hétvégén jótékony eseményekre járunk, és visszük magunkkal a gyerekeket is, hadd tanulják meg minél korábban? Komoly személlyel van dolgod, kedves interjúztató.

És az átmenet: személyesből szakmaiba

Egy egyszerű, de előre kitalált átkötéssel indíthatunk. „Szeretek ezzel foglalkozni, igazi szenvedélyem a [legfontosabb hobbi]. De azt, hogy ki vagyok, nagyban meghatározza az is, ahogy a munkámban helytállok. Így most áttérnék arra, mi bizonyult az elmúlt három munkahelyemen/másfél évben/a diploma után a legerősebb szakmai oldalamnak. Azt hiszem, ez előrevetíti, mivel tudnék hozzájárulni itt a vállalati értékekhez.”

Itt persze csavar következik: arról rég gondoskodtunk, hogy a szakmai erényeink híre eljusson a megcélzott céghez. A beszélgetésnek ebben a fázisában éppen azt a személyes faktort emelhetjük ki, amelyek szétfeszítenék a cv kereteit. Meséljük el egy küzdelmes, kalandos projektünket, egy feladatunkat, ami csapatösszefogás nélkül sosem sikerült volna, egy, az utolsó pillanatig bizonytalan munkánkat. Nem kell az interjúztató agyára mennünk a részletekkel, de mondjuk el tárgyilagosan, mit tettünk hozzá a sikerhez. És említsük meg, miről szeretnénk még beszélni az interjú hátralévő perceiben.

Ne politizáljunk

A politika és a vallás két objektíven kényes terület. Nem ismerjük sem az interjúztató nézeteit, sem azt, mennyire elfogadott a vállalatnál az erőteljes véleményütköztetés. E sorok szerzője például dolgozott egy vállalatnál, ahol az egyik parlamenti választásokat követő hétfőn szabályos vezetői direktíva érkezett arról, ne legyen téma az eredmény. Ez egyenes beszéd és világos iránymutatás – még ha az álláspont éretlensége százszor szomorúbb diagnózist adott is a menedzsmentről, mint amilyen kellemetlen akármelyik konyhavita lett volna.

Hasonlóan ellenjavallott családi állapotról, válásról, gyereknevelésről, családi problémákról megnyílni. Szemben ugyanis a hobbinkkal ez valóban szigorúan bizalmas, személyes információ. Nincs keresnivalója egy állásinterjún.