Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A nagyszámú menekültáradat kiváltó okait sokféleképpen lehetne elemezni, és akár ’felelősöket’ is fel lehetne emlegetni. Mindenesetre a legfőbb mozgatórugója ennek az egész jelenségnek a közel-keleti forrongás (ISIS, Szíria) és az észak-afrikai rezsimek közelmúltban történt megroppanása. Utóbbinál érdekes, hogy
korábban Európa lelkes támogatója volt az Arab-tavasznak és üdvözölte az ottani folyamatokat, még katonai segítséget is nyújtott a diktatórikus rezsimmel szemben, de a keletkezett vadnyugatért nem vállalja a felelősséget.
- írja blogbejegyzésében HozamVadász.
A társadalom elöregedése miatt azonban a migráció szükségessége egyre inkább növekszik. Jelenleg az összes gazdasági modell növekvő népességre és munkaerőre van beállítva, bár Japán épp az ellenkezőjével kísérletezik – pár év múlva érdekes lesz megnézni, hogy mi sül ki belőle.
HozamVadász két dolgot emel ki, melyek szorosan összefüggnek.
Az első azon egyszerű összefüggés, hogy a megtermelt és elfogyasztott javak mennyisége, valamint minősége három dologtól függ: a felhasznált tőke, az alkalmazott munkaerő és ezek technikai színvonala. Kevesebb termelés kevesebb fogyasztással jár, ez pedig még kevésbé ösztönzi a termelési folyamatokat. Az ördögi kör így egy nagyon lassú, de mély recesszióba tolja a társadalmat.
Ha valakiben az a kérdés fogalmazódott meg, hogy miért nem lehet technikai fejlesztésekkel, illetve a termelő tőke növelésével pótolni a hiányt, akkor arra itt a válasz: rövid távon lehet, de hosszú távon számolni kell azzal a faktorral, hogy a gépsorok és szoftverek, valamint a falnak támasztott ásó átlagban kevesebb szörpöt iszik, és ritkábban jár moziba, mint egy munkás.
A fogyasztási oldal zsugorodása pedig előbb-utóbb maga után húzza a termelési oldalt is.
A másik kiemelt dolog a nyugdíjrendszer. Önmagában a rendszer (legalábbis nálunk) egy tiszta Ponzi-séma, azaz piramis játék. Azt fizetik ki, amit mások befizetnek. Az összes ilyen séma akkor kezd megborulni, amikor a befizetők száma elkezd csökkeni a már bent lévő tagok számához képest. Gazdasági nyelven: kevesen próbálják meg eltartani a sokaságot.
A fenti folyamatok tekintetében hosszú távon igazából létfontosságú az Európába történő bevándorlás, ami az elmúlt évtizedekben számos országban működött is, persze annak rendezett megoldása égetően szükségszerű, pláne, ha még arra is oda kívannak figyelni a döntéshozók, hogy a bevándorlók később tényleg a munkaerőpiacon (persze van-e egyáltalán annyi és olyan munka) jelenjenek meg, és ne csak az eddig oly bőkezű szociális jóléti rendszert akarják igénybevenni. Persze számos családpolitikai és egyéb demográfiai kérdés is felmerülhet a jelenség kezelése során, mindenesetre az biztos, hogy ezek mind kényes problémakörök, de jól látható módon már az európai politika is kezd erre felfigyelni.
